Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 zésével reagált. Ezt lojálisán le akarom szögezni a magyar köztisztviselői kar felfogásának nívója szempontjából. Mert én nagyon nagy súlyt fektetek arra, hogy mi a köztisztviselői kar felfogása. Én nem tudnám osztani azt a felfogást, hogy a magyar közszolgálati alkalmazottak a mindenkori kormány P kamatának legvakabb eszközei, mert azt a magyar alkotmány sohasem ismerte el. (Ügy van! a baloldalon.) A magyar köztisztviselői karnál is meg kell említenem, hogy ők végeredményében a nemzeti közhatalom bizonyos gyakorlói, mert hiszen ők képviselik a közhatalmat a részleteknél, így a nemzet egyetemes érdeke is kötelező reájuk nézve és szem előtt kell tartamok .a nemzet egyetemes érdekét. így tehát nekünk sem közömbös annak a köztisztviselői karnak lelkülete és> nem közömbös, hogy az a lelkület miként alakul (Ügy van! a bálközépen.) és nem közömbös, milyen viszonyok szerepelnek az ő lelkületének kialakulásánál. (Ügy van! a balközéven ) En a teljes tárgyilagosság jegyében mondtam az előbb, hogy nagyon bánt az ígéretek be nem tartása, mert ez a lelkület kialakulására nagyon káros hatással van. Azóta természetesen több ilyen levonás következett be és íme, itt állunk most egy nyugdíj javaslatnál, amelyben vannak bizonyos intézkedések, amelyeket én elismerek (Homonnay Tivadar: Távcsővel!) és amelyeket más intézkedések és rendelkezések keretében jó lett volna keresztülvinni, de vannak bizonyos rendelkezések, amelyek engem a legnagyobb aggodalommal töltenek el. Belőlem tehát nem a pártpolitikus beszél ebben a pillanatban, hanem az egyetemes érdekek szempontjából aggodalommal telt lélek szól a nemzet közvéleményéhez. Ez csak argumentum pro forma és semmiesetre sem kihasználása egy politikai helyzetnek. Az ígéretek szempontjából természetesen megrendíti a lelkületet ez a fokozatos eljárás. Erre a mélyen t.

r pénzügyminiszter úr a maga higgadt kritikájával azt fogja mondani, hogy, kérem, hát ehhez az eszközhöz szükséges volt hozzányúlni, mert az állam helyzete kényszeríti erre a kormányt. Hogy ez bekövetkezzék, ahhoz az is szükséges, hogy olyan ténykörülmények szerepeljenek, amelyek magukért beszélnek. Nemcsak állítás szükséges tehát, hanem olyan tényeknek is kell szerepelniük, amelyek magukért beszélnek, hogy ez valóban fennforog. Őszintén szólva, ha az előbb felszólalt képviselőtársam nagyon is lekicsinyelte azt az érvelést, hogy felhoztuk a 3'5 milliót, mint pénzügyi eredményt, én nem tudom, hogy számítását hogy bővítette ki 6 millióra, de ha én a 3'5 milliót látom, meg kell állapítanom, hogy a közvélemény és a közhangulat nincs arról meggyőződve, hogy azt a 3:5 milliót más úton nem lehetett volna megtakarítani. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Lehet,. hogy >erre azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy kérem, ezt is, meg azt is tessék mondani, mind a kettőt fogjuk alkalmazni. En tehát azt mondom erre vonatkozólag, hogy a 3'5 milliónál nem akarok közhangulatokat felhozni, de valóban igaz, hogy ha Tyler jelentését is olvasom, akkor ott is látok lehetőségeket, hogy az államkincstár bizonyos megtakarításokat eszközölhetne azoknak a rétegeknek terhére, akik nem hozták még meg •4. ülése 1933 december U-én, hétfőn. 415 az áldozatot a nemzet egyetemes érdeke szempontjából. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mert méltóztassék szem előtt tartani, hogy az egyenlő áldozathozás mindenkire nézve kötelező, hogy az a pénzügyi biztos, aki a genfi légkör magaslatáról kritizálja a, rettenetes gazdasági helyzetben vergődő nemzetet, aki tehát egy bizonyos adottságból kifolyólag elsősorban a hitelezők érdekeinek megvédése szempontjahói mondja el kritikáját, ne mondhassa azt, hogy vannak egyes rétegek, a nagyipar keretében is, talán a nem egészen helyes iparpártolás égisze alatt, akik még az adót sem fizetik meg olyan mértékben, mint amilyen mértékben azt meg kellene fizetni. (Ügy van! a balközépen.) Én tehát megengedem, hogy a mélyen t. kormánynak ez az intézkedése az adott körülmények között az általános igazság tudatában, egészen máskép lett volna elviselhető, mint ma, amikor ez nem forog fenn, amikor a tömegeknek is és a higgadt gondolkozóknak is az az érzésük, hogy nem merítették ki egyesekkel szemben ugyanazt a mértéket, amely mértékben a köztisztviselőktől az áldozatot megkövetelték, (Gáspárdy Elemér: Az üzemvezéreknél!) mert én nem látom a kartellekre vonatkozólag is ugyanezt a szigorúságot. (Felkiáltások a baloldalon: Sőt!) Koncedálom, hogy ez egy kicsit közhangulat, nem -is akarom ezt kiemelni, nem az én érdekem, hogy ezt túlságosan kihasználjam, de annak a politikának szempontjából, amelyet a miniszterelnök úr képvisel, a tömegeknek igenis látniok kell, hogy a kartellek sem fognak odáig terjeszkedni, ami már az egyetemes érdekeknek rovására megy. (Helyeslés balfelől.) Ezt kellene látniok az embereknek, de nem azt, hogy mindennap újabb meg újabb kartell alakul. (Homonnay Tivadar: Monopólium formájában!) Én azt hiszem, hogy a pénzügyi politikában túlontúl szerepel a hitel kérdése. Koncedálom, hogy a hitel nélkülözhetetlen előfeltétel, de hogy ennek a nélkülözhetetlen előfeltételnek kedvéért bizonyos nem kívánatos jelenségeket is tűrjek, azt én nem^tartom helyesnek (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Például?) és a tömegek sem tudják felfogni, hogy ez helyes volna, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Például?) Például, hogy a külföldi hitelezők tőkéjéhez nem mert olyan arányban hozzányúlni egyetlenegy pénzügyi kormányzat sem, mint ahogyan hozzányúlt a tisztviselők fizetéséhez, (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) mert ez a hitel mindenekfelett való kímélete, ezt pedig szem előtt tartja a genfi népszövetségi biztos is, ezt szem előtt tartja a pénzügyi kormányzat is. (Imrédy Béla pénzügyminiszter felé:) Igen, a pénzügyi kormányzat elgondolásával én nem értek egyet, de ez nem titok, ezt én nagyon sokszor kifejezésre juttattam. Én a tőke elméletével sem értek egyet. Koncedálom, hogy a tőke csak a munka árán megtakarított fillérekből keletkezhetik, de hol van ma ennek a megtakarításnak a lehetősége? Szakadatlanul csak azt mondják nekünk, hoay takarékoskodjunk, (Felkiáltások balfelöl: Miből?) takarékoskodjunk a költségvetésben, takarékoskodjunk mindenben. Helyes, nehogy azt mondják, hogy én a takarékoskodás ellen vagyok, de miből takarékoskodjék ez a nemzet, amelynek egész bankjegyállománya úgyszólván naprólnapra fogy? Miből takaríthat meg ez a nemzet tőkéket? A külföldi hitel lehetősége sincsen meg. hát miből takarítson meg? (Egy hang half elől: Export sincsj) A maga éhezésebői nem takaríthat meg tőkét. 60*