Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. jobboldalon.) nem tehetem és nem tudom magamévá tenni ezt az egész eljárást. Elnök: Kérem a, képviselő urat, tessék mentelmi joga megsértésének bejelentésére áttérni. (Ulain Ferenc: Lojális ellenzék vagyunk, legyenek lojálisak önök is!) Andaházy-Kasnya Béla: Kétségbeejtő, hogy az igen t. — már aki által tisztelt — főispán a tisztviselőket magához rendeli. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, tessék mentelmi jogának megsértését bejelenteni

v (Griger Miklós: Azt jelenti be!) Kérem a, képviselő urat, tessék csendben maradni, hogy elmondhassam azt, amit szükségesnek tartok elmondani. A képviselő úr mentelmi jogának megsértése miatt kért engedélyt szólásra. Ezt a képviselő úrnak megadtam, méltóztassék tehát ezzel foglalkozni. (Griger Miklós: Ezzel foglalkozik!) Andaházi-Kasnya Béla: A legnagyobb mértékben • tartozóin respektálni a mélyen t. házelnök úr intelmét, azonban a házelnök úr nem várta be mondatom befejezését. Elnök: Méltóztassék befejezni! Andaházi-Kasnya Béla: Különben méltóztatott volna meggyőződni arról, hogy igenis, mentelmi jogom legsúlyosabb sérelmét akarom éppen ebből kihozni. A főispán úr ugyanis a tisztviselői kar és a berendelt személyzetet utasítja, hogy minden áron, minden lehető eszközzel kellemetlenségeket igyekezzenek nekem csinálni a kerületemben, illetőleg a független kisgazdapártnak minden megmozdulását mesterséges akadályokkal is meg kell gátolni. Szóval olyau inszcenálások látnak úton-útfélen napvilágot, ami mindennek tekinthető, csak annak nem, hogy metelnn jogomat élvezhessem, illetőleg, hogy mint képviselő, abban a megyében, abban a kerületben mozoghassak. (Ulain Ferenc: Ártanak a kormánynak is ezzel a túlbuzgósággal!) Mielőtt Dinich Ödön képviselőtársaimmal ez az incidens történt volna, a folyammérnökség egyik mérnökét rendelték ki ugyancsak délelőttre, aki ezt az egész ügyet bizonyos fokig inszcenálta és ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, éppen a jelenlévő miniszterelnök úr előtt, hogy a hatóság hogyan védi meg a képviselők jogait. Amikor a gyűlés közönsége együttült, ~ kötelességemnek éreztem, hogy két urat küldjek a 'főszolgabíró úrhoz, aki erre a gyűlésre delegálva lett, bejelenteni, hogy a törvények szerint botokkal gyűlésre menni szigorúan tilos, szerezzen tehát a törvénynek érvényt akkor, amikor láthatja, hogy ez a terrorkülönítmény botokkal felszerelve igyekszik a terembe menni. A főszolgabíró erre kijelentette, hogy ehhez neki semmi köze, evvel ő nem, foglalkozik. (Dinich Ödön: így van!) Azután megmondottuk azt is a főszolgabíró úrnak, hogy ezek nem a községben lakó egyének, s miután nem politikai gyűlésről, hanem képviselői beszámolóról van szó. ahol a helyi választókkal érintkezik az ember, kijelentettem neki, hogy a főszolgabíró elbírálására bízom, vájjon beengedi-e az idegeneket, vagy sem? Erre azt mondotta, hogy ő nem ismer senkit, nem kutathatja, hogy ki az idegen és ki az idevaló, ő mindenkit beenged. Amikor pedig megmutattuk egyenként, hogy kik azok az egyének, akik a rendet meg akarják zavarni azt felelte, hogy itt mindemkinek szólásszabadsága van, imajd ők elintézik a maguk dolgát. Akkor már odamentem magam is és figyelmeztettem a főszolgabíró urat, hogy amennyiben ő, mint a rend fenntartásával megbízott hivatalos hatóKÉPVISELÖHÁZtl NAPLÓ XVIII. ülése 1933 december U-én

} hétjön. 413 ság, nem hajlandó a rendet fenntartani, úgy mi magunk, még vele szemben is. biztosítjuk a rendet a községben, mire a főszolgabíró igen maliciózusan és fölényesen kijelentette hogy azt hiszem, azok is meg fogják tudni magukat védeni. (Ulain Ferenc: Verekedést akarnak inszcenálni! — Dinich Ödön: Összejátszanak a betyárokkal!) Meg kell jegyeznem, hogy figyelmeztettem az igen t. főszolgabíró urat arra is, hogy ő, & rend fenntartására kivezényelt főszolgabíró és a rend megzavarására kivezényelt terrorkülönítmény egyszerre érkeztek a faluba s hogy pontos tudomásom van róla, hogy itt nincs másról szó, mint arról, hogy közbeszólásokkal diszszonanciát csináljanak és azután rögtön feloszlassák az ülést. Érre azt felelte: képviselő úr, bízza rám, én majd úgy fogok eljárni, ahogy azt jónak látom. Aztán, megtörtént az a sajnálatos incidens, amelyet Dinich igen t. képviselőtársam előzőleg bejelentett. Amikor arról beszélt, hogy hazánknak két kitűnősége milyen kitűnően szerepelt külföldön és milyen nagy szolgálatokat tett a magyar hazának, éppen a beszédnek ezt a részét használták fel a rendbontásra; közben megvádolták Bethlen volt miniszterelnök urat ezek a terrorkülönítménybeliek, hogy — mint ahogy képviselőtársam említette — király akar lenni és birtokát akarja visszaszerezni, emiatt folyton abcugolták, ezzel szemben az igen t. miniszterelnök urat folyton éltették. Kijelentem, t. Képviselőház, hogy ha ebben véletlen megzavarást láttam volna, igazán nem tulajdonítottam volna nagy fontosságot az incidensnek, végeredményben minden véleménynyilvánítást tolerálok s ha valakinek valami nem tetszik, nem törődöm vele, ha nem tetszik neki. Én azonban nagy különbséget teszek aközt, hogy valahova importálnak-e állandóan ilyen hangulatot és visznek-e oda terrorcsapatot, amelynek tagjairól kisült, hogy felfegyverkezve jelentek meg. Mi kértük a jelenlevő csendőrtiszthelyettest, hogy a magukat igazolni nem akaró egyéneket igazoltassa, amit ő megtagadott és amikor az egyik ember figyelmeztette arra, hogy a közelben álló másik két ember revolver után nyúl és az egyik már ki is húzta, azt az embert, aki kifogásolni mert, a csendőrök egyszerűen elzavarták. T. Képviselőház! Én azt tartom, jöhet olyan rendkívül nehéz helyzet ebben az országban, amikor a legeslegnagyobb szükség lesz arra, hogy a csendőr minden becsületes és tisztességes ember szeretetével találkozzék. Erre szükség van és adja az Isten, hogy csak a legnagyobb szeretettel tudjunk róluk megemlékezni, ne úgy, mint ebben az esetben, mert az ismertetett példa azt bizonyítja, hogy ma a tisztességes emberek félnek a csendőröktől, ellenben azok, akiknek minden okuk megvolna rá, hogy féljenek, ezek az ő munkatársaik. Én nem hiszem, hogy akadna a kormánynak, vagy a Képviselőháznak egyetlen olyan tagja, aki ne ítélné el azt, hogy a csendőrség akarata ellenére a csendőrség asszisztenciáját használják fel —• ők maguk keserűen panaszolják — ilyen egyéni politikai ambíciókhoz, amelyek az igen t. főispán urat fűtik, mert még sem engedhető meg, hogy egyéni érdekből azt a régi, hét év előtti igazan nagy politikai tisztességet és becsületet, amely Csongrád megyének mindig díszére vált, ezzel a jelenlegi politikával váltsák fel. Már most kijelentem, nem vagyok nagy 60