Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1933 december 1-én, pénteken. 399 rítják őket és hogy felsőbb fokon a legmagasabb fizetéseknél és a legmagasabb állásoknál a javaslat nem hozza azokat a rendelkezéseket, amelyeket mi erről az oldalról követeltünk, hangoztattunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a javaslat a szociális szempontoknak nem felel meg. Ha a szociális szempontokat nem is venném másért figyelembe, mint csak azért, az általános 'közgazdasági szempontért, hogy ezzel a fizetésredukcióval, a nyugdíjak csökkentésével beáll megint egy fogyasztóképtelenség azoknál a rétegeknél, amelyek tudtak még valamit fogyasztani, ha csak abból a szemszögből^ nézném a dolgot, hogy mennyi megtakarítás történik az állam javára ennek a javaslatnak kapcsán, akkor is meg kellene állapítanom, hogy ez a kormány egy borzalmas és elképzelhetetlen elgondolásban él. Hiszen nyilvánvaló, hogy ezzel a javaslattal csökkenti a fogyasztóképességet, ezreket és ezreket megnyomorít, (Esztergályos János: Tönkreteszi a kisipart és a kiskereskedelmet!) de nyilvánvaló az is, hogy másrészt az állami kiadások terén, nem ott redukál, ahol kellene. Az elmúlt napok eseményei bizonyítják, hogy itt az állam nagyon bőkezű: Hiszen 175 millióról beszéltünk itt ma, tegnap és tegnapelőtt. Amikor az állam egyrészt a mezőgazdasági dolgokkal kapcsolatban ezt csinálja, ugyanakkor másrészt megnyomorítja a maga alkalmazottait és nyugdíjasait. Én csak megállapítom ebből, hogy az állam nem az az erkölcsi testület, amelyről beszélnek. Sokat hallunk itt ma az állami öncélúságról. Az állami öncélúság nem valami külön fogalom, nem olyan elképzelt valami, amely csak takarója az erőszaknak. Az állam nem más, mint az államon belül élő társadalom igazgatója. A javak igazságos elosztását kellene az államnak a társadalom keretén belül megcsinálnia; egyformán kellene szolgáltatnia mindenkinek igazságot és mindenkinek megélhetését egyformán előmozdítania. Most nézzük meg, mi történt itt? Nem hivatkozom, csak az elmúlt napokra. Csak arra hivatkozom, hogy az állami é'étben az adók kivetése igazságtalan, osztály jellegű. A társadalomban osztályok alakultak ki, az állam is osztályje legűvé vált, osztályjellegű az állami bevételek megállapítása, osztályjellegű az adórendszerünk, osztályjellegűek az állami kiadások, osztályjellegűek pedig azért, mert az a kialakult történeti folyamat, amely ma birtokban tartja az államot, ezeket az osztá^szempontokat érvényesíti az állami organizmuson keresztül, nem pedig a szociális szempontokat. Tehát frázis erről beszélni. Nemzeti öncélúságról még lehet beszélni, de állami öncélúságról nem. Az államnak nem lehet más feladata, mint az, hogy a benne élő népességnek megélhetését a lehető legtökéletesebb módon biztosítsa. Az állam nem lehet ilyen elvont valami, nem követhetünk el az államért mindent, nem törődve az államon belül élő népesség sorsával. Itt van előttem egy statisztika, hogy az állam bevételei és kiadásai hogyan a T akulnak. Azt látjuk, hogy az állami egyenes adók, a fogyasztási és a forgalmi adók, a közvetett adók milyen borzasztóan sújtják a fogyasztást és ezzel megnyomorítják a dolgozó népesség széles rétegeit. Azt kell látnunk és azt kell megállapítanunk, hogy az öncélúság gondolatmenetében úgy határozzák meg az államot, mint egy mindenható valamit, amiért élniök kell az embereknek és nem megfordítva, hogy az állam azért van, hogy a benne élő népességet boldogítsa és elősegítse. Meg kell itt állapítanom, hogy egész politikánk erre az egyoldalú osztályuralomra van felépítve. Most érezni fop-ják a nyugdíjasok és az áJami tisztviselők ennek az osztályállamnak igazságtalan törvényhozását. Ez kitűnik már abból is, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a bolettát lebecsülték, pedig éveken át a boiettábói tartották fenn és ma is bolettából tartják fenn a búzaár általános európai nívón felüli árát. Ha ez a beismerés megfelel a valóságnak, — amint megfelel — ha különböző társadalmi rétegek privilégiumot kaptak, aminthogy kaptak a nagybirtokosok, most kapnak a kisbirtokosok, akiknek érdekében az állam megerőlteti magát, ellenben a fizikai munkásoknak nem adnak segélyt, nem adnak munkát, bár megígérték és most még az állami és megyei tisztviselőktől is e veszik fizetésük egy részét, a nyugdíjasok eddigi jövedelmét is megnyirbálják: mi egyéb ez, mint osztályuralom! A feudálisoknak, a tízezerholdasoknak jutott védelem és rész az állam bevéteéiből, támogatták a nagy kapitalizmust, a trösztöket, a kartelieket és ringeket, ellenben a dolgozó társadalmi rétegeket nem védik meg, ezektől elvesznek. Amikor a földadót elengedték, ugyanakkor felemelték a munkások, a tisztviselők adóját, ugyanakkor emelték a forgalmi és fogyasztási adókat, amelyekből az állam a bevételeit szedte és ezen az államon keresztül kaptak vagyonos osztályok juttatásokat. Ez a javaslat tehát rideg, egyoldalú kapitalista szempontot képvisel, éppen úgy, mint a legridegebb kartell, amely nem tudja, ki dolgozik a gyárában, csak alkalmazza a kizsákmányoló munkarendszert, amely neki hasznot hajt, csak vagyont, előnyöket akar szerezni és mással nem törődik. A fogyasztótömegek szolgáltatják tehát az állam bevételeit, a nagyvagyonúak pedig jutalékot kapnak az államtól, míg a szegény emberek fizetéséből levonnak. A pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte tegnap azt is, hogy a pénzintézeteket arra fogja kényszeríteni, hogy kiadásaikat csökkentsék. Mindenki azt értette ez alatt, hogy megint a magántisztviselők egy rétegét fogják megnyomorítani, holott egészen más intézkedéseket kellene tenni és nem úgy kellene felfogni a kérdést, amint azt a pénzügyminiszter úr felfogja. Azonban a nyugdíjasok kérdésénél kicsit vissza kell menni a múltba. Sohase felejtsük el azt, hogy Magyarországnak megcsonkítása alkalmából a trianoni szerződés kapcsán lett volna módja és alkalma arra, hogy az elszakított részek nyugdíjasait ne sózzák rá, hanem követelje, hogy az elszakított részeken élő és szolgálatot teljesítő állami alkalmazottak után az illető államok fizessék a nyugdíjat. Mi történt e téren? En már többször szóvátettem, hogy a magyar kormány erről a jogáról lemondott, a magyar kormány ezt a jogát nem érvényesítette, pedig ez egy adottság volt, amelyet szerződés biztosított. Az emberi és történelmi isizempontok és adottságok egyáltalában azt kívánták volna, hogy a kormány e tekintetben lépjen fel a Népszövetségnél. Nézetem szerint a Népszövetségnél elérhette volna azt, — még most is elérhetné, bár már tkésői ez a dolog — hogy az elszakított részek nyugdíjjogosultjait az illető utódállamok lássák el, azokat kötelezze a Népszövetség arra, hogy
