Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

400 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1933 december 1-én, pénteken. fizessék ezeket a nyugdijakat. Nálunk — az előadó úr is beszélt erről — annakidején, sajnos, izgatták a tisztviselőket, hogy ne tegyék le az esküt. Ez az egyik oka annak, hogy most Csonka-Magyarországon nagyon sok a nyugdíjas és a tisztviselő. Tudom, hogy már 1918 novemberében is Bethlen István akkori titkos miniszter a forradalmi kormányban izgatta Erdélyben a tisztviselőket arra, hogy ne tegyék le az esküt, hanem jöjjenek Magyarországra. (Káinoki Bedő Sándor előadó: Az ellenkező az igaz! En mondom, aki ott voltam!) Nagyon jól ismerem én is, t. képviselőtársam, ezt a dolgot. De ha nem így történt volna, iákkor is áll az a követelmény, hogy azokat az államokat: Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát kényszeríteni kellett volna arra, hogy ők lássák el a nyugdíjasokat. Erről azonban lemondott Bethlen István, a kormány szintén lemondott erről és szomorú dolog, hogy ez a kérdés most itt van a nyakunkon. De ugyanez történt a hadseregnél is. Ha szétválasztjuk a nyugdíjakat és a (hadsereg és az állami tisztviselők nyugdíjait külön vizsgáljuk, akkor meg fogjuk állapítani azt, hogy a katonaságnál 4000 pengő egyetlen egy személynek a nyugdíja. Képzeljék el, hogy hány őrmester, hány altiszt és hány alaesonyrangíi tiszt van ebben és csak azért jön ki ez a magas átlag, mert tucatjával, százával vettek fel generálisokat és olyan magasrangú tiszteket, akik máshol nem érezték magukat jól, tehát idejöttek Magyarországra és itt minden további nélkül, csak azért, 'mert a kurzussal egyetértettek, 1921—22-ben és 1923-ban felvették őket az állami statusba és kaptak nyugdíjat. (Malasits Géza: Ahány magyarpusztító generális van, mind kap nyugdíjat tőlünk!) Ez növesztette meg a magyar nyugdíjasok számát és ez növesztette meg azt a nyugdíj terhet, amelyet Magyarországnak el kell viselnie. De ezenkívül is politikai szempontok döntötték el azt, hogy ilyen magas a nyugdíjasok száma. Politikai szempontok miatt vettek fel 'katonatiszteket a magyar állam kötelékébe és nyugdíjazták őket, politikai szempontból vettek fel az óriási elszakított részről tisztviselőket és alkalmazottaikat, de politikai szempontokból bocsátottak is el nagyon sok tisztviselőt, nagyon sok vasutast, nagyon sok olyan embert, aki nem lett olyan hűséges csatlósa a kurzusnak, mint amilyenek egyesek voltak. Itt vannak előttem írások és adatok, amelyekből kitűnik, hogy milyen mértékben izgatja fel ez a javaslat a közvéleményt, az egyes nyugdíjas és aktív szolgálatot teljesítő állami alkalmazottakat. Ez érthető és jogos is, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy lehetetlen állapot szolgálatokat teljesíteni azért a csekély összegért. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztára érthetetlen ez a dolog. Ha apasztani akarnák rendes, normális módon a tisztviselők létszámát, amiről már évek óta beszélünk, ez rendjén volna, de a ihelyzet az, hogy alig csökken majd valamivel a tisztviselők száma. De az előadó úr szerint sem ez a helyzet, mert az előadó úr is azt mondotta, hogy a fiataloknak kell helyet adni. Nem all tehát az a tétel, amelyet az egyik oldalon állítanak, mert ha azt akarják, hogy csökkentsék a létszámot, akkor nem lehet helyettük másokat felvenni. Ha pedig elbocsátanak egy tisztviselőt, akkor azt politikai szempontból bocsátják el és ha felvesznek egyet, szintén politikai szempontból teszik. Ügy járunk vele, mint ahogy a B-listával jártunk, amikor a B-lista alkalmazása után nagyobb lett az állami tisztviselőik száma, mint volt a B-lista végrehajtása előtt. T. Ház! Ez a javaslat tehát nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellett volna. Ennek a javaslatnak az kellett volna, hogy a célja legyen, hogy megoldja ezeket a problémákat, de a javaslat nem oldja meg őket. A törvényjavaslatnak azt a célt kellett volna szolgálnia, hogy egyfelől rendezze és összhangba hozza a magyar állam és a közületek nyugdíjjogosultjainak jogos megélhetési igényét a magyar állam teherbíróképességével, másfelől intézményes biztosítékokai teremtsen az álláshalmozások ellen. Ezt a két célt a törvényjavaslat nem éri el, ellenben a tisztviselői függetlenség szempontjából rendkívül veszedelmes intézkedéseket tartalmaz, mert lehetővé teszi, hogy a köztisztviselők fegyelmi jog nélkül nyugdíjaztassanak és ezzel az egész köztisztviselői kart a mindenkori kormányok engedelmes politikai eszközévé teszi. Megfosztja őket állampolgári szabadságuktól és megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy politikai véleményüknek mindenkitől függetlenül adhassanak kifejezést. T. Képviselőház! Azok a szakaszok, amelyeket az előadó úr magyarázni próbált, a 6. § és a 2. § második bekezdése, mind olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek nem azt a célt szolgálják, amelyet az előadó úr tulajdonít nekik, hanem ellenkezőleg a kormánynak nyilvánvalóan olyan hatalmi túltengést, olyan jogokat biztosítanak, amelyekkel minden kormány úgy él vissza, ahogy akar. Mert azzal, hogy nincs pragmatika, nincs szolgálati szabályzat, amely minden kormánnyal szemben megvédi a tisztviselőt, a tisztviselő függetlensége ki van szolgáltatva ennek a törvénynek alapján a mindenkori kormánynak. Például azt mondja a 2. § (Olvassa): Azt, aki a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el stb. Mire magyarázzuk azokat a rendelkezéseket, amelyekben kétséges okok vannak, amelyekben olyan megállapítások vannak, amelyek magyarázhatók jobbra is, balra is, mint például «egyéb kellékek hiánya miatt»? Mi az az «egyéb kellékek»! Milyen fogalmat fed ez az «egyéb kellékek»! Hol van lehetősége annak, hogy ezt megállapítsuk 1 Itt van azután az a szakasz, amely statuál egy 3—5 tagú bizottságot. Igen, de ezeket az osztályfőnökök nevezik ki, azután a miniszter dönt végső fokon ezekben a kérdésekben. Hogyan lesz így lehetséges az, hogy az a tisztviselő független legyen? A tisztviselők addig is ki voltak szolgáltatva s többé-kevésbé még egy jó pragmatika mellett is ki lesznek szolgáltatva a mindenkori kormányzatnak, ami bizonyos fokig érthető is. Most nem arra kellene törekedni, hogy a tisztviselők függősége még nagyobb legyen, hanem megfordítva: arra, (hogy a tisztviselő független legyen és politikai véleményét szabadon nyilváníthassa. Ha arra gondol itt az ember, hogy az egységespárt a vidéken gyűléseket tart, titkárokat alkalmaz aztán a főispán, Budapesten a főpolgármester, a fő pártszervező az egész állami apparátust beállítja egy párt, az egységespárt szolgálatába, akkor hol független itt az a tisztviselő? Ez a szakasz nem azt a célt szolgálja, amit az előadó úr tulajdonít neki, hogy a tisztviselők létszámát csökkenteni akar-