Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. magában az átmeneti és végrehajtási intézkedéseket. A javaslatnak ez a beosztása, ez a gerince. Most bátor vagyok rátérni magára az I. fejezetre, amely tulajdonképpen a lényeget foglalja magában. Az 1. §, mint említettem, a viszonosság megállapításával foglalkozik, tehát azzal, hogy maga a törvényjavaslat kikre vonatkozik: az állami alkamazottakra és azokra, akik az állami alkalmazottakkal nyugdíjaztatás szempontjából viszonosságban vannak. A második szakasz ugrópontja az egész javaslatnak, a körül forog az egész vita. Mert miről szól a második szakasz? Azt mondja, hogy a hatályban levő jogszabályokban meghatározott eseteken felül a tisztviselőket szabályszerű elbánás alá kell vonni és lehet vonni. Kiket kell és kiket lehet szabályszerű elbánás alá vonni? Azt mondja, hogy szabályszerű elbánás alá kell vonni azokat, akiknek szolgálatára a hivatal vagy állás átszervezése vagy megszüntetésié következtében szükség nincsen. (Malasits Géza: Akik nem esküsznek fel a nemzeti egység pártjára.) Bocsánatot kérek, ez a kritika megint nem áll, ez nem idevaló. Erre a rendelkezésre egyszerűen szükség van, akkor, ha megszüntetik az

# állást magasabb állami szempontból. (Malasits Géza: Egyes tisztviselők kidobása szempontjából! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Bocsánatot kérek, afelett lehet vitatkozni, hogy helyes-e vagy nem, de az én nézetem és megítélésem szerint ez igenis, hiányt pótol, erre szükség volt. Ilyen esetekben igenis, elbánás alá kell vonni és nyugdíjazni a tisztviselőt, ha az állást megszüntették, (Rassay Károly: De nemcsak arról van szó, hogy csak akkor, ha megszüntették az állást!) vagy pedig átszervezik azt. (Rassay Károly: Ha nincs szükség a munkájára. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Ha tehát az állás átszervezése vagy megszüntetése következtében nincsen szükség reá. Méltóztassék jól megérteni. Bocsánatot kérek, a vitát tűri az átszervezés fogalma, a megszüntetés fogalma azonban nem. Az átszervezés tekintetében lehet vitatkozni, azonban igenas, kijelentem, • bogy nem tudok feltételezni olyan alávalóságot a kormányról, hogy az átszervezésnek rosszul megválasztott címe alá rejtse el szegény, nyomorult tisztviselők kivégzését. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Volt egyszer egy népjóléti minisztérium!) A második kategória az, amikor elbánás alá kell vonni a tisztviselőt, amikor ezt reá nézve fegyelmi ítélet kimondja. E felett megint nincs sokat vitatkozni való, ez megint szükséget pótol. A harmadik rendelkezés a képviselőkre vonatkozik. Itt kategorikusan rendelkezik a javaslat, a kivételről később van szó. (Rassay Károly: Magunkra kivételt szabunk, akik itt vagyunk!) En sem látok szívesen semmiféle kivételt. (Rassay Károly: Jószívű!) T.

r képviselőtársamra, mint tisztviselőre, ez inkább vonatkozik, rám nem vonatkozik. (Rassay Károly: Rám nem vonatkozik, mert 13 éve nem vagyok az!) Bocsánatot kérek, akkor t. képviselőtársamra sem vonatkozik, de rám a legkevésbbé vonatkozik, mert sohasem voltam köztisztviselő. A 2. § 1. bekezdésének c) pontja hiányt pótol, ez előremenetel, mert kategorikusan ki van mondva, hogyha valamely tisztviKÉPVISELÖHAZiI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 december 1-en, pénteken. 39Ö selőt képviselővé választanak, végelbánás alá kell vonni. Nincs kitérés, tehát ez itt előrehaladás és így ezt nem lehet kritizálni. A 2. §. (2) bekezdésének a) pontja szerint elbánás alá lehet vonni azt, aki betegsége miatt egyhuzamban, vagy 30 napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint hathónap óta nem teljesít szolgálatot. Eddig ez az idő egy év volt, tehát ezt a javaslat megrövidíti egy félévre. Nézetem szerit ez nem kifogásolható. Most jön azonban az ugró pont, a (2) bekezdés b) pontja. Ez az, amely az ellenzék részéről a bizottsági tárgyalás során is ennek az egész javaslatnak tengelyéül tekintetett. Ezt szó szerint kell felolvasnom, mert kell, hogy a t. Képviselőház közvetlenül hallja, hogy mit tartalmaz ez a pont. Szabályszerű elbánás alá lehet vonni tehát (olvassa): «.azt, aki a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya 'miatt (Esztergályos János: Egyéb fontos kellékek! Ez az! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el.» (Rassay Károly: Nem tudja kívülről a nemzeti Talmudot! — Derültség a szélsőbalodalon.) Erre nézve a rendelkezés a szakasz további folyamán az, hogy az ilyen tisztviselővel szemben nem a fegyelmi eljárást választja a törvényjavaslat, hanem egy különleges eljárást állít be. Ezzel a rendelkezéssel szemben történt a frontális, erős támadás, nem minden alap és nem minden jog nélkül. (Rassay Károly: Ez helyes! — Esztergályos János: így igen, ez helyes!— Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem minden alap és nem minden jog nélkül, mert — ismétlem — ha meg volna a szolgálati pragmatikánk és meg volna a független fegyelmi bÍróságunk

K akkor lehetne disputálni arról, hogy ez a vitás rész helyes-e vagy nem. Akkor is vitatnáin innen az előadói székből, hogy a fegyelmi bírósági eljárás adott esetben nem megfelelő. Mert lehet, hogy valaki papiroson szakképzettséggel bír és mindent elvégez, ami éppen szükséges, hivatását és hivatalát azonban nem úgy tölti be. mint ahogyan azt egy lelkiismeretes közhivatalnoktól elvárhatjuk. Ebben az esetben, minthogy a fegyelmi bíróság csak megadott tények alapján ítélhet és közvetlen tapasztalata nincsen, legtöbb esetben lehetetlenség a fegyelmi bíróság elé olyan tényeket vinni, amelyek alapján egy renitens, arra nem való, hivatása magaslatán nem álló tisztviselővel szemben be lehessen bizonyítani azt, hogy vele szemben ez a szakasz alkalmazható. Ennélfogva a hivatali főnökök közvetlen tapasztalatának a miniszter döntésénél ilyen esetben igenis feladata van. (Esztergályos János: Hiszen, ha csak ilyen tisztviselőkről volna szó!) Bocsánatot kérek, én csak jóhiszeműleg tudok gondolkozni, igen t. uraim. En nem merek feltételezni sem hivatali főnökről, sem magyar miniszterről olyan alávalóságot, hogy — ismétlem — egy nyomorult tisztviselővel szemben politikai szempontokat vagy olyan szempontokat érvényesítsen, hogy azokkal az illető egész exisztenciáját tönkretegye. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallottunk már ilyent! Láttunk már ilyent!) Különben is a nyilvánosság, a sajtó ellenőrzése alatt vannak! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ennek az éremnek is két oldala van, de az urak csak az egyik oldalát nézik és nem nézik meg a másikat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) 57