Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

384 Az országgyűlés képviselőházának 2í lajdonképpen deflációra volna szükség és deflációt akkor, amikor csak inflációtól lehetne bizonyos segítséget várni. Nem állítom azt, hogy olyan inflációra van szükség a maga tökéletességében és igazán művészi mivoltában, amilyet a németek csináltak, mert a német, ha valamit elkezd, rendszeresen csinálja. Csináltak is olyan inflációt, amelynek párja még nem volt. Még a szovjet inflációja sem volt olyan, az asszignáták sem mentek olyan arányban. Ma az egész világgazdaság nagyon szoros kapcsolatba került a hitellel, vagyis a XX. század gazdaságának, a mezőgazdaságnak, az iparnak élete és boldogulása tulajdonképpen a hitelproblémák mikénti megoldásával szorosan összefügg. Itt azután általánosabb leszek, mint amilyen volt az igen. t. túloldal, — ezt nem szemrehányásképpen mondom — mert^ általában a mai viszonyok között helyesnek és kívánatosnak azt a pénzügyi politikát tartom, amely a kamattal lemegy a lehetőség legalsó határáig és megadja a lehetőségét annak, hogy ez a kamatredukció a termelést előmozdíthassa akkor, ha ennek az egyéb feltételei is meglesznek. Kétségtelen, hogy imiaga a kamatredukció még nem fogja biztosítani a termelést^ az egész vonalon, hiszen a kamatredukció érvényesülésének lehetőségéhez az is hozzátartozik, hogy a hitelrestrinkciók is megszűnjenek. El tudok ugyanis képzelni kamatredukciót, amely a gyakorlatban nem valósul meg, mert nincs hitel. Elismerem tehát, hogy mégis jobb a magas kamatláb, mint semmi hitel. Szükséges azonban ezeken kívül bizonyos nyugvópont is, illetőleg szükséges optimizmus is, mert optimizmus nélkül nincsen élénk gazdasági élet. Ha az embereik általános áresésre, általános értékesítési nehézségekre számítanak, akkor nem indulhat meg a gazdasági élet. Azt ajánlom mindazoknak a figyelmébe, akik mereven a régi rendszer alapján állanak, hogy mindenekelőtt a legfontosabb a pénz értékének állandósága. De nagyon sokan ezen értékállandóság alatt nem az értékállandóságot, hanem az érték szaporodást értik, vagyis általaiban mindazok, akik &

t pénz^ értékállandóságát hirdetik, ha nem is kívánják, de legtöbbször igen szívesen veszik, — ami általános emberi tulajdonság, — ha a pénznek értéke, vásárlóképessége emelkedik. Méltózassanak azonban elgondolni, hogy akkor, ha a lehetőség megvan arra, hogy a pénz értéke inkább emelkedjék, mint csökkenjen, akkor általában a tezaurálás jogosultsága mutatkozik, mert akkor a józaneszű ember nem fog .befektetni, hiszen a legjobb befektetés besszre dolgozni, mert jó üzletet lehet csinálni, ha ez beválik. A mai viszonyok között kétségtelennek tartom, hogy addig, amíg nemzetközi relációban a helyzet nem javul, — mert hiszen erre is számíthatunk — nem számíthatunk arra, hogy külföldi pénzügyi támogatást kapjunk, politikai célokért, külső pénzügyi támogatást el tudok gondolni, de azt hiszem, hogy ebből ez az ország egyelőre nem 'kér. Mindenesetre gondolnunk kell arra, — ás itt térek vissiza némileg arra, amit mondottam, — hogy egy komoly megoldás, nem lehet végleges. Mert azzal legyünk tisztában, hogy a végleges megoldás elhibázott kifejezés minden olyan törvényhozásnál, amelynek változó viszony okkal kell számolnia és amelynél végleges megoldás nem is lehet. Igenis lehet azonban általános megoldás annyiban, hogy a kamat redukcióját ne úgy hajtsuk végre, hogy az egyik termelési ág . ülése 1933 december 1-én, pénteken. egyes rétegeinek adandó kamatredukciók kedvéért azután nagy terheket vállaljon magára az állam és elvegye a lehetőségét annak, hogy más termelési ágakhoz, sőt még ugyanazon termelési ághoz tartozó hitelképes egyének hitelhez jussanak. Ezért ezeket a kérdéseket nemcsak véglegesen nem, de még rövid átmeneti időre sem látom megoldhatóknak másképpen, mint úgy, ha mi nem bankellenes és nem szenyedélyek^ által fűtött légkörben, de revízió alá, új megállapítás alá vesszük egész központi bankrendszerünket, értve a jegybankot, azonkívül a jegybank viszonyát a többi bankhoz. Itt bizonyos újításra szükség volna s ennek szerintem szenvedélyektől menten minél előbb kell megvalósulnia az ország gazdasági és pénzügyi siet lehetőségének biztosítása céljából. Minthogy ennek lehetőségét itt nem látom, ennélfogva ezt a javaslatot nem tehetem magamévá, mert ennek a megoldásnak kedvéért, amelyet a javaslat magában foglal, nem vagyok hajlandó megváltoztam azt az álláspontomat, hogy ezt a kérdést pepecseléssel, részletintézkedésekkel megoldani nem fogjuk. Nem oldható meg ez a kérdés Draufgängerei-jel, nem oldható meg nagy, hangos jelszavakkal, nem oldható meg még politikai terrorral, erőszakkal sem, ami Amerikában némileg érvényesül. Ez a kérdés • szerintem másként nem oldható meg, mintha annak az egyszerű falusi parasztnak mentalitását magunkévá téve, mindazok, akik ebben a kérdésben érdekelve vannak, keresik azt a megoldást, amely talán technikailag, elméletileg nem lesz a legtökéletesebb, de amely megoldás számol azokkal a viszonyokkal, amelyek között ma vagyunk és amely viszonyok között élni akarunk. Ezek azok az okok, amiért ezt a javaslatot nem fogadom el még a rész

1 êtes tárgyalás alapjául sem. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: Mélyen t. Képviselőház! Az előttünk^ fekvő törvényjavas

1 at eddigi vitája kétségkívül bizonyságot tesz arról, hogy élénk visszhangja van. A felszólalások úgy tartalom, mint kritika szempontjából magasrendűek. Végignézem előttem szóló mélyen t. képviselőtársaim fejtegetéseit és arra a meggyőződésre jutok, hogy a hazafias aggodalom és a nagyszerű pénzügyi szakértelem párosulva fejezi ki ellenvetéseit abban a tekintetben, hogy az ilyen parciális intézkedés nem lehet nemzetjavító. Ha megnézem Sándor Pál képviselőtársunknak a Nemzeti Bank jogállásáról és elhelyezkedéséről szóló fejtegetéseit és azt látom, hogy azokból az az aggodalom csendül ki, hogy ez a javaslat a jegybankot eredeti jellegéből és természetéből kivetkőztető álláspontot mutat, ha nézem Magyar Pál képviselőtársamnak fejtegetéseit, amelyekben a konszolidált hitelt tartja egy jegybank alapvető működési területének és mindebben hiányt látok, akkor mindez kétségkívül meggondolásra kell, hogy késztessen minket, vájjon szabad-e, lehet-e jönni ilyen intézkedéssel, ilyen javaslattal, amely csak kiegészítő része egy másik javaslatnak, amely az ország lakosságának tekintélyes részét, kétségkívül olyan részét, amely a legnagyobb figyelmet érdemli meg, teszi gondoskodás tárgyává. Magyarországon 1,200.000 kisbirtokos család van. Ezek 8.3 millió katasztrális holdon gazdálkodnak. A kiindulási pont tehát az kel, hogy legyen, vájjon a lakosság e részének lét-