Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

372 Az országgyűlés képviselőházának 2% hogy — mint már utolsóelőtti beszédemben is mondottam — a kényelmetlen kérdéseket egyszerűen kihagyja, azokra nem ad választ. Tminiszter úr, férfiasan kijelentem önnek, hogy vannak egyes kérdések, amelyekre jogunk van választ kérni és kapni és amelyekre, ha nem fogunk választ kapni olyan módon, mint ahogy azt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása alkalmával kértük, akkor módunk lesz arra, hogy a miniszter urat nyilatkozatra szorítsuk és ö 'kénytelen lesz nekünk ezekre a kényes kérdésekre válaszolni. Már a második eset fordul elő az én praxisomban arra, hogy a miniszter úr keresi az ellenzék beszédeiben az úgynevezett ziccereket és azután igen jó humorral és szarkasztikus megjegyzéssel természetesen enthuziazmusba hozza a saját pártját. T. miniszter úr, én csak azt tanácsolom önnek, hogy ne adjon olyan sokat ezekre az éljenekre, amelyeket kap az ilyen beszédekért, mert megkapták azt az ön összes elődei, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) megkapta Bud János is, holott most már odaát is egész más véleményen vannak az ő miniszterségéről. Tessék elhinni, hogy abban a pillanatban, amikor ön abból a székből felkel, akkor a jó kvalitását, amelyet senki sem tagadhat el és a tehetségét, amely megvan, megtartja, de a többi tekintetben a többségi páirt előtt elmegy ugyanabba a süllyesztőbe, amelybe a többi miniszterek is mennek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Szabóky Jenő: Transit gloria mund'i!) Van a franciának egy kifejezése: faux brillant. Ez annyit jelent, mint hamis fény. Arait a miniszter úr most tapasztal, az hamis fény, mert — mint az előbb említettem — ugyanerről a javaslatról, ha a korridoron vannak, egészen máskép beszélnek,.mint ahogy itt szavazataikat leadták. Azokat, akik odamentek a miniszter úrhoz kezetszorítani, egészen másképpen láttam megjelenni a korridoron, amikor azt mondták, hogy végzetes ez a törvényjavaslat. ÍUlain Ferenc: Sajnos, ez úgy van!) Ez nem őszinte beszéd, legalább az illető ne adja nekem azt a képet, amely bizonyos mértékig az ő megszégyenítése az én szememben, hogy a korridoron kárhoztat egy javaslatot és azután odamegy a miniszter úrhoz és kezetszorítva gratulál. (Schmidt Miklós: A miniszter azért jól beszélhetett!) Ez nem férfias, ez nem magyar tempó. (Szabóky Jenő: Ez hozzátartozik a javaslathoz?) A Képviselőház azért népképviselet, hogy mindenki a saját nézete és véleménye szerint szavazzon. Azért nincs itt váltógazdaság, (Zaj. — Elnök csenget.) mert minden kormány meg tudja találni és meg tudja teremteni az országban a maga pártját addig, míg titkos szavazás nincs. (Szabóky Jenő: Nem tartozik a kérdéshez!) Kínok: Geendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: Higyje el nekem a t. miniszter úr, — és ezt elhiheti, mert ez igazság. — hogy az ember nem látja, a saját arcát, csak a tükörben. Méltóztassék elhinni, hogv ez egv faux brillant, ami itt kitűnik: méltóztassék elhinni, hogy sokkal nagyobb áldozat itt ülni ezeken a nadokon úa:y, amint én rég ülök és szembeszállni a hatalommal, nem élvezve semmit sem abból a hatalomból &gy egész életen át. (Létay Ernő: Az élvezetet átengedjük a képviselő íimak. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: A javaslatról nem sokat hallottaim, az bizonvos!) Sándor Pál: T. kén viselőtársam türelmetlenségét ki fogom elégíteni, (Jánossy Gábor: Nem vagyok türelmetlen!) de csak abban az '. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. arányban, ahogy azt én gondolom és nem úgy, ahogy a képviselő úr azt tőlem követeli. (Jánossy Gábor: En sehogy sem gondolom! — Derültség.) Már sokszor felvetettem azt a kérdést, különösen utolsó beszédem után, hogy voltaképpen nem felesleges-e az az erőpazarlás, amelyet itt kifejtünk. Mi beszélünk, de nem tudunk semmit sem keresztülvinni, semmikép sem tudunk változtatni azokon az áldatlan állapotokon, amelyeket magunk előtt r látunk. Áldatlan állapotokat látunk még a Képviselőházban is, nem tudjuk ezeket kikerülni. Hiába beszélünk. Mire való ez a sok beszéd: sokszor vetettem fel magamban ezt a kérdést. Leginkább azonban a t. miniszter úr utolsó beszéde alkalmával gondoltam ezt. Azt hisizem, a t. miniszter úr tárgyilagos felszólalásaink és szimpátiánk révén méltányosabban ^bánhatott volna az ellenzékkel, mint tette. Méltóztassék elhinni, hogy allzu scharf macht kantig; méltóztassék elhinni, hogy van másnak is kés a kezében, másnak is van hatalom a kezében, hogy kellemetlen legyen. Méltóztassék elhinni, hogy — amint tegnap mondtam — az ellenzék igenis Önben olyan emhert lát, aki helyén van a székében. Megmondtam volna önnek az ellenkezőjét is, ha más véleményen volnék. Méltóztassék tehát a mi argumentumainkat komolyan tárgyalni. Ne méltóztassék kifelejteni mindazt, ami^ fontos és amire a miniszter úr nem hajlandó választ adni. Áttérek a tárgyra. Tegnap a

; miniszter úrhoz két igen fontos kérdést intéztem, amelyeket most leszek bátor ismételni. Azt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy hajlandó-e (képet adni arról, hogy a hatos bizottság által kimutatott adósságok és kezességek vállalásából eddig mennyi van likvidálva, mennyi van még hátra és keletkezett-e — különösen erre az utolsó kérdésre fektettem r a • fősúlyt —újabb ilyen (adósság az állam részéről. Mindjárt hozzátet tem, hogy ez kényes kérdés, á t. miniszter úr valószínűleg nem fog válaszolni, pedig nekünk törvényhozóknak jogunk van, hogy ezt tudjuk, kötelességünk követelni, hogy a miniszter úr erre feleletet adjonA másik kérdés még fontosabb volt az állauii künnlevőségekről. Az állam a bankoktól kölcsönt vett fel, 70 milliót az illetékhátralékokra és annak egy részét hizonyosan már (bevételezte. Kérdezem, nyilvántartja-e ezt és ezek a befolyt összegek tényleg a jelzálog alapján a bankokhoz jutottak-e? Erre is azt mondtam, hogy a t. pénzügyminiszter úr valószínűleg nem fog erre felelni. Nem is felelt. Az állam eddig még nem adta le azokat az összegeket, amelyek nem jöttek be a pénzforgatagba, holott nem volt joga ezeket visszatartani, miután zálog ellenében vette fel a 70 milliót. Hozzátettem, hogy ha ezt egy kereskedő csinálja, akkor azt becsukjak. Miután én ilyen erősen aláhúztam, hogy erre a kérdésre feleletet kérek, kérdezem, miért zárkózott el a miniszter ^ úr az elől, hogy nekem feleljen? Nekem és mindenkinek, aki látta, hogy nem felelt, azt kellett következtetnünk ebből, hogy igaz, hogy a pénzt nem juttatták oda, mert másképpen mi oka lett volna a t. miniszter úrnak hallgatni erről? Ez olyan fontos kérdés, amelynek nemcsak én, hanem az egész Ház, nemcsak az ellenzék, hanem mindenki fontosságot kell hogy tulajdonítson. Nekünk ezt tudnunk kell, mert nem akarunk mégegyszer abba a helyzetbe jutni, amelybe Bud miniszter úr gyöngesége folytán