Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

^™ Az országgyűlés képviselőházának 222, jutottunk, nem akarunk ismét olyan deficitekkel és zárszámadásokkal foglalkozni, mint amilyenekkel a múltban kellett foglalkoznunk. Bánknézve ez igen fontos, éppen úgy, mint ahogyan fontos a 175 milió pengő, amelyről még ma sem tudjuk, mely alapból fogja fedezni a t. miniszter úrRemélem, — és nem tudom az ellenkezőjét elképzelni — hogy tisztában van azzal a miniszter úr, hogy új adókat nem fog tudni statuálni. Azt láttuk, hogy minél több adót

; ró a nemzetre, annál nagyobb a kiesés a bevételekben, annál kevesebbet vesz be a miniszter úr. Ha ezt tömeges exeknciókkal akarja jóvátenni, ezek az exekuciók megtörténhetnek, a végrehajtott emberek tönkremennek, de pénzt a t. miniszter úr olyan minimális mennyiségben fog kapni, hogy amiatt nem érdemes ezt a dolgot keresztülvinni. A t. miniszter úr azonban szintén adott nekem egy ziccert, és ezt a ziccert, miután ő is így tesz, én is felhasználom itt. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor megkérdeztük a miniszter urat, hogy mi fog történni két év múlva, azt mondotta, hogy ez az állapot két évig eltart, de hogy mi történik azután, azt ő sem tudja. Én úgy allegáltam, hogy vagy az eredeti kamatláb mellett kell fizetniök az illetőknek, vagy pedig a bankok, különösen a vidéki takarékpénztárak tönkre fognak menni. Felemlítettem, — amit a miniszter úr sokkal jobban tud, mint én — hogy a budapesti bankok marge-a körülbelül 3—3*5%. Ha tehát a bank 5%-ot kap, akkor marad neki lV-2% mindenre, ha pedig 4%-ot kap, akkor csak 0*5% marad. Erre a mi» niszter úr azt mondja: arra fogok törekedni, hogy a bankok fúziókat csináljanak. Ez igen helyes, talpraesett felfogás, igen okos elgondolás, amelynek már régóta kellett volna érvényesülnie. Még állami beavatkozással is me? kellett volna ennek történnie, mert ebben a kis k országban nem szabad annyi banknak és annyi vidéki takarékpénztárnak lennie. Ezt én jó felfogásnak tartom. A-miniszter úr azonban azt mondta, hogy ezzel 25%-ot fog megtakarítani. Bocsánatot kérek, de honnan veszi ezt a miniszter úr? És most jön a ziccer. A miniszter úr allegálta, hogy a külföldi bankoknál sokkal nagyobb a marge, 5—6% és talán még valamivel több. Ha a miniszter úr azt allegálja, hogy a marge a külföldön nagyobb, mint nálunk, vagyis nálunk a legkisebb, akkor mit akar elvonni még ebből a margeból. Talán a pénzintézeti tisztviselőknek, akik amúgyis rettenetesen rosszul vannak ma fizetve (Ügy van! Ügy van! balfelől.) akarja leszállíttatni a .fizetését? Mit takaríthatnak meg a fúzióval? A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a bankok vezetői ma távol állanak attól a jövedelemtől, amellyel azelőtt rendelkeztek. Nem tudja a t. miniszter úr, hogy majdnem az egész vonalon leszállították a fizetéseket? Leszállították nagyon erősen, a tantiémek majdnem megszűntek, mert a bank nem bírta őket. Hiszen maga a miniszter úr megmondotta, hogy az utolsó esztendőben 16 millió pengő volt a bankok összes nyeresége. A miniszter úr hozzátehette volna, miért nincsenek jegyezve a bankok részvényei a tőzsdén, mikor jegyezve vannak az ipartársulatok részvényei? Teljesen jogosan nincsenek^ jegyezve: azért, mert különben itt olyan képet mutatna a külföld felé, amely kép nem igazi kép, amely kép hamis, azért, mert ezeknek a kisebb részvényeknek a belső értéke sokkal nagyobb, mint amilyen a kurzusokban kifejeülése 198$ november 30-án, csütörtökön. 373 zésre jutna. De miért adta a t. miniszter úr ezt a ziccert? Nekem eszembe sem jut, hogy emiatt a vicc miatt az ellenzéket kacagásra, nevetésre bírjam, s hogy őket nevetségessé akarjam tenni. Minden ember juthat olyan helyzetbe valamikor, hogy ziccert adhat mások számára s minél okosabb az ember, annál könnyebben van kitéve annak, hogy hibát követ el, amely hiba az okos embernél sokkal nagyobb, mint a kisembernél, mert az okos ember rendesen sokkal nagyobb pozícióban van. En voltam bátor előadni azt, hogy a miniszter úr ismerte Bassaynak a hároim propozícióját, amely arra vonatkozott, hogyan lehetne sokkal olcsóbban megúszni ezt a krízist. Hogyan van az, hogy amikor Bas say az ellenzéknek mégis csak a legelső tagjai közé tartozik, az ő propoziciójára a miniszter úr nem talált egy szó mondanivalót sem; nem mondta meg, hogy miért rossz az a propozíció. Hogyan lehetséges ez, miniszter úr? En ezt csak annak tulajdonítom, hogy a miniszter úr nemrégóta ül a miniszteri székben, mert máskép a miniszter úr okossága és előrelátása megkövetelte volna, hogy erre reflektáljon, akárhogy is, de reflektáljon. (Derültség jobbfelől. — Szabóky Jenő: Felnőttek oktatása!) A miniszter úr úgy ül ott, mint egy hindu-bálvány: hozzáférhetetlen. Az ió, hogy hozzáférhetetlen, azonban nem lehet úgy odaállítani az ellenzéket, mintha az csupa, hülyékből és tudatlan emberekből állana és semmit sem adni rá, hogy mit beszélnek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon,) Ha a t. miniszter úr nevetségessé akarja tenni az ellenzéket, az lehet nála egy politikai fegyver, azonban sohase felejtsék el azt, hogy más embernek is van ereje és esze és tud visszaütni. Arra kérem a miniszter urat, ne kényszerítsen minket abba a helyzetbe, hogy mi meggyőződésünk ellenére a miniszter úrral máskép beszéljünk. Nincs arra semmi szükség» mi nem bántjuk a miniszter urat. arra. sincs szükség, hogy a, párt megvédelmezze, mi védelmezzük meg a miniszter urat, nekünk csak más véleményünk van. Lehet, hogy a mi véleményünk rossz, de az is lehetséges, hogy a miniszter úr elgondolása a rossz. En azt állítom, hogy ezzel a 175 millióval nem fogunk célt érni semmikép sem. Mi az? Kirakat a kisgazdák részére, semimi más. Ez a 175 millió a t. miniszter úrnak még igen sok galibát fog okozni és be fogja vallani, mint ahogy a fiatalabb Wekerle bevallotta nekem egyszer, hogy nem neki volt igaza, hanem nekünk volt igazunk. Meg lehetett volna ezt a kirakatot olcsóbban és jobban csinálni, mint ahogy legutóbbi beszédemben ezt el is magyaráztam. A miniszter úr abban az irgalmatlan beszédében, amelyet a többi adófizetők rovására tartott, akik adóval tartoznak, az egyik oldalon munificiensen még el is enged az adóból, mert tíz évre kamatmentesen kiterjeszti a, fizetést. Ez helyes, nem irigyelhető a mezőgazdáktól, csak az a baj, hogy megkapja mindenki, aki jómódú, az is megkapja, a^ másik oldalon pedig, amint mondottam beszédemben, a krájzleros fizesse meg az 500 és 1000 holdasok kamathátralékát? A t. miniszter úr kijelenti, hogy az adómorál megóvása miatt nem ad semmit sem azoknak a többi foglalkozási ágaknak, amelyek legalább úgy le vannak rongyolódva, mint a, mezőgazdáknak az a része, amely ma gyengébben áll. Itt az egész bransról van szó, mindnyájan le vannak rongyolódva. Ezt olyan kíméletlen szavakkal kísérni, amint azt a miniszter úr tette, olyan cinikusan kifejezést adni annak,