Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

368 Az országgyűlés képviselőházának 2Î lent inflációt. T. i. amennyiben bankjegyszaporitást jelent, infláció, amennyiben nem jelent banjegyszaporítást, nem infláció. Jelent-e bankjegyszaporítást ! Jelenthet, de nem feltétlenül kell azt jelentenie, mert minden jel arra mutat, hogy az egész 100 milliópengős kölcsön végső fokon oda céloztatik, hogy visszakerüljön a Nemzeti Bankhoz, legalább is annak tekintélyes része. Ha ebből a 100 millióból forgalomba maradna 50, 60 vagy 40%, ez semmiesetre sem fog inflációt jelenteni. De a mellett a rettenetes visszás helyzet mellett, amelyben vagyunk, nem is lehet szó arról, hogy infláció legyen. Ha 100, 200, 300 millió pengő értékű bankjegyet fognak forgalomba bocsátani, ez sem fog még inflációt eredményezni. Abszolúte nem félek tehát attól, hogy infláció lesz. Ez az aggodalmam nincsen, de ha csak ez az aggodalmam volna, a miniszter úr javaslatát igen szívesen megszavaznám. Kérek félórányi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Én itt igazán kizárólag csak a bank szempontjaira figyeltem, kizárólag ezekből a szempontokból, amelyek mindnyájunkat törvényesen köteleznek, bíráltam meg ezt a javaslatot. Legyen szabad «azonban most ettől a résztől függetlenül bizonyos olyan kérdésekre is átmennem, amelyeket az igen t. miniszter úr a tegnapi ülés folyamán szintén nem velünk, hanem a vitával kapcsolatban leszögezett. A miniszter úr azt mondotta tegnap, hogy a Nemzeti Bank nem arra való, hogy kötvényeikkel, zálogpapirokkal a Nemzeti Bank struktúrájának meg nem felelő módon megszorítsák, nehezebb helyzetbe hozzák. Én ezt koncedálom, de ugyanakkor a miniszter úr ugyanezt teszi, hiszen azzal, hogy ezt a százmilliót a Nemzeti Bank rendeltetésének meg nem felelő módon kéri a Nemzeti Banktól, tulajdonképpen ugyanezt teszi: a Nemzeti Bank struktúrájának meg nem felelő módon terheli meg a Nemzeti Bankot. A miniszter úr tegnap azt is mondotta, hogy a bankokkal szemben való ellenséges álláspont nem indokolt. Erre a következőképpen felelök. A magyar bankrendszert, mint organizmust, támadni nem méltányos. A magyar bankrendszer szükséglete a. magyar gazdasági életnek. Bank nélkül lehet élni Polinéziában vagy az ausztráliai őserdőben, de hank nélkül kultúrvilágban élni nem lehet. Nékünk nincs is kifogásunk a bankrendszer ellen, nem is támadtuk soha a bankokat, de azok ellen a visszaélések ellen, amelyek fennforognak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) vagy pedig a bankoknak túlságosan kedvezett helyzetbe való behelyezése ellen mindenesetre kifogásokat emelünk. Kifogásokat lehet emelnünk a következő okokból. Aki a magyar nemzet pénzintézeteinek gazdálkodási rendjét és jövedelmezőségét nézi, annak csak a következő^ statisztikai adatokat kell a figyelmébe ajánlanom. A magyar bankok nyers jövedelme 1926ban 194 millió pengő volt egy esztendőben, 1930-ban pedig 347 millió pengő volt az egyévi jövedelem. Nem a Nemzeti Bank jövedelme, hanem az egész bankrendszeré. A bankok tiszta jövedelme, mondjuk tiszta nyeresége pedig — így helyesebben van kifejezve — 1926-ban, 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben és 1930ban, tehát öt év alatt 328 millió pengő volt. A miniszter úr tegnap azt mondotta válaszában, nagyon csodálkozik afcon, hogy mi olyan t ülése 193$ november 30-án, csütörtökön. nagyon kevésnek értékeljük alt a 13 millió pengős támogatást, amelyet a gazdákon keresztül a bankok kapnak, hiszen a bankok jövedelme 1932-ben csak 16 millió pengő volt. Azt én nem tudom, hogy 1931-ben mi volt a bankok jövedelme, mert az errevonatkozó statisztikai adatot nem találtam a könyvtárban, tudom azonban azt, hogy 1930-ban 42 millió volt ez az összeg. Lehet, hogy 1931-re lecsökkent ez és már talán csak 30 millió volt, a bankok tiszta jövedelme azonban mindenesetre még mindig igen tekintélyes tétel. A magyar bankok egész alaptőkéje 1926-ban még csak 275 millió pengő volt, 1930-ban már 461 millió pengő. (Gallasz Ágost Rudolf: Ma pedig 550 millió!) A bankok tartaléka 1926-ban 150 millió, 1930-ban pedig 247 millió pengő volt. A magyar bankok 1926-tól 1930-ig, tehát összesen öt év alatt, 178 millió pengővel növelték a vagyonukat. Legyen szabad itt egy füzetet vennem kézbe és ebből a füzetből felolvasnom egy cikket, amelynek a címe: «Az infláció mérlege.» Ezt a füzetet a Magyar Nemzeti Bank adta ki mint havi közleményt, és abban az időben éppen a miniszter úr volt az, aki ezeket a közleményeket szerkesztette. Ebben a cikkben a szerző a következőket állapítja meg (Olvassa): «A magyar földbirtok megterhelése 1927. év elején 263 millió aranykorona volt.» Méltóztatik tudni, hogy ma 2 milliárd az adóssága. A ma gyár bankok pedig 1926-tól, tehát körülbelül attól az időponttól kezdve, amikor a magyar föld megterhelése megkezdődött, 180 millió pengőt kerestek 1930-ig, vagyis azon idő alatt, amely alatt a magyar föld eladósodott. Ezt az adatot — ismétlem — a Nemzeti Bank közleményében találtam. Kérdezem: hát olyan hibáztatni való dolog-e az, hogy mi itt harcban állunk és folyton felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt a bankrendszer számára egy egészen különös privilégiumnak kell fennforognia, mert különben nem volna lehetséges, hogy amikor a mezőgazdasági társadalmi rend egy nagyarányú lecsúszás állapotában van, ugyanakkor a bankok rövid idő alatt igen tekintélyes nyereséghez jutnak hozzá. Bátor vagyok a figyelmet felhívni arra, hogy a miniszter úr tegnapi felszólalása során nekünk szemrehányást tett azokért az elgondolásokért, amelyekkel mi itt a Képviselőházban megjelenünk. Amit az előbb is jeleztem, bizonyos mértékben a szakember fölényével egyszerűen lefricskázott niinket és kimutatta, hogy ez handabandázás- Azokat a propozíciókat is, amelyet Eckhardt igen t., barátom szokott hangoztatni, az infláció kérdése és a devalváció kérdése szempontjából, szintén meglehetősen fölényesen kezelte. A miniszter úr szembehelyezett engem Eckhardt Tiborral, pártom vezérével, mondva, hogy: Eckhardt devalvációt akar, Ulain pedig nemEn az igen t. miniszter úrnak azt mondom, szíveskedjék megkérdezni a saját pártjában, hányan vannak, akik szintén azon a véleményen vannak, hogy inflálni kell. De méltóztassék akár a szociáldemokraták közé menni, akár a keresztény gazdasági párt tagjai közé, vagy bármelyik párt tagjai közé: ha keresi az igen t. miniszter úr az ellentéteket ebből^ a szempontból, meg fogja találni azokat- Miért? Azért, mert ezt már megtalálta az igen t. miniszter úr és pedig méltóztatik tudni, hol? Londonban a nyáron, amikor azon a híres világgazdasági konferencián volt jelen, ahol