Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-214
26 Az országgyűlés képviselőházának 21U. En a Házban először 1932 június hó 22-én interpelláltam idegenforgalmi (kérdésben, érintve az Ibusz Kt.-nak visszásságait. Erre az interpellációra választ nem kaptam. Itt megmondottam már 1932 júniusában, hogy ez^ csak bevezető beszéd. Erről tanúskodik a Háznak 1932-ben a 180. ülésről kiadott értesítője, a 195. oldal első kolumnájában. Ettől az időponttól kezdve gyűjtöttem a magam számára az anyagot, hogy az Ibusz. rt. visszásságait helytálló módon tudjam feltárni a tHáz színe előtt. 1933 március 17-én az anyag gyűjtésével készen voltam és ekkor több képviselőtársam aláírásával levelet intéztünk a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, amely levél úgy szólt, hogy az illető képviselőtársaim engem megbíznak az idegenforgalmi kérdésben egy akció lebonyolításával, amely az idegenforgalmi kérdés fonákságait Magyarországon rendezni hivatott. Ezt a levelet aláírta tizenkét képviselőtársaim: Apponyi György gróf, Rasslay Károly, Magyar Pál, Friedrich István, Petro Kálmán, Hunyady Ferenc gróf, Dinnyés Lajos, Rakovszky Tibor, Somssich Antal gróf, Lázár Miklós, Müllen* Antal és: Némethy Vilmos képviselőtársaim és én ezt a levelet a kereskedelemügyi miniszter úrhoz továbbítottam. A miniszter úr 1933 március hó 27-én válaszolt erre a levélre s ezt írja (olvassa): «Miután a magad és megbízóid célja mellékszempontok oaélj kül idegenforgalmunk fejlesztése, erre szolgáló tényezőink modernizálása, ebben a közérdek nek a magánérdek fölé való helyezése, az idegenforgalmi ipar kibontakozásán keresztül minél több magyar exisztenciának kenyérhez segítése ...» Ebben volt lefektetve az Ibusz.-interpellációk célja. Az első interpellációt 1933 március hó 8-án mondottam el, még általános idegenforgalmi tekintetben követeltem az idegenforgalmi törvény meghozatalát, ami után. két napra március hó 10-én a minisztertanács a kereskedelemügyi miniszter úr előterjesztésére le is szögezte annak szükségességét, hogy Magyarország számara szükséges egy idegenforgalmi törvó.iyt alkotni. Az Ibusz. Et- ellen 1933 március hó 29-én mondottam el az első éles támadást s az erre adott válaszban a kereskedelemügyi miniszter úr a Ház előtt kijelentette, hogy az általános vizsgálatot az Ibusz. ellen elrendeli. En ezt a választ elfogadtam annak ellenére, hogy a miniszter úr azt mondotta, hogy az interpellációmban felhozott adatokat meg tudná cáfolni. ErrŐl szól a Képviselőház 165. üléséről kiadott Értesítő. Ezen interpelláció után május hó 3-án mondottam a második éles interpellációt az Ibusz. Rt. ellen az igazságügyminiszter úrhoz intézve. Ennek az interpellációnak kapcsán nyilt ülésen kijelentettem, hogy mandátumomat kötöm az adatok helyességéhez és a vizsgálat eredményességéhez. Ez megtalálható a 173. ülésről szóló Képviselőházi Értesítő 66. oldalának második kolumnája közepén. Mandátumomat kötöttem tehát ahhoz, hogy előadott adataim helyesek és hogy a vizsgálat eredményes kell, hogy legyen. Ezen interpelláció után Jakabffy kormánybiztos úrral való találkozásom alkalmával, május 3-a utín közvetlenül, Jakabffy kormánybiztos úr kifejezte előttem azt, hogy nyomatékosan felkér engem, hogy interpellációimat ne folytassam tovább, mert ezzel csak nehéz helyzetbe hozom a kereskedelemügyi miniszter urat, aki őt sürgetni kénytelen munkáit lése 1933 november 16-án, csütörtökön. jában. Ö nem hajlandó felületes munkát végezni, inkább visszaadja megbízatását és ha én bízom az ö eljárásának és a vizsgálatnak becsületességében, álljak el ezen május 3-iki interpellációm után minden további felszólalástól. Ezt az ő nyomatékos kérését, — mert bíztam és jogosan bíztam aző vizsgálatának eredményességében, — én a magam részéről azzal honoráltam, hogy kijelentettem neki, megígérem, hogy nem fogok többet interpellálni. Május hó elején volt ez. Erre tanú maga Jakabffy Károly kormánybiztos úr. De nemcsak neki jelentettem ezt ki, hanem szűkebb környezetein előtt is kijelentettem, sőt miután ebben az időben két oldalról is az Ibusz. vezetői részéről közeledés történt hozzám, még TasnádySzüts Andrásnak is tudomására juttattam; ezt, amiről a mellékelt levél van birtokomban. A nevet is megmondom: dr. Czenner, Jenő írta a levelet, aki a Máv. propagandaosztályában előadó, akinek családját Tasná|dy-Szüts András ismeri és aki felkérte őt a következőkre. Legyen szabad a levelet a következőkben pontosan citálnom. (Olvassa): «Őméltósága, akivel magánismeretségben vagyok, ez év áprilisában levelet írt édesapámnak, akivel régebbről szintén ismeretségben van és általa engem egy megbeszélésre hívott magához. Ez a megbeszélés külföldi utam miatt némi haladékot szenvedett, de utóbb megtörtént. Ez alkalommal említette, hogy uevében kérjelek meg Téged, képviselő uram az ő bizalmas meglátogatására. Ezt az üzenetet én nyomban Hozzád továbbítottam, mire Tasnády-Szüts András őméltósága számára azt a választ kaptam: hogyan képzeli, hogy én elmenjek hozzá? Nem teszem meg, sőt ha idejön, én kidobom. Ezt az üzenetet én finomabb formában Tasnády-Szüts őméltóságának elvittem, aki elégedetlen volt a válasszal és azt javasolta nekem rögtön, hogy társadalmi formák között hívjam meg őt és Téged is, képviselő uram hozzám, hogy a találkozás kettőtök között így mégis lehetséges legyen. Ugyanekkor megkért, hogy legalább további országgyűlési támadásaid íeleslegességét neked bizonyítsam be. Erre őméltósága újabb propozícióját szintén megismertettem Veled, mire megismételted, hogy őméltóságával semmiképpen sem óhajtasz összejönni, viszont felhatalmaztál annak az üzenetednek átadására, hogy Jakabffy miniszteri tanácsos úr kívánságára egy vizsgálat zavartalan menete érdekében annak befejeztéig a kereskedelemügyi miniszter úrhoz nem interpellálsz többé s így Tasnády-Szüts őméltóságának kívánsága találkozás nélkül is teljesülni fog. Egyúttal nekem megmondottad, hogy még egy interpellációd van hátra, az igazságügyminiszter úrhoz, amelyet hamarosan el fogsz mondani. Tasnády-Szüts őméltóságával közöltem azt, amire felhatalmaztál, hogy a vizsgálat befej eztéig a kereskedelemügyi miniszter úrhoz töibbet nem interpellálsz, de felhatalmazásod híján nem említettem, hogy az igazságügyminiszter úrhoz még egy interpelláció következik. Ez utóbbi interpelláció elhangzása után, május elején még egyszer találkoztam az utcán Tasnády-Szücs őméltóságával- amikor is ő keservesen panaszkodott nekem Hozzád való közeledésének kudarcáról. Ezután az ügyhöz többé már semmi közöm nem volt.» Dr. Czenner Jenő írta nekem a levelet, felszólításomra 1933 november 13-án; tehát akkor, amikor álláspontomat, hogy nem interpellálok többé, május elején elfoglaltam. Ezután vártam, hogy miképpen folyik a
