Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. normalizálni tudjuk ezt az állapotot. (Sándor Pál: Mégsem volt gyanúsítás, amit mondtam!) A következő ellenvetés, ami itt elhangzott és nagyon sokszor visszatért, — sőt, azt hiszem, a vita későbbi folyamán is vissza fog térni, de már most ki alkarok rá térni — az, hogy a bankokat segíti ez az egész javaslat. (Egy hang bal felől: Így van!) A túloldalról Sándor Pál igen t. képviselőtársam elvégezte helyettem ennek a munkámnak egy részét, Eber igen. t. képviselőtársam szintén megmagyarázta a helyzetet, erről az oldalról pedig Létay igen t. képviselőtársam is felderítette a való helyzetet, úgyhogy valami nagyon sok hozzáfűznivalóm ehhez a kérdéshez nem igen volna, de mégis kénytelen vagyok néhány részletkérdéssel foglalkozni ezzel kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) annál inkább, mert a hitelszervezet kérdései méltán érdeklik iaz egész ország közvéleményét. Először is egy szubjektív megállapítást vagyok kénytelen tenni, azt tudniillik, hogy egyáltalán nem szégyenleném azt, ha az ország hitelszervezetét megvédtem volna ebben a javaslatban. Azt hiszem elég súlyos terheket raktam rájuk, de az egyensúlyérzékem valahogy azt mondja, hogy a fény és árnyék körülbelül helyesen van elosztva. Nem szégyen az, ha egy javaslat megmenti azokat az értékeket, amelyek ebben az országban még megvannak. (Úlain Ferenc: Teljesen igaza van!) Nem kell okvetlenül rombolni csak azért, hogy mert az ország egyik rétegének nem jól megy, a másik rétegnek is rosszul menjen. És még egy dolog van. Ebben az országban van munkáskéz, van föld, ebben az országban azonban a termelés harmadik tényezője, a tőke, hiányzik. Ezt a tőkét, különösen most, amikor a külföldre számos ok folytán nem számíthatunk, óvnunk és istápolnunk kell. (Ulain Ferenc: Nagyon okos!) A hitelszervezeten keresztül a tőkét védjük, azt a tőkét, amely helyesen illeszkedik bele a nemzeti termelésbe, mert nem az a tőke dolgozik helyesen, amelyik magánuzsorakölesönök útján igyekszik nagyobb jövedelmezőséget biztosítani, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) hanem amely elmegy a hitelszervezet csatornáiba és a szakavatott kezekre bízza a tőke mikénti felhasználását. (Felkiáltások a baloldalon: De nincs hitel!) Még egy másik szempontra vágyok bátor utalni, ami már talán egy kiosit szentimentaIizmusnak is látszik és ez a vidéki pénzintézetek kérdése. A vidéki pénzintézetekről van itt szó, uraim, azokról a vidéki intézetekről, amelyeknek élete egybeforrott a magyar vidék életével, a gazdának, a vidéki kereskedőnek, a vidéki iparosnak az életével. Ezeket a vidéki intézeteket igenis fenn akarom tartani, (Élénk helyeslés a középen.) mert nem tartanám helyesnek, ha a mi viszonyaink közepette az angolhoz hasonló bankrendszerrel a kizárólag fővárosi nagybankok vidéki fiókhálózatával intéznők az ország tőkeellátását, hanem fenntartandónak vélem az évtizedeken keresztül jól bevált, (Élénk helyeslés a középen és a jobboldalon) egészséges, szolidan dolgozó és a helyi viszonyokat jobban ismerő vidéki pénzintézetek rendszerét. Helyes munkamegosztásról van szó, egyrészt a fővárosi nagybankok közt; amelyek a külfölddel szemben reprezentánsai a magyar hiteléletnek és amelyek a nagyiparral, a nagykereskedelemmel, a nagygazdával és mint reescomptehelyek dolgoznak és másrészt a vidéki bankok között, amelyek a kisebb exisztenciák hitelszükségletének helyes ellátói. (Farkasülése 1933 november 29-én, szerdán, 291 falvi Farkas Géza: A vidéki bankokat mindenki védi!) Azt hiszem, hogy ennél a kérdésnél 85%-ban a vidéki bankokról van szó. Nézzünk azután egy kicsit szembe azzal a kérdéssel is, amikor úgy a szólamokban a bankokat szidják, hogy mi is az a bank 1 ? Kapcsoljuk ki a bankvezetők személyét, mert azt nem lehet azonosítatni a bankokkal, és a hiteiszövetkezeitek kérdésével. (Egy hang balfelöl: Drága emberek!) Hozzáteszem: igen érdemes munkát végeztek. Méltóztassék külföldön megkérdezni, hogy miképpen vélekednek ott némely bankvezérünkről, iákkor majd meg méltóztatnak látni, hogy igen érdemes munkát végeztek. De ezt a kérdést itt nem óhajtom tángálni, csak azt vagyok bátor egész objektivitással megjegyezni, hogy nem szabad egyéni szimpátiák vagy antipáti ák által vezettetni magunkat, amikor a magyar mobil tőkének és a magyar hitelszervezetnek a kérdéséről van szó. Nos, miről van itt szó á bankoknál? Mi az a bank? A bank a részvényes, amely részvényesnek kevéssé irigylésre méltó helyzetét két számmal igen helyesen ecsetelte Eber igen t. képviselőtársam: méltóztassanak megnézni a tőzsdét és a tőzsdén a bankrészvények értékelését. (Magyar Pál: Nincs is kurzusuk! — Ulain Ferenc: De osztalék van!) Azután a bank a betevők. Erről megint nem óhajtok beszélni, már csak azért sem, nehogy közbekiáltásokat váltsak ki, de mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Es végül a bank az a banktisztviselő, akinek a sorsa ma már nem olyan, amilyennek a régi világban a banktisztviselők vidám sorsát elképzelték. Ez a bank. Lesz szükség, igenis, szükség lesz a banksaervezet reorganizációjára, helyesbítésére. De erről majd később fogok beszélni. Ulain igen t. képviselőtársam azt mondotta a bankokról, hogy 13'5 millió pengő az az évi összeg, — az évi összegben egyetértettünk — amely a kamathozzájárulási alapból a hankokra jut és hogy ez olyan apróság, amelyről a bankoknál nem is érdemes beszélni. Méltóztassanak megnézni a Statisztikai Hivatal 1932. évi adatait: az összes bankok nyeresége 16 millió pengő. (Ulain Ferenc: Es ezt hiszi a miniszter úr? — Zaj.) A tőzsdei értékelések és Sándor Pál igen t. képviselőtársunk mosolygása, azt hiszem, megerősítheti azt, hogy ezt el lehet hinni. (Sándor Pál: Azt hiszem, adják olcsóbban is!) A kamatot pedig nem lehet bruttó bevételhez hasonlítani, mert a bruttó bevétel olyan, mint egy üzlet forgalma; a bank pénzt vásárol kamatért és pénzt ad el kamatért, ez az ő forgalma, amelyet lebonyolít. Ezt így kell felfogni. A bruttó bevételt nem lehet viszonyítani a 13'5 milliós összeghez. Bátor vagyok még egyre utalni. Utána néztem a külföldi adatoknak is. A magyar kamatmargeok és a külföldi kamatmargeok viszonya tekintetében két példára vagyok bátor utalni. Nálunk az elsőrendű fővárosi intézetek, szóval a legelső klasszis, nem a Pénzintézeti Központ első kúriája, mert azon belül is vannak különböző kategóriák a betétkamat tekintetében, szóval a legkisebb betétkamatot térítő intézetek általában véve 3'5%-ot térítenek a betétért és ezzel szemben a kihelyezési kamatmaximum 7'5—8% — kereskedőkkel szemben ez azonban nem áll, és a kereskedelmi ^világban körülbelül 8*5% lehet az a kamattétel, amely normálisan kialakul — tehát átlagban egy 8%-os tételt vehetünk kihelyezési tételként. A 3'5 és a 8 között 4*5% a differencia a végső
