Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
292 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1933 november 29-én, szerdán. hiteltvevő kéz és a fővárosi nagybank betétkamattétele közt. Angliában a nagybankok terítenek a betétekert 7s—%%-ot, ellenben a hitelvevő ülteihez Angliában 4%-ért, de inkább 5%-ért jut úgy, hogy ha az 5%os tételt es a %%-os teteit állítom szembe, á l A% Angiiában a kamatmarge, holott az angol bankok köztudomásúlag a sokszorosát forgalmazzák a magyar bankok tökéinek. Ausztriában, amelyre sokszor történik utalás az ottani erős rezsimre való utalással, amely rendet csinál a gazdasági élet kinövései között, 3 '5% a betéti Kamatláb és most nemrég szállították le a kihelyezési kamatlábat 9*5%-ra, itt tehát, a szomszédban körülbelül 6 percentes kamatmarge van érvényben. Ez csak úgy az igazsághoz való adalék gyanánt voltam bátor megemlíteni. .(iíTiedricli István: Szegény magyar bankok, megszakad a szívem!) Méltóztassék megvárni képviselőtársam, majd fogok mondani olyat, ami talán jobban fog Önnek tetszeni. Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtár; sam felhozta azt, hogy a bankok 900 millió pengőt húztak ki az adósokból, az utóbbi két es, fél évben, 1930. év végétől, s kérdezte, vájjon mit csináltak ezzel az összeggel, hová fektették be? Méltóztassanak megnézni a Pénzintézeti Központ egyesített mérlegadatainak a másik oldalát is, nemcsak az úgynevezett vagyonoldalt, hanem a teheroldalt is. Való és tény, hogy a, hitelintézetek által nyújtott hitelek közül a váltótárca 316, az adósok tétele 542 millióval, együttesen tehát kb. 860 millióval esett vissza 1930 végétől 1933 júniusig. Ezzel szemben a betétek csökkentek 556 millióval, a hitelezők tétele 276 millióval, tehát 832 millióval. Az ellentétel, azt hiszem, körülbelül meg van találva s további ellentételről gondoskodik az a körülmény, hogy 59 millió pengő nyereség volt bent a könyvelési szabályok szerint az 1932. év végi mérlegekben, ami hiányzik az évközi mérlegeknél. Egy másik ellenvetés, bírálat és panasz hangzott el Györki igen t. képviselőtársam szavaiból, aki kisebbségi véleményének megindokolása közben heves támadást intézett egy-két vidéki intézet ellen és azonkívül a Pénzintézeti Központtal szemben is. Ezek a dolgok megvizsgáltattak, de előre jelzem, hogy elvi álláspontom az, hogy ahol visszaélés történt, azt irgalmatlanul el kell taposni (Elénk helyeslés.) és meg kell torolni. Gondoskodni fogok róla, hogy ez a megtorlás bekövetkezzék. Kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy a felhozott két konkrét eset erre nem volt alkalmas. Az első eset, amely azt hiszem, a szentesi takarékpénztár esete volt, megvizsgálás tárgyát képezte akkoriban a Pénzintézeti Központ részéről, de nem lehetett feltalálni ennek az állítólagos, köriratnak sem fogalmazványát, sem kópiáját és azonkívül az intézet igazgatósága tagadásba vette a dolgot. A vizsgálat ezt eredményezte, egyébként pedig megállapította, hogy az a bizonyos intézet akkoriban nem számított magasabb tételeket, (Farkas István: Bírói végzés van róla!) mint a vidéken szokásos tételek voltak. (Andaházi-Kasnya Béla: Majd én rendelkezésére fogom bocsátani a miniszter úrnak ezt az iratot!) ÖrömmeL veszem, ha megfelelő dokumentumokkal ellátott adatokat méltóztatnak hozzám juttatni ós gondoskodni fogok róla, hogy ne késsék a megfelelő megtorlás. (Esztergályos János: Miért a vád ! lottat kérték fel bizonyításra? — Zaj. — Elnök csenget. — Andaházi-Kasnya Béla: Bendben van! A miniszter úr megígérte, köszönettel tudomásul veszem! — Elnök csenget.) öy^'Fo-b'síEöa.szhlaman mam comoc mocmcmc A másik eset egy másik vidéki takarék ügye volt, amelyet igen t. képviselőtársam nem nevezett meg. En tudom, hogy melyik, de én sem említem a nevét. (Andahazi Kasnya Béla: A kaposvári!) Nem. Ennél az intézetnél a képviselő úr diíiikultálía azt, hogy a Pénzintézeti Központ az ügyészség kérdésére helytelen vagy «tisztáramosó» választ adott volna. Az ügyészség annakidején kérdést intézett a Pénzintézeti Központhoz konkrét adatok megnevezése nélkül, hogy vájjon mi a helyzet az uzsora tekintetében. A Pénzintézeti Központ először a jogi helyzetet tárta fel, amely akkoriban — minthogy még nem volt kamatmaximum megállapítva — egészen más alapokon nyugodott és azonkívül válaszában, anélkül, hogy adatokat közöltek volna vele, pontosan megmondta, hogy akkoriban az illető vidéken minő kamatokat szedtek az intézetek általában, vagyis, hogy a szokás révén kialakult tételekkel szemben történt-e olyan eltérés, amely az uzsorának, kiaknázásnak, vagy kizsákmányolásnak a kritériumát megállapítaná. Megemlítette azonkívül azt is, hogy az 5610/1931. M. E. számú rendelet életbeléptetése előtt — ez állapította meg ugyanis a bíróilag érvényesíthető kamatmaximumot és azt, hogy jutalékot stb.-t nem lehet felszámítani — a kamaton felül jutalékot is szokás volt felszámítani és ennek az összegét, ha az csak egyszer felszámított úgynevezett folyósítási jutalék volt, a helyes felfogás szerint a törlesztés egész tartamára kell szétosztani, ami igen t. képviselőtársam részéről valószínűleg nem történt meg. Utalt a Pénzintézeti KÖznont arra is, hogy a túlzott mértékű jutalékok felszámítását revíziói alkalmával kifogásolni szokta és ismét nem nyilatkozott az intézet részéről egyes esetekben felszámított jutalék magasságára vonatkozó konkrét panaszokról, mert e tekintetben az ügyészség részéről konkrét kérdés hozzá nem érkezett és az ügyészi megkeresésben nem volt megfelelő tényállás leírva. A Pénzintézeti Központ részéről tehát a legcsekélyebb mulasztás sem történt. Igen t. Uraim! A bankszervezet kérdésével kapcsolatban bátor vagyok utalni arra a kérdésre, hogy 'mi fog 1 történni ennek a kétévi periódusnak a lejárta után a kamatoldalon. Mint említettem, a kamathozzájáruláshoz szükséges összegeken kívül minden egyéb összeg, amelynek megszavazását az igen t. Háztól kérjük, a végleges rendezés céljait szolgálja. Azt fogják azonban mondani, hiányzik a gondoskodás arról, hogy mi történik e kétévi periódus lejárta után a kamatszínvonal tekintetében. Tettem már utalást arra, hogy az előirányzott összeg tartalékot is foglal magában a kétévi periódus után következő egy-két esztendőre. Véleményem szerint, ha két év múlva a viszonyok olyanok maradnak, mint amilyenek ma. tehát rebus sic stantibus clausulával beszélve, addigra a hitelszervezetnek kell adaptálódnia és átalakulnia olyan mérvben, hogy az egész szükséges^ kamatcsökkentést, amely a gazdaadósságoknál szükséges, a maga erejéből viselje el. (Ulain Ferenc: Nesze semmi, fogd meg jól! — Sándor Pál: Hogy csinálja ezt?) Ennek következtében a hitelintézetek rezsioldalán kell keresni a megoldást. 1932-ben a személyi és dologi rezsi 64 millió pengőt tett ki, ennek következtében körülbelül 20—25%-os rezsicsökkentésre lesz szükség, (Ulain Ferenc: Miért nem lehet ezt már most megcsinálni?)
