Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. kusok egy része a jegybank számlájára javasolta. A jegybank nem arra való, hogy bizonytalan értékű és .hosszúlejáratú tartozásokat leszámítoljon. (Friedrich István: Ez igaz!) Mert a jegybank jegyei mindenki által pénz gyanánt, tehát törvényes fizetési eszköz gyanánt fogadandók el, az azokban való fedezet bizalmát r fenn kell tartani, már pedig egy változó és gyenge árfolyamú kötvény ennek letéteményese nem lehet. De egyébként is a jegybanknak ebbe a tranzakcióba való bekapcsolása olyan immobilizálását vonná .maga után, amelynek folytán nem tudná ellátni a maga igazi hivatását és pedig azt, hogy az üizileti élet forgótőkéjét, az árucseréhez szükséges tőkét, ezt a mondhatni eszmei vasutat rendelkezésére bocsássa a közgazdasági életnek. Ennek következtében attól .a gondolattól, amely a pénzintézetek körében is felmerült, hogy a kötvényesítés a jegybanknak a bekapcsolásával történjék meg, el kellett állani, mert a jegybank struktúrája 'erat nem bírta volna el. Ehelyett a jegybank eszközeit igénybe vettük egy kisebb, de elbírható összeg erejéig és igénybe vettük véleményem szerint egy sokkal effektívebb és hatályosabb segítésre. Figyelmeztetnem kell azonban az igen t. Házat arra, hogy a jegybank igénybevétele valóságos terhet jelent és ha mi egészséges pénzrendszert akarunk, akkor azt a terhet vissza kell fizetni, mert különben egészséges pénzrendszerünk nem lesz. (Friedrich István: Nagyon helyes!) Egy másik ellenvetés is volt itt és pedig az, hogy a jegybanknak ez az igénybevétele inflativ mozzanatot rejt magában. A jegybank igénybevétele először is rendkívül mérsékelt keretek között, lassan és fokozatosan történik, másodszor pedig a hitelszervezet csatornáin keresztül, amely a forgalomba bocsátott bankjegyeknek a szükséghez mért visszaáramlását is biztosítja, ezért az inflativ hatástól nekünk egyáltalában nem kell tartanunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Friedrich István: így kezdték annakidején is az inflációt! Ön akkor még nem volt itt. így kezdődött azokkal a kanyarulatokkal.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Külön kell foglalkoznom, igen t. Ház, Ulain t. képviselőtársamnak egy konkrét propoziciójávai, amely a kötvényesítésre vonatkozott. Őszintén szólva, szerettem volna rövidebben elintézni a dolgot, de mégis kötelességemnek tartom, hogy ez alkalommal kimutassam ennek a javaslatnak tarthatatlanságát, talán azért, hogy más alkalommal méltóztassanak engem felmenteni az alól, hogy részletesebben foglalkozzam megvalósíthatatlan ötletekkel, és enélkül is méltóztassanak megnyugodni ítéletemben, hogy valamely út járható-e vagy sem. Igen t. képviselőtársam javaslatát előadva, felhívott engem, hogy ezt az ő javaslatát, vagy más hasonló javaslatot valósítsak meg, mert az lesz az igazi megoldás. (Ulain Ferenc: Hasonlót!) A végén pedig felhívott ós figyelmeztetett arra, hogy az ország sorsa attól függ, hogy vájjon a zseni megszáll-e és meg tudok-e valósítani bizonyos dolgokat, amelyeket meg kell valósítani. A kapcsolatot és továbbfűzni nem akarom, a konzekvenciák levonását a t. Ház tagjaira bízom. (Zaj.) A zsenialitás kérdését félretéve, egészen szárazon óhajtok a felvetett gondolattal foglalkozni. Hogy rekapítuláljam, igen t. képviselőtársamnak röviden az volt a javaslata, — s ezt a türk evei takarékpénztárnak és egy ülése 1933 november 29-én s szerdán, 289 adósnak, akit ő önmagának nevezett, de én inkább más nevet használnék, mondjuk az illetőt talán Nagy Pálnak, (Derültség.) példáján világított meg — a turkevei takarék adott ezer pengő hitelt ennek a Nagy Pál gazdának, s ezt a hitelt ez a Nagy Pál gazda fizesse vissza 20 évi 5%-os részletekben, vagy 25 évi 4%-os részletekben, amely részletek magukban foglalják a kamatot és a tőketörlesztést is. En elkezdtem szorozni és gondoltam, hogy talán tévedek, de végül is rájöttem arra, hogy hússzor öt is száz és huszonötször négy is száz. Ha én visszafizetek százat, hol van a kamat, arra nem tudtam rájönni. (Ulain Ferenc: Megmondottam — nincs kamat!) Szóval kamatnélkül hosszú lejárattal kellene visszafizetni. Az intézetnek tehát ebből kifolyólag kamatjövedelme nincs. Már most hogyan fog ez az intézet megélni? 1 Ez az intézet, Űlain igen tisztelt képviselőtársam szerint úgy fog megélni, hogy az ezen ezerpengős tartozásról kiállított váltó helyébe kapott kötelezvényt beviszi a jegybankhoz, a jegybank ezt megint kamatmentesen lombarcdrozza 50% erejéig, ezt az 50% fejeiben kapott 500 pengőt kihelyezi 8%-ra és megkapja a maga 40 pengő kamatát, ami neki bőségesen elég. Ha ez a váltó nem a jegybanknál, hanem más intézetnél van reeszkomptáiva, akkor egészen egyszerűen ez a reeszkomptáló intézet szubsztituálódik az eredeti adós intézet helyébe, ha pedig a jegybanknál van reeszkomptáiva, akkor is egészen egyszerű a megoldás: a jegybank a váltót egyszerűen kicseréli ezzel a kötelezvénnyel, amely után — megint ismétlem — nem kap semmi kamatot. (Ulain Ferenc: Miután jegy adót sem fizet!) Azt hiszem, jól megtanultam a leckét. (Ulain Ferenc: Igen, ezt mondottam!) Már most milyen a helyzet a turkevei takarék szempontjából! Kombinálom a két esetet. Mondjuk, hogy a turkevei takarékpénztárnak van két adósa: Nagy Pál és Kis József, mind a kettő gazda és mind a kettő ezer-ezer pengővel tartozik. Ezt a kétezer pengőt, amelyet a takarék kihelyezett, két forrásból szerezte be a takarék: az egyik ezer pengőt betétből, a másik ezer pengőt reeszkomptból szerezte be. Már most mi a helyzeti A ma fennálló helyzet szerint — ha nem veszem tekintetbe a gazdaadósságokról szóló törvényjavaslatot és az eddigi kamatsegélyt — a két gazda mindegyike köteles volna fizetni 8% kamatot, tehát a kettő együtt köteles volna fizetni a kétezer pengő után 160 pengő kamatot. Ezzel szemben az intézet ma fizet a betétért, mondjuk, 4V2%-ot, inkább ugyan 5%-ot és fizet a reeszkomptért 6%-oi Ugyanis 3—3Va% Budapesten a Kereskedelmi Banknál, a Hitelbanknál, szóval a legelső intézeteknél a betétek kamattétele és a vidéken 4 Va— 5%-ot fizetnek normális körülmények között a betétért. Fizet tehát az intézet 4V2%-ot, ami 1000 pengő után 45 pengő, és fizet körülbelül 60 pengőt a másik 1000 pengő után, ami összesen 105 pengő. Ha ezt a 105 pengőt levonom a 160 pengőből, marad 55 pengő, ami 2000 pengő után számítva, 2 3 A%-os marge-ot jelent, vagyis olyau csekély marge-ot, amelyből a vidéki intézet normális körülmények között legfeljebb nagy üggyel-bajjal tud megélni. (Ulain Ferenc: Azért nem kell marge-ot hagyni ezeknél a tételeknél!) De hogy alakulna a helyzet, ha Ulain igen í. képviselőtársam javaslatát megvalósítanék. Tegyük fel, hogy a reeszkompt tovább van adva a Nemzeti Bankhoz. Ebben az esetben a helyzet úgy fog alakulni, hogy a két gazda-