Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

268 Az országgyűlés képviselőházának 220, ülése 1933 november 28-an, kedden. natban azonban még ezt a 3'5%-ot sem tudjuk fizetni, a niai viszonyok között még ennek is a fundálásáról kell gondoskodnunk, erről is újabb adósleveleket kell adnunk és csak akkor kezdhetjük meg ezek törlesztését, amikor viszo­nyaink norma isan alakultak. Hogy ez mikor lesz, e pillanatban nem tudjuk, de azt meg tud­juk mondani a külföldi hitelezőknek, hogy a devizagazdálkodás beszüntetésétől számított egy vagy két esztendő múlva mi ezt a törlesz­tést megkezdjük, és viszont megadnám a kül­földi hitelezőknek azt a jogot, hogy időnként revideálják gazdasági állapotainkat és ha azt látják, hogy mezőgazdasági terményeink ára megfelelően emelkedik, ha azt látják, hogy a mi kereskedelmi mérlegünk megfelelő aktivitást mutat, akkor ezt a 3'5%-ot megfelelően felemel­jék, maximum azonban 5% erejéig, nehogy megint o'yan obiigókat vállaljon az ország, amelyeket lefelé hanyatló konjunktúrák idején tartani nem lehet. Ebben a javaslatomban, de minden eddigi javaslatban is az foglaltatik, hogy az adós köte­lezettségének mértékét úgy kell megállapítani, hogy ebben kifejezésre jusson az értékekben időközben bekövetkezett elto'ódás. Ez helyes, t. Ház, hiszen úgy látom, hogy maga a javaslat — ha ilyen kimondottan nem is vallja ezt — lényegében ehhez a felfogáshoz igyekszik si­mulni. Én magam is helyesnek tartom ezt, de azért vitába kell szállnom olyan fe'fogásokkal, mint amilyeneket az eddigi vita folyamán hal­lottunk, különösen Turi Béla és Inkey Pál báró igen t. képviselőtársaim részéről, akik ezt a kérdést logar'éccel a kezükben úgy kívánnák megoldani, hogy pont olyan mértékben szállít­tassanak le az adósságok, mint amilyen mér­tékben a mezőgazdasági cikkek, főleg pedig a gabonaneműek árai esnek. Minthogy pedig a gabonaneműek árának leszállításánál ők rend­szerint a legmagasabb árból, a 34 pengőbő' in­dulnak ki és a mai áraknál a bolettaárnélküli alapot veszik, tehát egyötöd árát eddigi kötele­zettségének... (Magyar Pál: így gondolták?) Nem tudom így gondolják-e, de ilyen mérték­ben kívánták. Turi Bé'a igen t. képviselőtár­sam beszédét így értettem. Legyen szabad t. képviselőtársamat figyel­meztetnem, hogyha ezt elfogadjuk, mint egy elemi igazságot, amelyet a gazda ági életben ér­vényesíteni kell, akkor ennek a megfordított ját is el_ kell fogadnunk ; akkor azon kell törnünk a fejünket, milyen könnyelműek voltak azok a hitelezők, akik a 20 pengős búzaár idején köl­csönöket adtak és mikor a gazda a 34 pengős búzaár idején a kölcsönt megtérítette, nem mondták, hogy nekem most már 150% jár a 100% helyett, hiszen éppen olyan logikusan mondhatták volna ők is ezt. Vigyáznunk kell, mert ha az ilyen megálla­pítások végső konzekvenciáit levonjuk, akkor tulajdonképpen eljutunk ahhoz a nem a legsze­rencsésebb teóriához), amelyről most oly sokat hallunk Amerikából, az Irving Fisher index­pénzéhez, a gumi doll árhoz. En elismerem, hogy a mezőgazdasági cik­kek áresésének megfelelően, de nem logarit­mussal kiszámítva kell leszállítani a gazdák terheit. Ez azonban csak mai igazság, ez csak akkor igazság, amikor a gazdasági bajok egy társadalmi osztályt ilyen mértékben tizedelnek meg; ebből örökérvényű igazságot kovácsolni nem szabad; kezeljük tehát ezt a dogmát meg­felelő óvatossággal. Ha külföldi adósságaink úgy rendeztetnek, mint ahogy én azt röviden vázolni próbáltam a t. Ház előtt, akkor ez lehetővé tenné azt is, hogy a belföldi adósságok, úgy a hosszú-, mint a rövidlej ár atúak, szintén véglegesen rendeztes­senek, mert hiszen bankjaink a maguk státusá­ban jelentékenyebben megkönnyebbedve, azokat a könnyítéseket, amelyeket ők a külföldi adós­ságok tekintetében ilyenmódon kaptak, megfe­lelően továbbítani tudják a gazdákhoz. Mert azzal tisztában kell lennünk, t. Ház, hogy a 14.000. számú rendelet, amely ennek a törvényjavaslatnak alapját teszi, ezt a kérdést végleg nem oldja meg, sőt tartanunk kell attól, hogy két esztendő múlva, ha nem is olyan mér­tékben, mint ma, a kormányzat újra ennek a problémának igen ijesztő kérdőjelével fog szem­benállani. El kell ismernünk, hogy sok mindent rendezni fog ez a javaslat, ha a 16. §-nak a ma­gánegyességről szóló intézkedését nem veszi túlságosan szó szerint a pénzügyminiszter úr, vagyis nem éri be azzal, hogy ez magánegyes­séig maradjon, hanem igenis, amennyiben ilyen magánegyesséégek, különösen — megint nyoma­tékosan hangsúlyozom, mert a szociális szem­pontot szeretem rendkívül aláhúzni ­L- a kisbir­tokok, az 50, a 30 holdon aluli birtokok tekinte­tében nem jönnének létre, nem érve be ennek a rendeletnek írott betűivel, megkeresi a meg­felelő szankciókat, amelyekkel ezeknek az egyességeknek méltányos perfektuál ása lehetsé­ges. Hiszen, hogy ha ezt megteszi, a magáu­egyességek által az adósságok igen jelentős kvótája eliminálódik. Meg fog történni ez egy jelentős mennyiség tekintetében a 27. és 28. $-ok folytán is, ahôl a rendelet éppen a tíz holdon aluliak tekintetében jelentékeny áldozatot vállal és végül talán a p prémiumok folytán is, mert méltóztatnak tudni, hogy ez a javaslat azoknak az adósoknak, akik égnek a vágytól, hogy hitelezőiket kifizessék, bizonyos^ jutalmakat kíván megadni. Ezek az intézkedések az adósságok egy bizonyos kvóta­ját eliminálhatják, de még mindig jelentékeny része megmarad ezeknek az adósságoknak a rendelet két esztendeje után is. Semmi sem jel­lemzőbb, mint az, amit tegnap, amikor kerüle­temből jöttem, a szomszéd fülkében egy szabolcsi gazdától hallottam, aki azt fejtegette: hogy hát az első részletet csak ki fogom izzadni, a máso­dik részletre halasztást fogok kérni, a harma­dikat már nem fizetem, mert a negyediknél úgyis új rendezés fog elkövetkezni. (Derültség.) Hát én félek attól, hogy ez a kérdés sem a gazdák tekintetében — és itt szabad rátér­nem erre is — sem a hitelintézetek tekintetében nincs elintézve. Legyünk tisztában azzal, hogy a hitelintézetek mindaddig nem fognak a gaz­dáknak új hiteleket adni, amíg ez a kérdés véglegesen elintézve nincsen; amíg fejük fe­lett egy újabb moratórium, egy újabb rende­zés, egy újabb kamatleszállítás, újabb tőke­leszállítás fog Damoklesz kardjaként lebegni ; addig nem számíthatunk arra, hofy a hitel­intézetek a gazdáknak iijabb hiteleket fognak adni. Ebből tehát kénytelen vagyok levonni azt a konzekvenciát, hogy ezt a belső adós­ságrendezést véglegesen éspedig szintén köt­vényesítés révén kell elintézni. Ennél a köt­vényesítési problémánál nem akarom követni Ulain igen t. képviselőtársamat, aki egyébként érdekes . beszédben nagy fáradságot vett ma­gának és igen körülményesen járt Utána an­nak, hogy ezer pengő adósságot a mezőtúri takarékpénztárnál kifizessen. En ennek a köt­vényesítési kérdésnek megoldására sokkal jobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom