Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

268 Az országgyűlés képviselőházának 220, ülése 1933 november 28-an, kedden. natban azonban még ezt a 3'5%-ot sem tudjuk fizetni, a niai viszonyok között még ennek is a fundálásáról kell gondoskodnunk, erről is újabb adósleveleket kell adnunk és csak akkor kezdhetjük meg ezek törlesztését, amikor viszonyaink norma isan alakultak. Hogy ez mikor lesz, e pillanatban nem tudjuk, de azt meg tudjuk mondani a külföldi hitelezőknek, hogy a devizagazdálkodás beszüntetésétől számított egy vagy két esztendő múlva mi ezt a törlesztést megkezdjük, és viszont megadnám a külföldi hitelezőknek azt a jogot, hogy időnként revideálják gazdasági állapotainkat és ha azt látják, hogy mezőgazdasági terményeink ára megfelelően emelkedik, ha azt látják, hogy a mi kereskedelmi mérlegünk megfelelő aktivitást mutat, akkor ezt a 3'5%-ot megfelelően felemeljék, maximum azonban 5% erejéig, nehogy megint o'yan obiigókat vállaljon az ország, amelyeket lefelé hanyatló konjunktúrák idején tartani nem lehet. Ebben a javaslatomban, de minden eddigi javaslatban is az foglaltatik, hogy az adós kötelezettségének mértékét úgy kell megállapítani, hogy ebben kifejezésre jusson az értékekben időközben bekövetkezett elto'ódás. Ez helyes, t. Ház, hiszen úgy látom, hogy maga a javaslat — ha ilyen kimondottan nem is vallja ezt — lényegében ehhez a felfogáshoz igyekszik simulni. Én magam is helyesnek tartom ezt, de azért vitába kell szállnom olyan fe'fogásokkal, mint amilyeneket az eddigi vita folyamán hallottunk, különösen Turi Béla és Inkey Pál báró igen t. képviselőtársaim részéről, akik ezt a kérdést logar'éccel a kezükben úgy kívánnák megoldani, hogy pont olyan mértékben szállíttassanak le az adósságok, mint amilyen mértékben a mezőgazdasági cikkek, főleg pedig a gabonaneműek árai esnek. Minthogy pedig a gabonaneműek árának leszállításánál ők rendszerint a legmagasabb árból, a 34 pengőbő' indulnak ki és a mai áraknál a bolettaárnélküli alapot veszik, tehát egyötöd árát eddigi kötelezettségének... (Magyar Pál: így gondolták?) Nem tudom így gondolják-e, de ilyen mértékben kívánták. Turi Bé'a igen t. képviselőtársam beszédét így értettem. Legyen szabad t. képviselőtársamat figyelmeztetnem, hogyha ezt elfogadjuk, mint egy elemi igazságot, amelyet a gazda ági életben érvényesíteni kell, akkor ennek a megfordított ját is el_ kell fogadnunk ; akkor azon kell törnünk a fejünket, milyen könnyelműek voltak azok a hitelezők, akik a 20 pengős búzaár idején kölcsönöket adtak és mikor a gazda a 34 pengős búzaár idején a kölcsönt megtérítette, nem mondták, hogy nekem most már 150% jár a 100% helyett, hiszen éppen olyan logikusan mondhatták volna ők is ezt. Vigyáznunk kell, mert ha az ilyen megállapítások végső konzekvenciáit levonjuk, akkor tulajdonképpen eljutunk ahhoz a nem a legszerencsésebb teóriához), amelyről most oly sokat hallunk Amerikából, az Irving Fisher indexpénzéhez, a gumi doll árhoz. En elismerem, hogy a mezőgazdasági cikkek áresésének megfelelően, de nem logaritmussal kiszámítva kell leszállítani a gazdák terheit. Ez azonban csak mai igazság, ez csak akkor igazság, amikor a gazdasági bajok egy társadalmi osztályt ilyen mértékben tizedelnek meg; ebből örökérvényű igazságot kovácsolni nem szabad; kezeljük tehát ezt a dogmát megfelelő óvatossággal. Ha külföldi adósságaink úgy rendeztetnek, mint ahogy én azt röviden vázolni próbáltam a t. Ház előtt, akkor ez lehetővé tenné azt is, hogy a belföldi adósságok, úgy a hosszú-, mint a rövidlej ár atúak, szintén véglegesen rendeztessenek, mert hiszen bankjaink a maguk státusában jelentékenyebben megkönnyebbedve, azokat a könnyítéseket, amelyeket ők a külföldi adósságok tekintetében ilyenmódon kaptak, megfelelően továbbítani tudják a gazdákhoz. Mert azzal tisztában kell lennünk, t. Ház, hogy a 14.000. számú rendelet, amely ennek a törvényjavaslatnak alapját teszi, ezt a kérdést végleg nem oldja meg, sőt tartanunk kell attól, hogy két esztendő múlva, ha nem is olyan mértékben, mint ma, a kormányzat újra ennek a problémának igen ijesztő kérdőjelével fog szembenállani. El kell ismernünk, hogy sok mindent rendezni fog ez a javaslat, ha a 16. §-nak a magánegyességről szóló intézkedését nem veszi túlságosan szó szerint a pénzügyminiszter úr, vagyis nem éri be azzal, hogy ez magánegyesséig maradjon, hanem igenis, amennyiben ilyen magánegyesséégek, különösen — megint nyomatékosan hangsúlyozom, mert a szociális szempontot szeretem rendkívül aláhúzni L- a kisbirtokok, az 50, a 30 holdon aluli birtokok tekintetében nem jönnének létre, nem érve be ennek a rendeletnek írott betűivel, megkeresi a megfelelő szankciókat, amelyekkel ezeknek az egyességeknek méltányos perfektuál ása lehetséges. Hiszen, hogy ha ezt megteszi, a magáuegyességek által az adósságok igen jelentős kvótája eliminálódik. Meg fog történni ez egy jelentős mennyiség tekintetében a 27. és 28. $-ok folytán is, ahôl a rendelet éppen a tíz holdon aluliak tekintetében jelentékeny áldozatot vállal és végül talán a p prémiumok folytán is, mert méltóztatnak tudni, hogy ez a javaslat azoknak az adósoknak, akik égnek a vágytól, hogy hitelezőiket kifizessék, bizonyos^ jutalmakat kíván megadni. Ezek az intézkedések az adósságok egy bizonyos kvótaját eliminálhatják, de még mindig jelentékeny része megmarad ezeknek az adósságoknak a rendelet két esztendeje után is. Semmi sem jellemzőbb, mint az, amit tegnap, amikor kerületemből jöttem, a szomszéd fülkében egy szabolcsi gazdától hallottam, aki azt fejtegette: hogy hát az első részletet csak ki fogom izzadni, a második részletre halasztást fogok kérni, a harmadikat már nem fizetem, mert a negyediknél úgyis új rendezés fog elkövetkezni. (Derültség.) Hát én félek attól, hogy ez a kérdés sem a gazdák tekintetében — és itt szabad rátérnem erre is — sem a hitelintézetek tekintetében nincs elintézve. Legyünk tisztában azzal, hogy a hitelintézetek mindaddig nem fognak a gazdáknak új hiteleket adni, amíg ez a kérdés véglegesen elintézve nincsen; amíg fejük felett egy újabb moratórium, egy újabb rendezés, egy újabb kamatleszállítás, újabb tőkeleszállítás fog Damoklesz kardjaként lebegni ; addig nem számíthatunk arra, hofy a hitelintézetek a gazdáknak iijabb hiteleket fognak adni. Ebből tehát kénytelen vagyok levonni azt a konzekvenciát, hogy ezt a belső adósságrendezést véglegesen éspedig szintén kötvényesítés révén kell elintézni. Ennél a kötvényesítési problémánál nem akarom követni Ulain igen t. képviselőtársamat, aki egyébként érdekes . beszédben nagy fáradságot vett magának és igen körülményesen járt Utána annak, hogy ezer pengő adósságot a mezőtúri takarékpénztárnál kifizessen. En ennek a kötvényesítési kérdésnek megoldására sokkal jobb