Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. módot tudok; (Halljuk! Halljuk!) én ezt rábíznám egy kiváló szakemberre. Nekem meg is van ez a kiváló szakemberem: lmiédy Béia igen t. pénzügyminiszter úrra bíznám, aki, meg vagyok győződve róla, hogy ezt a kérdést meg tudná oldani, mert ebben a kérdésben csak egyetlen probléma van. Nem a partner megtalálása, mert az biztos, hogy partner nincsen, nem is az a probléma, hogy a váltóknak kötvényekkel való behelyettesítése technikailag hogyan történik. En bevallom e pillanatban nem tudnám ezt megmondani, de nyugodtan merem állítani, hogy a miniszter úr meg tudná mondani. Itt egy kérdés van; mit lehet elérni a Magyar Nemzeti Banknál. El lehet-e érni azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank azt a kötvénytömeget, amely adódni fog és amely egy konkrét rendezés esetén lényegesen kevesebb lesz, mint gondoljuk, három vagy négyszáz millió pengő erejéig — meg vagyok győződve róla, hogy nagyobb számot mondottam, mint amennyi szükséges — lombardirozza. A rövidlejáratú gazdaaadósságokból -jelentékeny összeg fog ugyanis kiesni a kisebb, nem kötvényesáthető tételek révén, amelyekről másképpen kell gondoskodni, jelentékeny összeg fog kiesni azért, mert a bankok és az adósok nem szívesen látván a kötvényesítéssel adódó, évtizedekre terjedő megoldást, jelentős mértékben minden szankció nélkül egyességet kötnek, úgyhogy én azt hiszem, kisebb lenne az az összeg, amivel ezt a kötvénytömeget lombardirozni lehet. (Magyar Pál: De mi után? Névérték után?) Ha a pénzügyminiszter úr vállalta azt a — hiszem — nehéz feladatot, hogy mint fiatal Siegfried itt a kincseket védő Jegybank-Fafn érrel meg^ küzdjön, nem tudom, hogy ugyanezzel az erőfeszítéssel már most el nem tudta volna-e intézni azt is. hogy ezek a kötvények egy bizonyos összeg erejéig úgy lombardiroztassanak, hogy ezzel a rövidlejáratú gazdaadósságoknak hosszú lejáratúakká való átváltoztatása lehetővé tétesék anélkül, hogy akár a Jegybankban, akár magukban a hitelszervezetekben valami baj esnék. Mert azt meg kell mondanom, hogy a bankokra ebben az esetben^ a kötvényesítés- esetében is rendkívül vigyáznunk kell. Nem lehet a bankok kérdése felett úgy napirendre térni, mint ahogyan azt sajnálatomra számos képviselőtársamnál hallottam. Elvégre legyünk tisztában azzal, hogy ami fejlődés ebben az országban a kiegyezés után, tehát 1867 után bekövetkezett, abban a magyarbankoknak jelentős részük volt és a magyar bankoknak jelentős hivatásuk van ennek az országnak újraépítésében is, amelynek elkövetkezésében mindannyiunknak bíznunk f kell. Nem tudom, ki volt az ma, aki megemlítette, hogy a világon egyetlen állam sem üagyta elejteni a bankjait. Ez valóban így is van. Azt láttuk, hogy Olaszország, a fasiszta, a rendkívül fegyelmezett Olaszország olyan mértékben sietett a bankok segítségére, hogy végül azt vette észre, hogy nála már nincs is magánbank, csupa állami bank van. Láttuk, hogy ugyanez törtmt a nacionál-szocialista Németországban, és a demokrata Svájc, nemkülönben Ausztria is komoly összegekkel siettek bankjaik segítségére. Én megértem azoknak az elkeseredését a bankok ellen, akiknek betétjük nincs, vagy nem kapnak hitelt, vagy pedig adósságaikat a terményárak, a mezőgazdasági árak csökkenése folytán nem tudják kifizetni, de odáig nem tudok menni, hogy a magyar terelése 1933 november 28-án, kedden. 26§ melésnek e fontos faktora felett úgy térjenek napirendre, mint ahogyan ez itt történt és én csak eiiemeressel kell hogy adózzam a kormányzatnak, amiért ebben a kérdésoen nem engedte magát nopszerű jelszavak által tolatni. A oanüeiienes magatartás elvégre nem is magyar spedainas. i^eg oiyan gazuasagnag iejiea ors^agoan is, mint Anglia, színien tapasztalhatunk bankeilenes szimptómákat és az ottani '±eoe. igazgatója, az ottam iae^euús Lorant csak a itjfeuw*q>Di közgyűlésen panaszolta, hogy az angol Közönség az an^ol bankok ellen azt veti, Hogy túina s y beioiyasuk van a közügyekre és azt veti, hogy túlságosan visszavonulnak a közügyektől; szemükre veti, hogy túlságosan nentzen Hiteleznek es hogy túlságosan könnyelműen hiteleznek; szemükre veti, hogy túlságosan nagy kamatot szednek es hogy túlkiesi kamatokat adnak. Ha Angiiában ilyen a hangulat, akkor megértem, hogy nálunk is, ahol a gazuasági elkeseiedés jóval nagyobb és indokoltabb, van ilyen hangulat, viszont azt is megértem és méltányolom, ha a kormányzat magasabb szempontból bírálja a dolgot és a magyar termelésnek ezt a fontos faktorát nem engedi elesni. Mert olyan egyszerűen, mint ahogyan Ulain t. képviselőtársam kifejtette, nem lehet elintézni a dolgot, ő úgy látja, hogy a magyar bankok kihelyeznek három milliárdot és ez szerinte 6%-os kamattal 180 milliót jelent, — olyan gyönyörű kereset, — mondja — hogy ehhez már egyéb segítség, egyéb támogatás, a bankok törekvéseinek megértése nem is kell. Két vagy három év előtt történt, olvastuk a lapokban, hogy Angyalföldön ásás közben aranytálakat találtak és akkor egy kitűnő magyar író, aki írásaiból nehezen tud megélni, erről egy kis cikket írt. Azt írta, hogy íme, ez egy írónak a legjobb kereset; ha csak minden második nap talál egy aranytálat, már akkor is meg tud élni. (Derültség.) Ulain t ; képviselőtársamnak ez a három milliárd után járó 180 milliós keresetről szóló megállapítása körülbelül ilyenfajta okoskodás volt. Azt sem tudom elfogadni, amit Inkey Pál igen t. képviselőtársam mondott, hogy a bankoknak Fortunátuszsákja van, (Derültség.) s hogy minden telik a leírásokból és titkos rezervákból. Bevallom : szeretem, ha ez közhiedelem, mert ez erősíti a. bankok pozícióját, de magunk közt megvallhatjuk, távolról sincs ez így. Kénytelen vagyok megint egy irodalmi reminiszcenciával jönni és emlékeztetni arra, hogy a Nagyidai cigányokban, amikor Puck osztrák generális elfoglalja a várat Csóri vajdától, Csóri, hogy megkegyelmezzenek neki, azt mondja a generálisnak, hogy nekem nagyszerű kincseim vannak, — olyan Fortunátus-zsákom, leírásaim, rezerváim — azokat átadom neked. Levezeti a pincébe, vezeti pincéről-pincére és végre rámutat egy sa,rokra és azt mondja erre Puck generálisról Arany János: «Fényes szép kardjával megpiszkálta, hanem ő nem mondta: mi volt, én sem híresztelem.» (Derültség.) En tehát^t. Ház, jobban szerettem volna az összes tartozásokat felölelő végleges megoldást. Jobban szerettem volna,, ha ez a rendezés egy olyan agrárreformos politikához kapcsolódott volna, amelynek részleteit Eckhardt Tibor igen t. 'képviselőtársam igen szerencsésen f fej tette ki és amelyre vonatkozóan mi a földmívelésügyi miniszter úr szájából igen határozott kijelentéseket hallottunk. Jobban szerettem volna, ha olyan megoldás történt volna, amely a nem adós kisgazdáknak is jutott volna valami, akik.
