Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. nem volt, mint abban az időben. Az adós pedig, aki a földteherrendezéssel ki akart lábolni az adósságból, a perköltség és a végrehajtási költség révén voltaképpen még mélyebbre merült az adósságok hínárjába. Hadik János gróf a gazdavédelemről írott cikkeiben és röpirataiban statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy a gazdavédelmi rendelet kedvezményeinek igénybevétele a legtöbb gazda szempontjából voltaképpen teljesen illuzórius, értéktelen dolog volt, sőt megesett, hogy egyes gazdák, akik úgynevezett mobilizációs váltókat adtak ki, kétszer fizették meg az adósságukat, illetőleg kétszer hajtották azokat végre rajtuk. Befejezem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon érdekes!) mert fáradt vagyok és mert csak ennek a betegségnek kóroktani szempontját tartottam szem előtt, amikor felszólaltam. Befejezem beszédemet azzal, hogy a Tisza vidékén kétféle szegény embert ismernek. Az egyikről azt mondják, hogy a maga szegénye. Az a maga szegénye, aki maga okozta anyagi romlását. Van azután egy másik szegény: az idő szegénye, akit az elemi csapások tettek tönkre. En a szegényeknek egy harmadik fajtáját ismerem az országban és ezek a kormányzat szegényei. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezek azok a szegények, akik szegények a kormányzat elhibázott gazdaságpolitikája következtében. A gazda veszteséggel dolgozik, ez tény. A gazdák egy része el van adósodva, a gazdák másik része el lesz adósodva, feltéve, hogy a gazda«ágpolitikát úgy folytatjuk, ahogyan most műveljük. A deficites gazdálkodást jövedelmezővé kell tenni 4 és akkor nem lesz tüneti kezelés ,hanem akkor talpraáll a mezőgazdaság, már amennyire a világkrízis mellett talpraállhat és nem lesz szükség ilyen javaslatra. Egyrészt azért, mert nem bízom abban, hogy a kormány azokat a tényezőket, amelyeket említeni bátor voltam, amelyek részben okozói a mezőgazdaság romlásának, a jövőben a mezőgazdaság prosperitása érdekében fogja felhasználni és másrészt, mert a királykérdésben elfoglalt álláspontom miatt a kormánnyal szemben (Jánossy Gábor: Ez a főok!) a legteljesebb és a legabszolútabb politikai bizalmatlansággal viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Griger Miklós igen t. képviselőtársam, akit mindannyian a legnagyobb figyelemmel, sőt úgy vettem észre, szimpátiával hallgattunk, ar^a TTOIÓ fl'yptlrn7$ss4.í, howy kissé fáradt, gyorsabban fejezte be beszédét, mint ahogy azt tájién plőzetésen elgondolta. Bevallom, én nem csodálkozom, hogy elfáradt. Az a tempó, ahogy ő ennek az országnak minden problémáján, mint egy hétmértföldes • csizmákban végigrohant, természetesen kell, hogy kifárasztotta légyen. Nem is reagálhatok tehát beszédére, pari bov^'l^m. &n pzt « t«mT)ó+ nem bírom. A köztünk lévő differenciáról pedig a kartell- és a vámkérdésben már annyit vitatkoztunk és olyan kevéssé tudtuk egymást meggyőzni, hogy azt hiszem., felesleges, hogy erre rátériek. Egyet azonban megelégedéssel konstatálhatok. A gazdajavaslat vitába immár, azt hiszem, tíz napia folyik. Resztvettek ebben a gazdatársadalom vezető emberei, a gazdatörekvések KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. llése 1938 november 28-án, kedden. 265 hivatott vezérei és éppen tekintettel ennek a tárgynak komolyságára, egyik sem tartotta szükségéének, hogy akár a vámkérdésre, akár a kartellkérdésre kitérjen és ezeket a kérdéseket mint principiális okait, az ebben az országban bekövetkezett súlyos válságnak állítsa be. Azt hiszem, ez a tény, amelyet bátor vagyok itt leszegezni, sokkal jobban beszél álláspontom igaza mellett, mintha, újból megkezdenők a vitát, amely köztünk ezer évig fog folyni. Én tehát erre nem is térek ki. Kezdem azzal, hogy az előttem felszólaló igen t. képvise őtársaim legtöbbje a javaslatot bírálva, a 14.000 számú rendelet világossága ellen amplt szót. avt kuszáltnak mondotta, kormánypárti oldalról is hallottuk ezt, éppen az előbb felszólalt Pintér igen t. képviselőtársam részéről, hogy a 14.000. sz. rendelet meglehetősen zavarosan van megfogalmazva, számos félreértésre ad alkalmat. Én kénytelen vagyok a javaslatot, illetőleg az annak alapját tévő rendeletet ez ellen a vád ellen megvédeni. Nem nagyon, (Derültség.) mert méltóztatnak tudni, hogy Stendhal, a híres francia regényíró azt írja vallomásaiban, hogy ha ő leült írni és valamelyik halhatatlan regényének vagy novelládnak me^í^sába fogott, plőbb mindig a Code Napoleon-nak egy-két oldalát olvasta el. Bevallóin, nem hiszem, hogy Herczeg Ferenc, Babits Mihály, vagy Móricz Zsigmond, mielőtt írásba "og. a 14.000-ps számú rendeMet fogja elolvasni. (Derültség. — Jánossy Gábor: így védi meg ennek világosságát?) De azt hiszem, nem is ez a fontos, mert nem mindig a világosság dönti el valamelvik intézkedésnek helytálló vagy helytnem álló voltát. Hiszen éppen csak a napokban olvastam egy amerikai lapban, hogy Roosevelt elnök, amikor megfogalmaz valamely rendeletet, mindig behív a Fehér Házban dolgozó valamelyik iparosembert és annak felolvassa a rendelet tervezetét — legutóbb egy bankrendeletét egy ott dolgozó bádogosmesternek olvasta fel, csak azért, hogy ellenőrizze annak közérthetőségét. Én nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr behívott volna ennek a rendeletnek megfogalmazása alkalmával egy bádogosmestert, sőt én azt a panaszt hallottam, hogy a gazdáknak sem igen olvasta fel előzetesen ezt a rendeletet. (Derültség.) Én azonban azt hiszem, hoíry annak ellenére, hogy ez nem történt meg, annyi bajt, amennyit Roosevelt világosan megfogalmazott rendeletei okoztak, ez a rendelet nem fog okozni. (Derültség.) A kérdés az, hogy vaijon az így megfogalmazott javaslat be fogja-e váltani azokat a reményeket, amelyeket a kormányzat hozzá fűz. Mert állapítsuk meg t. Ház, hogy a pénzügyminiszter úr igen nagy reményeket fűz e javaslathoz. (Jánossy Gábor: Azért hozta ide!) Ha nem így volna, ha nem bízna abszolúte ennek a javaslatnak hatályos voUában, nevezetesen abban, hooty ezzel egy súlyos problémát, a mezőgazdasági adósságok proVémáját vévleg elintézi és hogy ezt el tudja intézni a hitelszervezet megbolygatása nélkül, nem tudom elképzelni, hogy ilyen súlyos financiális terhet rakott vo^na az ország vállára, mint amilyent ez a megszavazni kért 175 millió pengő je'ent. Legyen szabad itt emlékeztetnem a t. Házat arra, hogy első beszédemben, amelyet ebben a Házban elmondottam. Károlyi Gyula gróf miniszterelnöksége idejében beterjesztett fehatalmazási javaslat tárgyalásakor, utaHam arra, — ami különben azóta minden beszédem ceterum 39