Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
264 Az országgyűlés képviselőházának 220. vassá): «A gazdák a kamatok súlyos terHie alatt nyögnek. Égbekiáltó esetek kerülnek elénk az ország- minden részéből. Megállapítom, hogy a bankok bűnösen kiuzsorázzák a gazdatársadalmat, és éppen azért törvényhozási intézkedést fogok reklamálni s lángpallossal sújtunk le a gazdák kiuzsorázóira.» (Propper Sándor: Mayer lángpallossal. — Györki Imre: Teveháton lángpallossal!) Hogyan óvta meg — teszem fel a további kérdést — a kormányzat a föld népét a tőzsde visszaélései ellen? A gabonatőzsdén zavartalanul dúl a zabolátlan játék a fuldokló gazdák bőrére^ és rovására. A határidőpiacon két-három cég kénye-kedve, inkább úgy mondhatom, érdeke^ szerint dirigálnak. Amikor Csikágóban áresés volt, akkor a repülőgép gyorsaságával zuhant nálunk a búza ára, ha azonban a külföldi tőzsdéken áremelkedés jelentkezett, nálunk csigalassúsággal mászott az felfelé. A határidőüzletet azon a címen reaktiválták, hogy megnyitása esetén élénkebb lendületet nyer a tőzsdén a gazdasági élet és az összes dunai gabonaüz etek ide gravitálnak majd és itt fognak lebonyolíttatni. Hát ez nem következett be! A gazdaérdekeltségek csak az alatt a feltétel alatt járultak hozzá a határidőüzlet reaktiválásához, ha a tőzsde forgalminak legmesszebmenő ellenőrzésére módot fognak nekik nyújtani. Ez sem következett be. A tőzsdetanács mindent e követett a gazdatanácsosok távoltartására és csak nagynehezen ment bele abba, hogy 60 tagból álló létszámát 10 gazdatanácsossal felemeljék; természetesen ennek a minoritásnak a határidőüzlet irányításában abszolúte nem volt szava. A kormány nem tudta vagy nem akarta a gazdatársadalom képviselőit a tőzsdére bevonultatni, ha azonban nem tudta, miért nem tiltotta el a papirosbúzával való hazárdjátékot? A mezőgazdasági válságnak és következőleg a gazdák eladósodásának egyik oka az elhibázott vasúti tarifapolitika volt. Miért akarják a Máv.-ot mindenáron lukrativ üzemként fenntartani, amikor annak voltaképpen csak eszköznek kellene lennie a gazdasági élet szolgálatában, aminthogy az volt Baross Gábor idejében. Még ha rá kellene is fizetni, akkor is meg kellene hozni ezt az áldozatot magasabbrendű közgazdasági érdekek szolgálatában. De erre nincs is szükség, megtalálja a Máv. a maga üzemi számításait akkor is, ha összeegyezteti azokat a fogyasztók és termelők érdekeivel, csak ne pályázzék egy-egy vagonnak magas díjtételére, hanem apróbb díjtételek mellett nagy forgalomra (Helyeslés a baloldalon), és ne pályázzék arra, hogy a szállítás fejében többet kapjon, mint amennyit a gazdák kapnak a termelésért és a terményekért. (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon* — Propper Sándor: Ugyanígy vannak a telefonnal is!) Ez is egyik oka annak, hogy a mezőgazdaság lezüllött és sok mezőgazda tönkrement. A mezőgazdasági válságnak és a mezőgazdák elszegényedésének egyik oka mezőgazdasági terményeink külföldi értékesítésének sok nehézsége, illetve az a politika, amely ezeket a nehézségeket nem hidalja át. Ezek a nehézségek kétségtelenül fennállanak. En elismerem, hogy jó kereskedelmi szerződések megkötéséhez két fél jóakarata és előzékenysége szükséges. Amikor a hatalmas osztrák-magyar birodalom keretei között éltünk, a külkereskedelmi szerződésektől nem fájt a fejünk. Hiszen mezőgazdasági terményeinket a monarchiának 4$ milliós lakosülése 19$$ november 28-án, kedden. sága elfogyasztotta, és nem kellett könyörögnünk azért, hogy szomszédaink szóbaálljanak velünk. Egyetlenegy panaszt hallottam. Azt is felemlítette nekem, Fenyő Miksa igen t. barátom, hogy kerületének egyik gazdája azon a címen tiltakozott a restauráció eUen, •— megbocsássanak nekem, hogy behozom beszédembe ezt a fogalmat — hogy I. Ferenc József idejében volt a legnagyobb sertés vész Magyarországon. (Derültség. — Jánossy Gábor: Egyéni szempont!) Amióta a hatalmas monarchia feloszlott, azóta kerültünk abba a veszedelembe, hogy saját zsírunkba fulladunk. Kormányférfiaimk mindent elkövetnek, hogy piacot szerezzenek. Miniszterelnökünk — hogy úgy mondjam — külkereskedelmi utazó lett. Ezzel nem akarom őt megsérteni, (Jánossy Gábor: Sőt!) de tényleg nár-kel, utazik levegőben, vasúton. Es az.Ő baráti ömlengéseit mivel fizetik meg? Jó banketteket adnak tiszteletére, (Jánossy Gábor: Van gazdasági eredménye is!) rendjelekkel látják el, de gazdasági kérdésekben a legrideffebben elzárkóznak. (Jánossy Gábor: Ha nem p^rme fej, IJO-V nem állnánk, abogy an állunk!) Miért nemtűzi ki a miniszterelnök úr célkitűzéseinek élére a magvar-osztrák gazdasági egyesülésnek eszméjét? Miért vonakodik a magyar-osztrák gazdasági szövetség eszméiét kiérvelni és kiérlelni? (Jánossy Gábor: Csak gazdasági!) Megmondom, hogy miért. Azért nem akaria a miniszterelnök úr ezt kimunkálni és kiérlelni, mert attól tart, hogy a gazdasági egyesülést a politikai egyesülés is fogja követni. (Ellenmondások a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy a kormány gazdasági, pénzügyig adópolitikája, stb. nem enyhítette az őstermelő nép baját, hanem tetézte. Amikor jó- • akarattal nyúlt is hozzá a mezőgazdasági termelés egyes problémáihoz, (Jánossy Gábor: Mindig avval nyúlt!) akkor is balkézzel nvúlt hozzá. (Propper Sándor: Mindig melléje nyúlt!) Ilyen volt például a boletta, amelyről azt mondotta a boldogult Gaal Gaston, hogy szerencsétlen lépés volt % Voltaképpen csak a nagybirtok érdekeit szolgálta, mert csak a nagybirtok részesült a bonifikációban, az «pró és kisemberek semmit sem kaptak. (FarkasfaWi Farkas Géza: A tőzsdén azonnal megjátszották!) Arra az aránytalanságra, amelyet a boletta-rendszer á vr P rrfipoAfr{ 0 <=ztály keretén belül t p remt°tt, hogy tudniillik egyes mezőgazdasági ágak kénytelenek voltak másoknak a boletta t megfizetni, kiterjeszkedni nem is kívánok. Elég, ha azt moh^ d"*n. ho«ry Gaal Gasztont mindi<r nagyrrnbeT'nek tartottam, (Jánossy Gábor: Az is volt!) de a legnagvohbnak akkor, amikorannak ellenére, hogv vérbeli agrárius hírében állott és vérbeli agrárius is volt. azt mondotta, hoarv: nékünk a boletta nem kell. mi ebbőla pénzből nem kérünk, mert a/erkölcstelen és a gazdasági vált ságot sem oldja meg. Vagy vearvük a földteherrendezést, amely a gazdatársadalom égető sebeire még angol flastromképpen sem hatott, ellenkezőleg a gyógyítás helyett a pereknek és a végrehajtásoknak egész lavináíát zúdította a nyomorult gazdákra: r A hitelezők ugyanis sie+tek a gazdákat perelni, maguknak végrehajtási jogot biztosítani, a többi hitelezőt megelőzni, hogy mielőtt &. földteherrendező bizottság az egyezkedési eljárási megkezdi, már ítéletük és végrehajtási joguk legyen a gazdákkal szemben. A perek hihetetlen mennyisége indult meg akkor s az ügyvédeknek soha olyan jó soruk
