Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
S6Ó Az országgyűlés képviselőházának 220 telességének száz százalékig akar eleget tenni? T. Ház! Azt is mondottam, hogy a viszonyok folytán, illetve a rendelet folytán is a vidéki hitelintézetek kerültek nehéz helyzetbe. Itt egészen őszintén megmondom, ártottak bizonyos politikai beszédek is, ame.yek itt a Házban elhangzottak, mert nemcsak az úgynevezett bankrendelet mozdította meg a betéteket, hanem az olyan beszédek is, amelyek kokettáltak az inflációval. (Gallasz Ágost Rudolf: Nagyon okosan!) Képviselő úr, egyet mondok önnek: a def áció útját is jelzik elpusztult gazdasági egyedek, de az infláció útját a gazdasági egyedek hekatombái, 'hullahegvei jelzik, (Ügy van! Ügy van! — Gallasz Ágost Rudolf: Devalváció helyett tfevaloráció! — Zaj. — Einök csenget.) Azt mondom a képviselő úrnak, hogy még Amerikában sem minden tejfel, csak tessék megvárni a végét. Egy paraszti közmondással fe elek a képviselő úrnak: Nem lehet az ördögöt Belzebubbal kiűzni, mert a beteg állapota sokkal roszszabb lesz, mint azelőtt. (Gallasz Ágost Rudolf: A defláció éppen o yan pénzügyi politika, mint az infláció!) Csak az egyiken már átestünk és láttuk pusztító hatását. (Egy hang a baloldalon: Mcst már döntsétek el végre!) Tény az, hogy ezek a megjegyzések, melyek az infláció politikáját hirdették, gyorsították meg a betétek elvonását. Senki sem bolond, hogy bennhagyja a, pénzét, amikor attól kell félni, hogy maholnap leszállítják, vagy leejtik a pengőt. Tény, hogy éppen azok az intézetek, amelyekhez legtöbb bizalma van a publikumnak, amelyeknek tehát a betétállománya nagy volt, kerültek a legnagyobb veszedelembe és nehézségek közé. A kormányhoz az a kérésem, hogy ne nézze ezeknek az intézeteknek a vergődését közömbösen, no bízza őket sorsukra, hogy amelyik megússza, megússza, amelyik nem ússza meg, pusztuljon bele. Itt kardinális, átgondolt segítségre van szükség. Én tovább is mennék, mert úgy latom, bogy vidéki hitelintézeteink reorganizációja sem késhetik soká, (Magyar Pál: Ügy van! Egészen jó bankember a képviselő úr! — Griger Miklós: Kanonoknak kell érteni az ilyen dolgokhoz is!), mert ez a körülmény még egy más jelenséget is szül. Vidéken valósággal burjánzik a magánuzsora (Patacsi Dénes: Ez igaz!) és éppen azért a minimális hiteligények kielégítéséről gondoskodni kell. T. Ház! Csak egyet említek. Ha például valaki ma örököl az apja után birtokot, ki keU fizetnie a testvérét. Éppen most a napokban került hozzám egy eset. Hogyan fizesse ki*? Mert a helyzet az ma, hogy tényleg félni kell attól, ha örökö 1 . Ha a testvérét ki kell fizetnie, belepusztul, mert, sajnos, sokszor nincs meg az a testvéri szeretet és összetartás, hogy belátással lenne egyik testvér a másik iránt. Követelik a jussot, s igen sok gazdaság, amely sokszor századokra néz vissza, tönkremegy ezen a nehézségen. T. Ház! En itt a miniszter úr figyelmét felhívom a javaslat egyik pontjára és pedig az 5. §. 3. pontjára, amely feltétlenül korrekcióra szorul. Csak egy példával akarom illusztrálni a helyzetet, mert ha a szöveget olvasom, igazat kell adnom Esterházy Móric t. képviselőtársamnak, hogy ember legyen, aki kiismeri magát. Ha valaki pénzzel fizetheti az adóját, mondjuk, fizetett 500 pengőt, 100 pengő a folyó adója., 400 pengő a hátraléka, akkor 400 pengőt fordítottak a hátralékra, 100 pengő a folyó adóra és az illető bele esik a védettségbe. Ha ütése 19$$ november 28-án, kedden. most az illető adógabonát ajánlott fel az ő hátralékai törlesztésére, ennél is így van az elszámolás. Ellenben azt mondja a rendelet, hogy ha valakinek csak lefoglalták a gabonaját, akkor gabonáját csak a hátralékra számolják el. (Magyar Pál: Persze, mert adót gabonával nem lehet fizetni, csak a hátralékoti) De akkor az illetőn nincs segítve. (Magyar Pál: Persze, hogy nincs! Az más kérdési) Mondom, az illetőn nincs segítve s mert igen sok vidéken igen sok olyan polgár van, akinek lefoglalták a gabonáját, ezt a lefoglalt gabonáját, illetve annak értékét elsősorban nem a íolyó adójában számítják be, — mert a, képviselő úr abban van tévedésben, hogy aki időben felajánlotta gabonáját, az kedvezményben részesül, ez azonban nem részesül — azokról van szó, akik nem ajánlották fel gabonájukat, akiknek lefoglalták a, gabonáját. Ha az illetőnek nem számolják el elsősorban a tartozását a folyó adóra és csak ami marad, a hátralékra, akkor az illető sem nem részesül a 10 éves adóhátralék kedvezményében, sem pedig nem részesül védettségien, úgyhogy vannak vidékek, ahol a jegyzők azt mondják az illető gazdáknak, akik hozzájuk mennek, hogy: «Menjenek haza, magukra nem vonatkozik ez a törvény.» Pedig a kormánynak nem ez az intenciója. A kormánynak az az intenciója, hogy a védettségbe azok, akik megfelelően meg vannak terhelve, minél nagyobb tömegben vonassanak be. Ezt a rendelet módosításával, pótlásával — azt hiszem — közmegnyugvásra el lehetne intézni. Kénytelen vagyok Kállay földmívelésügyi miniszter úrnak egy mondatára kitérni. (Mozgás.) ö szólalt fel a vitában, tehát kénytelen vagyok itt felelni. Mi, Dunántúliak, úgy*látjuk, mintha, újabban mostoha gyermekek len- ^ nénk. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Mi nem irigykedünk a Tiszántúlra azért, hogy Osthilfet kap, de ne tessék mindig csak a Tiszántúllal előjönni. Mi, Dunántúliak, bizonyos szempontból sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint ők. (Mozgás.) Megmondom miért. Mindjárt igazat fognak nekem adni. Azért, mert azelőtt Bécs volt a piacunk és nyugatra szállítottunk, az adónk magasabb, mint az ország más vidékeinek. Most a mi veszteségünk sokkal nagyobb, mint az önöké. Ma el vagyunk vágva Bécstől, ide kell szállítanunk, amellett a magas téri beosztás megmaradt. (Közbeszólás balfelől: Megbocsát képviselő úr, ma ne\m szállíthatunk ki. — Mikecz István: Mi meg sehova! — Gallasz Ágost Rudolf: Ott van a, Dunántúlnak a magas kataszteri minősítése!) Éppen ezt magyarázom az uraknak. Ez a mi sérelmünk. (Zaj. — Jánossy Gábor: Megértettük! — Egy hang a baloldalon: Meg lesz az egység!) Meglesz az egység, ha megvan az osztó igazság. A Dunántúl kulturális szempontból tagadha- • tatlanul legértékesebb része az országnak és mert életszínvonala magasabb, sokkal inkább érzi a gazdasági válságot. Én nem rekriminálok, csak egyet kérdek: a bolettából kinek volt aránylag nagyobb haszna, a Tiszántúlnak, vagy a Dunántúlnak? Természetesen a Tiszántúlnak. (Egy hang a széhőbalclcalón: A nagybirtoknak!) Azért a Tiszántúlnak, mert több búzát termel, mert a szikes részeken nem is terem más. Csak azt akarom a miniszter úrnak mondani: Nem bánom; szeresse a Tiszántúlt, de szeresse a Dunántúlt is! (Mikecz' István: Szereti!) Ezzel kapcsolatban csak egy mellékmondatban vagyok bátor rámutatni egy kérdésre és ezzel kapcsolatban arra kérem a miniszter urat, vegye figyelembe a következőket.
