Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. Elnök: Szólásra következik*? Petrovics György jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon és a közéven. — Propper Sándor: Fel kell függeszteni az ülést egy ilyen nagy beszéd után, — ZaJJ Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Ki kell állítani a bölcsességi oklevelet!) Szeder Ferenc: Az előttem szólott képviselő úr beszéde közben én is tettem egy pár megjegyzést, mert úgy éreztem, hogy nekem: azokat «1 kell mondanom. Nevezetesen, amikor a nemzeti birtokpolitikáról esett szó, eszembe jutott, hogy hiszen 1918-ban is folytatta Létay Ernő képviselőtársam ezt a nemzeti birtokpolitikát, (Létay Ernő: Nem voltam én Károlyi-párti, tévedésben van a képviselő úr.) amit én nem veszek tőle rossznéven, (Propper Sándor: Mégis labanc lett a kurucból.) mert hiszen ott, -^azon az ankéten, amelyet 1918 november 20-án tartottak, a birtokpolitikai ankéton megmondotta az akkori állapotokhoz képest elég radikálisan és elég érthetően felfogását. (Farkas István: Hogy el kell venni a nagybirtokot.) Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam el azt a beszédet, mert akkor módomban lett volna most rögtön citálni, (Létay Ernő: Megvan nekem, képviselő úr!) de egy pár jegyzet mégis akad a táskámban az akkori birtokpolitikai ankétről. (Propper Sándor: Halljunk valamit a kuruc Létayról!) Varga Jenő elmondotta,, hogy ő mérsékletességet akar a dolog véghezvitelében a földbivtokpolitikai kérdéseknél, de teljes radikalizmust az alapelvek tekintetében. Ez az én álláspontom. — mondotta. Ott volt, Nagy Emil is, aki azt mondotta, hogy nem száll vitába az előtte felszólalt értékes felszólal lásával, amely annak a nagy társadalmi átala^ kulásnak problémáit fejtegette, amely ma még tulajdonképen Magyarország lakossága nagyrészének gondolkodásával nem egyezik meg. Nekünk, — mondotta Nagy Emil — teljességgel gyakorlati politikát kell csinálnunk. Ebben a percben belejöttem — folytatta —, abba a furcsa szituációba, hogy a gyakorlati kivitel terén tetemesen radikálisabb állásponton állok, mint a t- előttem szóló Varga Jenő, (Propper Sándor: Varga Jenő, a későbbi népbiztos.) Darányi Ignác, Kubinek Gyula és a többiek (Propper Sándor: Ilyenek a

( szélkakasok!)... Elnök: A képviselő urat ezért m kifejezéséért rendreutastom. Szeder Ferenc: ... minden 1000 holdon felüli birtok felosztását követelték, ahol egyre radikálisabb hangok hangzottak el a földirtokpolitikai kérdésekben, ahol maga Rubinek Gyula

1 is azt mondotta, hogy első az egyházi és hitbizományi birtokok felosztása. (Létav. Ernő: Ugylátszik, jó társaságban voltam ott!) Igen, igen, nem is azt mondom, hogy rosszban. Varga és a felsoroltak nagyon előkelő társaság. Anakronizmus az, hogy ezek a birtoktestek, a kötött birtok intézménye fennálljon. Igazán illusztris társaságban volt akkor Létay képviselőtársam. Én nagyon örülök, ha azt az álláspontját a földbirtokpolitikai kérdésekben, amelyet akkor elfoglalt, nem változtatta mieg, hanem — nem bánom, — akár nemzeti, akár más szempontból, de következetesen harcol annak az álláspontjának gyakorlati megvalósítása érdekében. Tovább megyek. Még azt is megmondom, hogy ha Létay képviselőtársam ezekben a kérdésekben azt a felfogást vallja, amelyet 1918-ban vallott, akkor találkozni fogunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. •-•— Farkas István: ülése 1933 november 28-án, kedden. 251 Mi nem tértünk el tőle!) Mi i:s ezt hirdetjük és ezt^ valljuk ezekből a padokból, csakhogy mi ettől a felfogásunktól egy pillanatra sem tértünk el és ^ha nincs is ennek a gondolatnak konjunktúrája, r akkor is 'harcolunk gyakorlati megvalósítása érdekében. Engedtessék meg most nekem, t. Képviselőház, hogy még néhány reflexiót fűzzek Létay képviselő úr előadásához. (Halljuk! Halljuk! á szélsőbaloldalon.) Érdekes volt, amikor a javaslat ismertetésébe kezdett, mindjárt azzal a kijelentéssel, hogy mindazokért a teendőkért, amelyek ezzel a javaslattal kapcsolatosak, vállalják a felelősséget. Amióta én a gyakorlati politikai élet terén itt vagyok, küzködöm és vergődöm, számtalanszor hallottam ezt a kijelentést. 1922-ben kerültem be a Képviselőházba. Hányszor hangoztatták felelős állásban lévők, tehát >miniszterek: vállaljuk a felelősséget mindazért, amit tettünk (Farkas István: De még senki sem. felelt érte!) és .milyen tragikus vállalását láttam a, kötelességeknek! Amikor a tető szakad, akkor egyszerűen azok, akik azelőtt vállalták a felelősséget, távol állanak a felelősség tényleges vállalásától. Azoknak a kijelentéseknek abszolúte nincs gyakorlati értéke. amelyek a felelősségvállalásra vonatkoznak, amint az események erről elég alaposan meggyőztek bennünket az utóbbi évtizedben. (Ügy van! Ügy van! a s'zélsőbaloldalon.) A képviselő úr azt mondotta, hogy ettől a javaslattól a hitelélet fellendítését is várja. (Propper Sándor: Pont az ellenkezője fog bekövetkezni!) En nem hiszek ebben a fellendülésben, mert naivitás volna azt feltételezni, hogy amikor kétéves moratóriumot ad a rendelet a gazdatartozás rendezésére, a hitelélet annyira megszeli dűlj ön, hogy ez által az intézkedés által fellendülés álljon be. Kortesfogásnak kifelé alkalmas, aminthogy mostanában találkozunk is az ilyen kijelentések egész tömegével, különösen most, amikor nemzeti egységbe akarják fogni a falu népét. Előttem van egy kiskáté, amelyet az Egységes Párt adott ki agitációs célból. Ennek 9. pontjában szószerint az áll, hogy a kamatlábakat 5%-ra leszállították. Hogy ennek az intézkedésnek mekkora jelentősége van, azt elsősorban azok tudják értékelni, akik a hitelélet válságát ismerik. Ez a kamatleszállítás olyan mérvű, mondja, ez akiskáté, hogy aki a kormány hivatalbalépésekor száz pengő kamatot fizetett, az ma már csak 60 pengő kamatot fizet. Ez a kis idézet eléggé illusztrálja azoiknak a kijelentéseknek értékét, amelyek úgy a kamatleszállításra, valamint a hitelélet válságának megoldására vonatkoznak. Annak az állapotnak, amely most tárgyalási alapot képez ebben a Képviselőházban, tudniillik a gazdák nagyfokú lezüllésének, szükségszerűen el kellett következnie ama kormányzati politika következtében, amely itt 1920-tól úrrá lett. Nincs szükség arra, hogy önmagunkat igazoljuk, de miélgis elmondom, hogy ezekből a padsorokból nem egyszer-kétszer tettük szóvá, még amikor a mezőgazdaságnak meglehetős konjunktúrája volt, hogy ha nem gondoskodnak először a földbirtok gyökeresi átalakításáról, másodszor a termelésnek olyan formájú átszervezéséről, amely alkalmazkodik a világpiac kívánságaihoz» akkor ide fogunk jutni. Ha a közterhek igazságos megoszlásáról nem gondoslkodnak, ha azoknak a pénzintézeti manipulációiknak, amelyeknek egy-egy kiragadott részletét itt a' képviselőtársaim szóvátették, nem állják útját, ha ' a kartellek, garázdálkodását nem féfceizdk meg, 37*