Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. nem egy átmeneti hitelakció, amelyet részben a magánegyességek előmozdítására hitel formá­jában nyújt a gazdaközönségnek, a 10 millió elővásárlás pedig szintén csak egy akcióhitel, amely magától értetődően visszatérítendő lesz az államkincstár javára. Itt tehát tulajdonkép­pen csak egy 115 milliós függőadósságról van szó, mert ennek a kormány által most felveendő függőkölcsönek többi része csak egy átmeneti akciókölcsön jellegével bír. Ez a javaslat lényeges kamatcsökkentést tartalmaz. Ha a javaslatnak azt a részét nézem, amely a gazdaközönség számára 4%-os kamat­csökkentést jelent a védett birtok szempontjá­ból és 2-5%-os kamatcsökkentést jelent a nem védett birtok szempontjából, akkor nemcsak azt kell^ néznem, hogy az adósgazda szempont­jából mit jelent, hanem azt is, hogy mit jelent az egész magyar gazdasági élet szempontjából is. Mert t. Képviselőház, én úgy g-ondolom, hogy ^valamiben jelentkeznie kell annak a különbö­zetnek, amelyet most az államkincstár vállal magára és amelyet az adósgazda helyett ki­fizet. Én várom ettől a kamatcsökkentéstől azt, hogy a gazdasági élet megjavul, a fogyasztó­képesség emelkedni fog s talán némileg még a hitelélet is meg fog javulni. Várom azt, hogy ennek a kamatcsökkentésnek meglesz az az üdvös hatása a magyar gazdasági életre, külö­nösen a mezőgazdasági termelőkre nézve, hogy azt a különbözetet, amelyet így megtakaríta­nak, hasznos beruházásokra fogják tudni for­dítani s ezáltal a mezőgazdasági termelést t is hatásosabban fogják tudni szolgálni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Moratórium alatt ho* gyan indul meg a hitelélet?) De ha nem gazdasági, nem pénzügyi, hanem szociális szempontból nézem, akkor egyenesen azt kell mondanom, hogy korszakalkotó a t. kor­máy szociális érzéke, amellyel éppen az álta­lunk legvédtelenebbnek vallott, leggyengébb­nek látott gazdasági réteg megsegítésére siet. Ez nemcsak azt jelenti, hogy^ a kisembert véd­jük, hanem jelenti azt, hogy éppen annak a ré­tegnek védelmére szolgál, amely legnagyobb mértékben van eladósodva ebben az országban. Sándor Pál t. képviselőtársam nem helyesen hivatkozott a Konkoly-Thege-féle statisztikai adatokra, mert ő csak azokat a számadatokat vette figyelembe, amelyek mint pénzintézeti tartozások szerepelnek a statisztikai kimuta­tásban. Az egész mezőgazdaságnak összadóssága kétszer akkora, mint a pénzintézeti kihitelezé­sek összege, mert abban nincsen benne a ma­gánhitel, nincsenek benne az egyéb tartozások, nincsenek benne a be nem kebelezett tartozá­sok, úgyhogy a mostani tartozás körülbelül 1700 millió körül mozog a Lebosz. nélkül, mert ha azt is beleszámítjuk, több mint 2 mil­liárdot ér el. Az a volumen tehát, amelyet az egész kérdéskomplexus szempontjából számí­tásba kell vennünk, körülbelül 2 és félszeresét teszi ki annak az összegnek, amelynek rendezé­séről ez a kormányjavaslat gondoskodik. Szociális szempontból nézve, ez a kormány­javaslat megakadályozza azt, hogy a magyar földművelő, a magyar nemzet törzse, a föld szerelmesei tovább romoljanak, lehetővé teszi. hogy a gazdasági élet rendjén megállják a ma­snik helyét és megfeleljenek annak az ezer esz­tendős feladatnak, amelynek ők a leghívebb munkásai és amelyet mindig teljesíteni tudtak Megakadályozza ez a javaslat, hogy földönfutó proletárokká legyenek azok a mezőgazdák, akiket ez a gazdaadósság a leglehetetlenebb ülése 1933 november 28-án, kedden. 247 helvzethe. majdnem 1 a kétségbeesésbe kerget és megtartja őket a magyar nemzet erős oszlopá­nak. Ennek a társadalmi rétegnek tagjai hálá­val lehetnek majd a nemzetnek ma élő társa­dalma iránt, amely akkor menti meg őket a végpusztulástól, amikor a bajok már-már ösz­íízefútnak fejük fölött. (Rassay Károly: Mi lesz a többi társadalmi réteggel 1 ? Azokat ki menti meg?) T. képviselőtársam, arról beszéljünk majd akkor, amikor a többi társadalmi réteg megmentéséről lesz szó. (Esztergályos János: De mikor?) Biztosítom t. képviselőtársamat, hogyha a többi kisember, az országban élő esrvéb társadalmi rétegek megmentéséről lesz szó, meg fogja találni ezen az oldalon azokat a hangokat és ugyanazt a szellemet, amelyet most reklamál. (Esztergályos János: A hangot igen. de tetteket nem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek' Létay Ernő: De most, t. képviselőtársam, nem erről van szó. Most a gazdatársadalomnak adandó segítségről van szó, ma az eladósodott niezőgazdatársadalom megsegítéséről van szó, most tehát nem beszélhetek arról, bármennyire szeretnék is, bármennyire csábít is engem az a sík, amelyet a t. képviselőtársam megjelöl. Nem beszélhetek azonban arról, de higyje el t. képviselőtársam, teljesen konformisan és össz­hangban az ön elgondolásával fogunk erről a kérdésről beszélni, ha ez a kérdés más javaslat formájában szóba jön. (Rassay Károly: Lehe­tetlen még a gondolat is, hogy meg tudja csi­nálni!) Ennek a javaslatnak rendkívüli előnye az, hogy már egy végleges rendezési elemet is tar­talmaz. Nagy előnye az, hogy végigkiséri az adóst az adóssághelyzetnek minden állomásán és minden állomáson, ahol elakad, nyújt neki jogi, nyújt neki pénzügyi védelmet. Ha tehát abból a szempontból vizsgálom ezt a javasla­tot, hogy megéri-e azt az áldozatot, amit egy ílyeo 175 milliós függőkölcsönnek felvétele az állam számára jelent, akkor azt kell monda­nom, hogy úgy financiális, mint gazdasági, valamint különösképpen szociális szempontból megéri ezt az áldozatot és nagyon helyesen meg fog Merni annak az ellenértéknek, amelyet a társadalom megnyugvása és a termelésnek nyugalma és biztonsága révén így magának megszerez De, ha ahból a szempontból vizsgálom ezt a javaslatot, hogy az alkalmazott pénzügyi és jogvédelmi intézkedések biztatnak-e sikerrel, hogy vájjon komoly-e az a mérték, amelyet ez a javaslat tartalmaz és meggátolja-e a további romlást, akkor rá kell térnem arra, hogy igenis, nyújt védelmet és meg fogja akadályozni a további romlást. Ha pedig szükség lesz további intézkedésre, akkor ez a kerettörvény, ez^ a ke­retintézkedés módot fog nyújtani a törvényho­zásnak, hogy minden egyes esetben, amikor tévesnek látja az alapintézkedéseket, vagy pe­dig a gyakorlati élet rá fog cáfolni végered­ményben arra az elméletre, amely egy ilyen keretj avaslatban jelentkezik, itt lesz^ a törvény­hozás bölcsesege, amely minden kérdést újra fog tudni szabályozni. Éppen ezért helyesebb nm a világgazdasági helyzet nemismerésében egy át­meneti intézkedésnek, nem pedig egy végleges intézkedésnek a megtétele, mert a gazdasági helyzet alakulása ismeretlen, ellenben ismert az a szándékunk, hogy ezt a kérdést minden egyes pontjában figyelemmel kísérjük és mindenütt, ahol hibát látunk, azt a hibát korrigáljuk. Egy kérésem van a t. pénzügyminiszter úr­hoz: Nem látom egészen tisztán a nem védett

Next

/
Oldalképek
Tartalom