Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

246 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. termelés folytonossága és a termelés nyugalma biztosítva legyen. De nézzünk szembe ezzel a kérdéssel. Mi a tőkés termelési rend korszakában élünk, ahol a magánjog szabályai az irányadók a hitelező és az adós közötti jogviszony elrendezésénél Ha valaki olyan törvényre tudna hivatkozni, amely azt mondotta volna ki, hogy az adós nem köteles a hitelezőnek az adósságát megfizetni, akkor komolyaknak tarthatnánk ezeket a gyanúsításokat. Ilyen törvény azonban nem létezik, sőt éppen ennek az ellenkezője létezik. Ha tehát az ellenkezője létezik, akkor nem bankvédelem, hanem adósvédelem az, amikor az adóst csak arra kötelezem, hogy részlegesen tegyen eleget azon kötelezettségének, amelyet .egyébként a törvény szerint teljes egészében teljesítenie kellene. De menjünk tovább. Nem ismerem el azt, hogy a pénzügyminiszter úrnak nem kötelessége a tőkét védeni. Valaki lehet abban a felfogásban, hogy a kapitalista termelési rend idejét multa, mondjunk le róla, és a szocialista termelési rend ideológiája legyen az uralkodó, vezessünk be Magyarországon egy szocialista termelési rendet. El tudom képzelni, hogy valakinek ez lehet az ideológiája, — Isten őrizzen töle^— de el tudom képzelni. Addig azonban, amíg a tőkés termelési rend korszakában élünk, addig, amíg a kapitalista rend uralkodik az egész világon, a szovjetet kivéve, — sőt azon is lehetne vitatkozni, hogy vájjon ott is nincs-e kapitalizmus — addig, amíg nem élünk az államkapitalizmus korszakában, addig nekünk a magántulajdon szentségén alapuló magánjog szabályait figyelembe kell vennünk, és ha rést ütünk is rajta, az nem mehet tovább annál a' mértéknél, amit az állami szükség rezónja előír. (Gr. Serényi László: A föld is tőke!) A pénzügyminiszter úrnak igenis,^ feladata a tőkét 'megvédelmezni. Ha megvédi a tokét, akkor természetszerűleg védenie kell azokat a szervezeteket is, amelyek becsületesen teljesítik- az állam életében a maguk hitelszervező, Ihitelgyüjtő kötelességeit, mert ha ezt nem tenné a pénzügyminiszter úr, vagy a kormányzat, ezzel éppen azokba az érdekekbe vágna bele, amelyek a gazdák termelése szempontjából a legvitálisabbak és leglényegesebbek. Mindnyájunk előtt közismert, hogy addig nem lehet a gazdasági életet valójában és lényegében megjavítani, míg a hitelélet felélénkítése nem biztosíttatik. A kormány végső célja tehát mégis csak az lehet, hogy itt egy lüktető hitelélet gazdagítsa a mezőgazdasági termelésit, mert éneikül a termelés fejlődéséire gondolni, vagy számítani ebben az országban nem lehet. Nézzük azonban meg in concreto, hogy ez a javaslat milyen rendelkezéseket tartalmaz a bankvédelem szempontjából. ; A bankvédelem szempontjából tartalmaz kétéves moratóriumot. Ez bankvédelem?! Tartalmaz egy 100 éves tőketörlesztésnek megfelelő hányad megfizetését, tartalmaz a tízholdasoknál, a házas beitelkeseknél, vagy olyanoknál, akiknek kataszteri tiszta jövedelme száz aranykoronán felül van, bizonyos összegig menő tőkevisszafizetést. Itt ki kell javítanom Ulain Ferenc t. képviselőtársamat, aki besiziédében helytelenül hivatkozott a rendeletre, mert ez a visszafizetés soha sem a hátul álló hitelező javára iratik, hanem mindig annak a hitelezőnek a javára, aki most is biztosított első helyen van. Nem vág bele tehát a telekkönyvi jogba» a sorrendi jogba, vagy az előnyös követelés- kielégítése szempontjába, hanem amennyire csak lehetséges, megvédi a magánjog eddig is érvényben lévő szabályait. Tartalmaz további bankvédelem gyanánt egy könyvjóváírást, amelyet 2'5%-kal 20 esztendőn keresztül magára vállal az állam törlesztés gyanánt. Ezenkívül további bankvédelem az, hogy a negyvenszeresnél jobban el terhelt gazdákra nézve felfüggeszti a teljesítést a bankóikkal szemben abban az esetben, ha egy pausáléösszeg megfizetését vagy törvényben vagy rendeletben körülhatárolt összeg megfizetését teljesítik. Igen t. Ház! Bármilyen éles szemmel vizsgálom is ezeket a pénzügyi rendelkezéseket, nem vagyok képes bennük bankvédelmet felfedezni. De ha tovább nézem ennek a, rendeletnek a többi szabályait, meg kell néznem a jogi konstrukciókat is, mert az adósvédelem, vagy az a bankofilvédeiem, amelyet egyesek tulajdonítanak neki, nemcsak pénzügyi, hanem jogi konstrukciójában, jogi részében is kel-T hogy jelentkezzék. Ez a rend élet, mint további bankvédelmet, kiterjeszti az árverési tilalmat az ingókra vonatkozólag is, természetesen azoknál, akik teljesítenek. Akik nem teljesítenek, azokra nézve is létesít egy közfelügyeleti. egy hitelezői felügyeleti szervet, vagyis végigkísérj az adóst a védelem útvonalán, míg nem teljesítés esetében bírói lkézre adja. Egészen addig a percig rajta tartja az adóson a maga gondos kezét, állításom és nézetem szerint bizonyára nem azért, hogy a hitelezőknek nyújtson előnyt. Én tehát egészen megmosolyogni valónak tartom, igen t. Ház, hogy ezt a javaslatot bankvedelmi javaslatnak determinálják azok, akik talán abból a szempontból akarják ennek a javaslatnak adósvédő részét politikailag kisebbíteni, hogy az a gyakorlatban bizalmatlanságot keltsen és ne hozza meg azt a nyugalmat, amelyet a kormány, a törvényhozás és az orszá<r érdeke megkövetel, és azt ikíetté. akarják metszeni, hogy ez a javaslat a magyar gazdatársadalom köriében ne fejthesse ki a maga üdvög hatásait. , T. Képviselőház! Vannak egyes emberek, akik csak akikor hinnék el a pénzügyminiszter urnák, hogy nem bankvédelem vezette, ha az összes bankokat tönkretenné Magyarországon. Emlékezem rá

s t. Képviselőház, hogy egyesek a háború alatt azt aki nem esett el," nem voltak hajlandók vitéznek tartani. Itt is úgy van, hoery most is csak akikor hinnék el a pénzügy^ miniszter úrnak, hogy adósvédelmet és nem bankvédelmet akar. ha tönkretenné a bankokat, de mert a bankoknak egy szusszanást enged és a pénzintézetek életi ehetősép-eit addig, ameddig lehetséges^ fenntartani törekszik, nem hajlandók elhinni azt. hosrv a t. kormány adósvédelmet és nem bankvédelmet aikari ebben a javaslatban alkotni. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy azokkal, amiket idáig bátor voltam elmondani, nagyjában Végeztem azzal a polemikus résszel, amely a túloldalról, de a magyar közvéleményben is ezzel a javaslattal szemben felhangzott. Ennek a pénzügyi javaslatnak alapja az a 14.000-es számú kormányrendelet, amely e javaslat beterjesztését megelőzően megjelent. A közvéleményben úgy áll ez a kérdés, hogy ez a pénzügyi javaslat tulajdonkeppen 175 millióval terhelné meg az állam függő adósságát. Ha vizsgálom azokat a feladatokat, amelyeket ezzel a 175 millióval a kormánynak el kell látnia, akkor arra jövök rá, hogy ebből 60 millió tulajdonképpen nem is függő kölcsön, ha-