Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. A kötvényes rendezés formájával mi is foglalkoztunk és foglalkozunk; ez a gondolat nekünk sem idegen. Nem akarom elvitatni, hogy az elsőbbség talán a túloldalt illeti meg, ezen nem vitatkozom, mert sohasem tartom lényegesnek azt, hogy egy gondolat kitől származik, (Ulain Ferenc: Ebben igaza van!), hanem lényegesnek azt tartom, hogy abból a gondolatból mennyi jó, mennyi eredmény fakad az ország egyetemes érdeke szempontjából. A kötvényes forma tehát nekünk sem idegen, ez egy diszkutábilis forma, de a jelen pillanatban hol van ennek a jelentősége? Egy kötvényes megoldáshoz lényegesen nagyobb tőke szükséges, mint ennek az átmeneti megoldásnak létesítéséhez. Honnan veszi t képviselőtársam ezt a tőkét? Megmondotta: a Magyar Nemzeti Banktól, a magyar állam garanciájával. Itt tehát egy kis közvetlenséget látok. T. képviselőtársam aggódik a ifrggo adósságok növelése miatt, amikor a pénzügyminiszter úr 175 milliót — mint később ki fogom mutatni, csak 115 milliót — vesz igénybe, hogy ezt a kérdést átmenetileg rendezze, ellenben a saját maga által konstruált alapgondolat szerint helyesnek tartaná, hogy 400, esetleg 500 milliót igénybe vegyünk. (Ulain Ferenc: Azt nem mondtam! 250—300 milliót mondottam!) Bocsánatot kérek, ha helyesen tudok számolni, ennyi alap szükséges ahhoz, hogy t. képviselőtársam gondolatát keresztülvigyük. Mondom, hogy a gondolatot diszkutábilisnak tartom, de hogy t. kép" viselőtársam a saját javaslata szempontjából nem fél a függőadósság növelésétől, a jelenleg tárgyaltnál pedig fél, ebben inkonzekvenciát látok. Sokkal konzekvensebbnek tartok olyan megoldási formákat, amelyek teljesen negálják azt, hogy ebben a kérdésben az állam áldozatkészségét igénybe lehessen venni. De tovább megyek. A t. pénzügyminiszter úr sem idegenkedett ettől a gondolattól. Hiszen a t. pénzügyminiszter úr is azt jelentette ki a pénzügyi bizottságban, hogy nem foglalkozhatik ma a kötvényes megoldás formájával, mert nem tud ehhez megfelelő tőkét találni, megfelelő tőke nélkül pedig komoly pénzügyi konstrukciót egy kötvényes megoldás számára nem lehet találni- Az idea megvan, csak hiányzik hozzá az a bizonyos második, aki tőkét is ad ehhez a megoldáshoz. Ha az igen t. képviselőtársam megfelelő tőkét is hoz ehhez az alapgondolathoz, járható útnak fogom tartani, mert hiszen itt, ezen az oldalon is többször felszólaltunk a Házban, amikor magunk is a kötvényes megoldás formáját jelöltük meg, mint járható utat, arra az időre, amikor a végleges megoldás konstrukciójához nyúlhat ennek a törvényhozásnak bölcseségeT. képviselőtársam nagyon aggályoskodott a miatt, hogy a jelen javaslat a apján, illetve a jelenleg kiadott 14.000. számú rendelet alapján is olyan méretű fizetéseket ír elő a gazdaadósok részére a kormány rendelete, amelyeket nem fognak tudni teljesíteni. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, a kötvényes megoldás formájánál azt méltóztatott javasolni, hogy az adósság húsz esztendő alatt 5%-kal amortizáltassák. Ebben a tőke és a kamat bennfoglaltatik. Ha már most a momentán helyzetet nézzük, akkor a t. képviselőtársam által javasolt idea alapján ma többet ke'lene fizetniök az adós gazdáknak, mint az általunk beterjesztett javaslat alapján. Ha pedig azt nézem, hogy a gazdaadósokon segítenem kell, akkor a momenülése 1933 november 28-án, kedden. 245 tán helyzetből kell kiindulnom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Nem tudhatom, t. képviselőtársam, hogyan alakul a helyzet húsz év múlva. Lehet, hogy húsz év múlva az az 5% már igen magas lesz, lehet, hogy igen alacsony lesz, az is lehet, hogy nem fog arányban állani azzal az elrendezéssel, amelyet ma a világgazdasági események fejlődését előre nem látva, megkonstruálnak, én azonban pillanatnyilag nem mernék olyan végleges megoldáshoz nyúlni, amely 5%-os alapon megrögzítve akarja a gazdaadósságok kérdését rendezni. (Ulain Ferenc: Tessék 4%-kal 25 évre megcsinálni!) T. képviselőtársam, alkudozhatunk itt mindig. csakhogy az alku más bőrére megy. Nekünk csak olyan alkut lehet kötnünk egymással, hogy a másik tárgyaló felet is megtaláljuk, mert ha csak mi magunk alkuszunk önmagunkkal, akkor csak egyoldalúan oldhatjuk meg ezt a kérdést. Hiszen éppen abban van a nehézség a pénzügyi kormányzat számára e kérdés megoldásánál, hogy nem találja szemben magát egy másik tárgyaló féllel, mindig csak a saját egyéni eszközeire kell támaszkodnia és saját egyéni eszközeinek igénybevételével tudja csak a megoldást keresni. Hivatkozom, t. képviselőtársam, a magam igazának dokumentálásául egy emlékében is nagyrabecsült és nagy kegye ettél övezett parlamenti férfiúra, aki önök előtt igen nagy tekintély kell, hogy legyen, akinek közéleti tevékenysége az önök pártalakításához, pártprogramjához legközelebb áll, akit mi is igen nagyra becsülünk, haló poraiban is: Gaal Gasztonra, (Helyeslés a baloldalon.) aki itt tartott beszédében akkor, amikor Bethlen István debreceni beszédére replikázott, a Bethlen István debreceni beszámolóbeszédében hangoztatott alacsony kamatlábat kifogásolta és kvázi ki is figurázta olyformán, hogy ne menjünk le a végletekig, ő teljesen meg lesz elégedve akkor is, ha olyan pénzügyi konstrukciót találunk, amely 5%-os kamatfizetési alapon rendezni tudja a gazdaadósságok kérdését. (Egy hang half elől: Hol van a tavalyi hó!) Az igaz, hogy ez tava ; y volt, de —- bocsánatot kérek — ugyan hol lennénk ma, ha mi tavaly azon az alapon rendeztük volna a gazdaadósságok kérdését, ahogy azt boldog emlékű Gaal Gaston képviselőtársunk javasolta, ha akkor végleg lekötöttük volna magunkat egy ilyen rendelet mellett? (Felkiáltások a baloldalon; Előbb lennénk! — Zaj.) Eckhardt Tibor t. képviselőtársam nagyszabású beszédével, amely teljesen komformis Ulain Ferenc t.- képviselőtársam elgondolásával, nem foglalkozom, nem azért, mintha az ő beszédének bármilyen vonatkozásban való megkisebbedését céloznám, hanem azért, mert az ő jelenlegi misszióját igen nagy szeretettel j « melegséggel követem. Nem akarok a háta mögött sem disszonanciát csinálni annak a j férfiúnak, akinek a sikerét az egész nemzői legnagyobb kérdése érdekében kívánom. Az egyik legsúlyosabb vád, amellyel a ! magyar közéletben folyton találkozunk, sokszor az érdekelt mezőgazdasági társadalom részéről is, az, hogy ez a javaslat nem. adósvédelmi, hanem 'bankvédelmi célokat szolgál. Meglehetősen gyenge érdeket hoznak fel mellette. Ha azonban egy ilyen vád, egy ilyen gyanú elterjed, akkor nagyon könnyen kettémetszheti, torzíthatja azt a hatást, amely éppen politikai szempontból ennek a kérdésnek I az elrendezésénél kívánatos, vagyis hogy a
