Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

24:0 Az országgyűlés képviselőházának 220, megadja nekik ezt a 2%-ot, de, hogy mi történik tovább, az talán még a pénzügyminiszter úr agyában sem fejlődött ki teljesen világosan. En mind a két eventualitást lehetetlennek tartom. Lehetetlen, hogy két év lefolyása után ismét a régi kamatlábat fizesse a gazdaközönség, hiszen revolució keletkeznék ebből az országban. Viszont lehetetlen, hogy az a vidéki takarékpénztár megélhessen abból az 5"5%-ból. Hogyan lehetséges tehát a.z, hogy a^ bankok és a takarékpénztárak érdekében történtek volna ezek az intézkedések? De tovább megyek. Ezek a követelések jóformán petrifkálva vannak. Ezután már nem fog tudni magán segíteni a vidéki takarékpénztár azzal, hogy telekkönyvileg biztosított váltókat leszámítoltat Budapesten. Nem tudom, hogy a hitelintézetek elfogadják-e majd ezeket a váltókat. De ha el is fogadják, nem tudom, hogy a Nemzeti Bank elfogadja-e. A Nemzeti Bank megtagadta a felvilágosítást ebben a tekintetben, hogy le fogja-e számítolni ezeket a váltókat, miután ez nem olyan papiros, amely minden percben pénzzé tehető, likvidálható. Mi történt itt a bankok érdekében? ( AndaháziKasnya Béla: Az adósság 50%-ának a vállalása!) 5 és 4% lett a kamat és mint hallottam, valaki 3%-os hitelt akar. (Szeder Ferene: Bethlen még olcsóbb pénzt akar!) Aki ilyen olcsó hitelt követel, az nincs tisztában a helyzettel, mert miből élnek azok a bankoki Az igazgatósági tagságoknak, amelyeket mindig hangoztattak, már rég befellegzett, azok már a múltéi. (Müller Antal: Áruüzletekből élnek!) Áruüzletekből? Áruüzleteket csak a kormány kegyeiből lehet csinálni, (Bródy Ernő: Futura és társai!) ma nincs szabad forgalom, ma nincs kereskedelem, ma a kormány a kerekedő az egész vonalon, csak az ő kegyéből lehet kereskedni. Hol van itt a haszon, hol lehet itt haszonra szert tenni? (Andaházi Kasnya Béla: A dubiozkövetelések helyébe lépett az állam !} • Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Sándor Pál: Tisztelettel kérek egyórai meghosszabbítást. ígérem, hogy nem fogom kihasználni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérdem a ^t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Felkiáltások a jobboldalon: Félórát!) Ezen már túl vagyunk, t. képviselő urak. (Bródy Ernő: Nem lehet visszaszívni! Hama- rabb tetszett volna gondolkodni ! Maguk mindig alusznak!) Bródy képviselő úr, legyen szíves csendben maradni. Sándor Pál: Törekedni fogok ebben az esetben arra, hogy eleget tegyek az önök kívánságainak, önökkel fogok szavazni és nem fogom idejüket tovább igényevenni egy félóránál(Rassay Károly: Ötödik napja tárgyalunk! Már olyan nagyon sok? Csodálatos! — Magyar Pál: Miért olyan idegesek?) FJnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Ügy állítja be tehát ^dolgot,, mintha a t. pénzügyminiszter úr védőszentje volna, a bankoknak és a takarékpénztáraknak, mivel valamikor ő is ehhez a branoshoz tartozott. (Derültség balfelől.) Ellenkezőleg, a t. pénzügyminiszter úr megsanyargatta ezeket a pénzintézeteket. Ez olyan igaz, mint ahogy én élek, t. képviselőtársam. Megsanyargatta őket az egész vonalon. Azt tette, amit ezen a világon pénzügyminiszter még soha nem követett el és azt hiszi, hogy ezzel megmentette az ország gazdaülése 1933 november 28-án, kedden. sági eletet. Igen messze vagyunk mi még attól, minden sanyargatás ellenére is! (Szeder Ferenc: Mindig messzebb haladunk a megmentéstől!) Ez igaz. — Ha tisztán akarnak látni az urak, nézzék meg a bankok és takarékpénztárak mérlegeit. (Rassay Károly: Sok a bank, az biztos!) Biztos, hogy itt a pénzügyminiszter úr részéről igen határozott lépésnek kell történnie. (Andaházi Kasnya Béla: Először mérlegvalódiságot szeretnék látni!) A mérlegvalódiságot a másik oldalon kell keresni. A mérlegek még mindig túlozva, vannak ... (Felkiáltások balfelől: Ez igaz!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy párbeszédeket ne méltóztassanak folytatni. Sándor Pál: ...de tessék csak megnézni, hogy mi a belső érték a bankoknál. Figyelmeztetem a t. Képviselőházat, hogy ma a gazdatársadalmon kívül a bankok és a takarékpénztárak majdnem egyedüli oszlopai ennek az országnak, amelyek megvannak. (Éber Antal: Oszlop? Ez túlzás!) Legyünk igaz- yf sagosak. Ismétlem, hogy még nem volt senki, aki úgy támadta volna őket, mint én a 32 év iatt es ig-en sok kellemetlenségem volt és sokszor egy kicsit betörték emiatt a fejemet. Flagráns igazságtalanságot látok azonban az egész vonalon, mert ha nézem ennek a társadalmi osztálynak, ezeknek a bankoknak a, múltját és látom, hogy ők voltak azok, akik segítették felépíteni ezt az országot, segítették felépíteni ezt a fővárost s a vidéki nagyvárosokat, akik életet hoztak, gyáripart teremtettek, akkor azt kell tapasztalnom, hogy ezt az egész osztályt ilyen könnyen, ilyen egyszerűen egy incidens alkalmával semmivé lehet tenni. Ezt nem szabad megcsinálni. (Éber Antal: Majd visszasírják még ezeket a bankokat!) Nézzük csak, mi van máshol. Nézzük meg. mi történt. Ausztriában a Kreditanstalt esetében? JNiezzük meg, mi történt Amerikában ahol több, mint tízezer bank, talán húszezer bank ment tönkre. Nézzük meg, mi történt Németországban, ahol az állam vette át őket egymásután, és nem utolsósorba való az, amit most mondok: nézzük meg a világ harmadik legnagyobb bankját, a svájci bankot, amelynek 1UÖ millió svájci frankkal ment a segítségére az állam, hogy az a betevőket kielégíthesse. Nézzék meg az urak, hogy hogyan és miképpen állanak ezek a bankok odakint és nézzék meg ezzel szemben ennek a szegény, leszegényedett országnak a bankjait és takarékpénztárait, amelyek meg tudták tartani pozíciójukat, amelyek meg tudták tartani tisztességüket mert inkább lemondtak a hasznukról, de az államot nem vették igénybe. Ellenkezőleg (Andaházi Kasnya Béla: Az állam vette igénybe őket!) az utolsó két évben az állam a bankokból élt. Mondjuk ki az igazságot, nem kapott hitelt másutt, tehát a bankok voltak kénytelenek átadni rezervájukat az államnak és az állam azóta ebből él. Ezt tették a bankok az állam érdekében. (Andaházi Kasnya Béla: Meddig megy ez?) Ha ez egyszer így van, akkor a t. pénzügyminiszter úrnak csak azt mondhatom, hogy igen nagy próbára teszi ezek teherbíró képességét, mert nem csekélység az a teher, amelyet rájuk ró. Nem igazságos tehát t. barátaim részéről, ha azt mondják, hogy a pénzügyminiszter úr a bankoknak akar segíteni. Szép segítség ez, dögleszteni való segítség. (Derültség.) Egy kéréssel szeretnék a t. pénzügyminiszter úrhoz fordulni. Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter úr ennél a kényes kérdésnél most