Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. 237 het letagadni, mert megvan nyomtatásban, s amíg a világ el nem pusztul, az megmarad. Ebben voltak a hibák. (Andaházi-Kasnya Béla: Miért menjünk olyan messze, hisz Kállay ugyanezt mondotta az aratáskor!) Különben ne menjünk olyan messze, Kállay is azt mondotta, hogy ne adják el a búzát, sokkal drágább lesz. Erre én nem gondoltam, nagyon örülök, hogy t. képviselőtársam ezt (felelevenítette. ]3e még tovább megyek. Hát az állam nemi vett fel dollárkölcsönöket az OKH révén és nem segítette evvel elő a föld eladósodását? Igen nagy tétel az, amit az állam dollárrkölesönben felvett és ezeknek a dollárkölesönöknek alapján vettek földet és kaptak hiteleket az emijberek. Az államot éppen úgy kell evvel vádolni, mint ^ahogyan vádolják a bankokat abban, hogy könnyen adták a hitelt. Innen származott tehát ez a mai szituáció. Én azt állítom, hogy aki drágán adott el földet és aki drágán vette a földet, azok egyenlítsék ezt ki maguk között, ehhez nem kell az állam segítsége. Különösen ott nem, ahol nagyobb tételekről van szó. Ismétlem, az apró kis gazdálkodásokat igenis teljes erővel támogatnunk kell, hogy kikerüljenek abból a helyzetből, amelyben ma vannak. Erre az államnak minden erejét oda kell adni, de csak 10 holdig, 20 holdig. A többiek eddig is urak Voltak, eddig is négyfogatú hintót tartottak, eddig is élték, télen Pesten a világukat. Ezeknek a volt gazdag embereknek a hibáit fizesse meg a krajzleros, az a hivatalnok, akinek fizetését már négyszer-ötször leszállították? Ezek a most nyomorban levő emberek fizessenek? Ezt én helyesnek nem tartom és azt állítom, hogy Rassay elgondolása a helyes, amely időt ad a rendezkedésre két évig, úgyhogy az állam fizeti ez alatt az idő alatt értük a kamatpluszt, így tehát időt ad és nem szükséges 175 milliót feláldoznunk. T pénzügyminiszter úr, ne méltóztassék megharagudni, ha itt egy gyanúsítással fogok a t- miniszter úrral szemben élni. (Halljuk! Hulljuk! — Derültség a baloldalon.) Magam is azt mondom, hogy gyanúsítás, de olyan egyszerű dolog, hogy ha a t. pénzügyminiszter úr azt mondja nekem, hogy nem igaz, még akkor is azt fogom mondani, hogy igaz és fenntartom a gyanúsításomat. (Zaj u baloldalon.) A minisztert* urat nagyon ügyes embernek, teoretikusan tanult embernek tartom, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!), aki a prakszisban is megmutatta, hogy mit tud. őszintén megmondom, a t. pénzügyminiszter úrról azt tartoui, hogy ő a kabinetben olyan poziciót foglal el, aminőt Lukács és Wekerle óta nem foglalt el senki. En döntő befolyást tulajdonítok a t- miniszter úrnak a kabinetben és annál inkább nehezemre esik, hogy a miniszter úrral így vitatkozzam, pedig én híres miniszterfaló voltam a múltban. (Derültség.) Nehezemre esik, hogy a t. miniszter úrnak általában szemrehányásokat tegyek és higyje el, biztosítom arról, hogy ön élvezi az egész Ház tiszteletét, becsülését, sőt majdnem azt mondom: szeretetét- Itt nagyon szőrmentén bántak a^ miniszter úrral eddig és én is úgy akarok bánni, amennyire tőlem függ és amennyire a természetem megengedi, (Mozgás. — Derültség.) r de engedjen meg a t. miniszter úr egy kérdést. Mondja meg nekem, igaz-e, hogy azért csinálta ezt a 175 milliós tranzakciót, hogy kisegítse kissé rozoga budget-ünket a deficitből? (Mozgás balfelöl.) Ön mia nem számítja, hogy ez 175 millióba kerül, de nem tudom, hogy a deficitet, amely a mi budget-ünket veszélyezteti, nem kell-e ebből a 175 millióból ilyen módon fedezni. (Magyar Pál: Nem szabad!) Azt hiszem, nagyon naiv dolog az, amit kedves barátom mond, hogy nem szabad- Ma mindent szabad. Ma mindent szabad, rendelettel mindent meg lehet csinálni. [Rendeletet adnak ki, hogy a 175 millió terhére felvesz az állam a deficit fedezésére 90 milliót- Ez nem olyan nagy kunszt. E tekintetben talán a t. miniszter úrnak avval a bizonyos tízforintos históriával adtam példát, amikor az illető azt mondotta, hogy: kérem, megfogadom a tanácsát. (Mozgás.) T. miniszter úr, talán így áll a dolog. Meglehet. A t. miniszter úr ügyességétől föltételezem, hogy ez a gyanúsítás igaz lehet. Bocsánatot kérek, ha tévedtem volna, de majd a jövőben elszámolunk, hogy tényleg ; tévedés volt-e, hogy ezt a gyanúsítást mertem itt felhozni. Most engedje meg a t. miniszter úr, hogy továbbmenjek e javaslat dolgában. Ismét egy kérdést vagyok bátor feltenni. Tudom, hogy ez a kérdés nagyon kényes. Eddig volt itt már pénaértéktelenedés, volt mi minden. A külföldi biztosító intézeteket hagytunk szaladni, mindamellett, hogy semmiféle magyar értékük nem volt. Kiebrudaltuk a hadikölcsönt; ez a legnagyobb bűn, amit a képviselőház eddig elkövetett, hogy azokat az embereket, akik a haza oltárán áldoztak, azokat még egy aprósággal sem kárpótoltuk. Tessék visszagondolni arra, hogy amikor indítványoztam, hogy 10 millióba kerül az egész kérdés megoldása, (tigy van! Ügy van!, balfelől. — Bródy Ernő: Mi mindenre ' volt pénz és erre nem volt!) a t. akkori pénzügyminiszter úr azt mondotta: kérem, nem tehetem, mert nem adóztathatom meg az embereket — és 'azután jött egy egész csomó új adó (Gál Jenő: Azt mondották, hogy a pénzügyi egyensúly összedűl.) és 300 millió a hátralék. Itt van az állami prioritás s az intézetek prioritása a telekkönyvben. Bocsánatot kérek, mindent meg lehetett csinálni. Hát tabu a telekkönyv? Ha ezt mind meg lehetett csinálni, akkor nem lehetne-e esetleg — én ellene vagyok, megmondom őszintén, legalább ez az egy szentség maradjon meg — valamiféle megoldást találni, hogy azok, akik első helyen vannak, azért, hogy követelésüket pénzben megkaphassák, bizonyos tekintetben biztosítsák a következő adósok követelésének megfizetését. Távol legyen tőlem, hogy teljes törlést, vagy a tartozás felének, vagy háromnegyed részének a törlését kérjem, de lehet bizonyos összeget statuálni a bankokkal egyetértésben, hogy ezek feláldozzanak bizonyos részt azért, hogy követelésükhöz jussanak. Nem tudom, helyes-e az elgondolásom, — abszolúte nem tudom — de mégis csak úgy kell működnünk, hogy a kecske is jóllakjék és a. káposzta is megm aradi on -— mint a -magyar mondja. Valahogy így kellene elrendezni. De még mást is mond Konkoly-Thege Gyula az ő elaborátumában, ami szintén érdekes és ami a Ház előtt még nem volt. Azt mondja, hogy öt holdig a teher 534 pengő, az összes teher'222 millió pengő; 6—10 holdig 309 pengő a teher holdankint; ez az első két tétel összesen 360 milliót tesz ki. Ha azonban a 10—50 holdas és az 50—100 holdas kategóriákat veszem, ahol a teher egyenkint 330 és 250 pengő, akkor ez kitesz 752 milliót. Itt látszik tehát a legiobban, hogy szemben áll a 752 millió pengő a 360 millió pengővel. Azt látjuk, hogy nem a kicsinyek