Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. Béla: Közben a tönkremenési folyamat megy tovább. Sok kisgazda és nagyobb gazda is tönkrement!) Kíváncsi vagyok, bogy hogyan foigja tudni a t. pénzügyminiszter úr eat a 175 milliót beilleszteni az ő költségvetéseibe 1 ? Fogalmam sincs arról, hogy a pénzügymiíniiszter úr, aki tudja, hogy ki van merítve minden oldalról minden lehetőség és a laJkowságra már rásóztak minden terhet, aimit rá lehet sózni, mindent [elkövettek, — mit gondol, mi lehet még, amit ebből a lakosságból ki fognak venni, amikor amúgy is látják, hogy az adók nem folynak be és minél jobban emelik az adókat, annál kevesebb folyik be. Amikor ezt látják, nem tudom, hogyan fog a t. pénzügyminiszter úr ezzel megbirkózni. Azt hiszi a t. pénzügyminiszter úr, hogy egy-két év alatt nagy változások fognak beállani, a búza és a rozs drágább -«* lesz? Azt hiszi, hogy az iparcikkek ára anynyira fog sülyedni, hogy az előállítási költsége olcsóbb lesz? Előttem szóló igen t. képviselőtársam is mondotta: mi lesz a kamattal? Ez a kamat csak két évre van fixirozva. Két "v múltán, azt hiszi a t. pénzügyminiszter úr, hogy megint lehet 8—9 százalékot számítani? Vagy ha nem lehet többet számítani, mi történik a vidéki takarékpénztárakkal, amelyeknek 5 százalék mellett okvetlenül tönkre kell menniök, mert 3—3.5 százalék a rezsijük? Mindezek a kérdések, amelyek az embernek agyába villannak, olyanok, hogy nem tudja az ember, hogyan válaszoljon rájuk., A t. pénzügyminiszter úr azt hiszi, hogy qui habet tempus, habet vitám. Elvégre lehetséges, hogy két év alatt a magyar állam is kapitalista lehet, csakhogy nem hiszem, hogy velem együtt a pénzügyminiszter úr ezt elhiszi. De van itt egy igen nagy hiba, t. miniszter úr, és erről még ebben a Házban nem beszéltek. Törekszem kihagyni mindazt, amiről itt beszéltek már. Azt kérdezem magamtól, hogyan fogják a gazdák voltaképpen ilyen viszonyok között gazdálkodásuk folytonosságát fenntartani? Ez^ olyan kérdés, amelyet társaságban, ahol pénzemberek, gazdák, gyárosok, kereskedők voltak, megvitattunk és nem tudtunk eredményre jutni. Azt hiszi a t. miniszter úr, hogy a védett birtok bárhol kap még egy garas hitelt? (Felkiáltások a baloldalon: Azt senki sem hiszi! — Zaj a baloldalon.) Az év hosszú. Honnan fogja az illető venni a petróleumot, kinél fogja gazdasági eszközeit renováltatni és hogy csiaik a legkisebbet mondjiaan, miből fog megélni, hogyan fogja fizetni béreseit, embereit? Hogyan képzeli ezt a t. miniszter úr? Adóról nem is beszélek, mert arról szó sem lehet. Hogyan képzeli el a miniszter úr, hogy egy védett birtok általában valamiféle hitelt kap? Agyon kell ütni azt, aki ilyen alkalommal még hitelt ad. valóban butasággal f ozgás és zaj a baloldalon,) volna megfertőzve az, aki még hitelt adna. Bocsánatot kérek, az, aki amúgy is adósa az illető hitelintézetnek, azt hiszi, hogy a hitelintézet neki védett birtok alakjában fog hitelt adni? Ez primitív tétel. Széchenyi István száz évvel ezelőtt mondta, hogy ahol egy követelést nem lehet behajtani, ott nem lehet hitel. Ennélfogva mindent úgy rendeztek el, hogy igenis lehetett behajtani. Mert mire adjanak hitelt, 4—5%-ra? Nem is beszélek az uzsorásokról. Ha nem biztos az az összeg, amelyet ő kihitelez, s az illető nem tudja biztosan, hogy vissza fogja-e kapni, 5%-ra nem adhat hitelt. Lényeülése 1933 november 28-án, kedden. 235 gesen magasabb del crederé-t kell számítania. Bocsánatot kérek, ez olyan elgondolás, amely az én fejembe, vagy az enyémnél okosabb fejbe nem megy bele semmiképpen. De amint az előbb t. képviselőtársam már megmondott, a nem védett birtok sem kap hitelt. (Mozgás.) Amikor nálunk a rendeletalkotás olyan szenvedéllyel történik, ki tudja, hogy holnap milyen mennykő üt be. (Derültség. — Ügy van! balfelől.) Ki tudja, holnap nem fogják-e a nagybirtokosok a kormányt erkölcsi presztizszsel beszorítani abba, hogy nekik is adják meg azt, amit ezeknek megadtak, hogy nekik se kelljen fizetni. Hol van itt a ráció? Ezeknek a rendeleteknek a kibocsátása, ahogyan a német mondja «nach Dedarf», olyan luxus, ami megbosszulja magát és pláne megbosszulja magát, ha itt azt hangoztatják, hogy olcsó hitelt akarnak kapni. Milyen alapon és kik akarnak olcsó hitelt kapni? Ha az egyik oldalon megkötik a visszafizetés lehetőségét, kérdem, hol adjanak akkor a másik oldalon új hitelt? Hisz ez a kettő ellentmond egymásnak. Hol kaphat az a vidéki takarékpénztár újabb hitelt, amely eddig a bekebelezett adósságok alapján a nagy bankoktól kapott hitelt? A Nemzeti Bank közgyűlésén felszólaltam és megkérdeztem, hogy a Nemzeti Bank az ilyen befagyott követeléseket visszleszámítolni fogja-e, igen vagy nem? Erre azt a szfinkszszerű feleletet kaptam a Nemzeti Bank általam nagyrabecsült elnökétől, Popovics Sándortól, hogy erről majd a főtanács fog tanácskozni; ő tehát határozott feleletet nem adott. Ez alkalommal megemlítem, hogy én ott a közgyűlésen sokkal szendébb vagyok, mint itt a Képviselőházban, mert itt kötelességszerűen az igazat kell őszintén megmondanom. Azt hallottam ott, hogy a Nemzeti Bank megóvta függetlenségét. Hát ebben a tekintetben igen erős kételyeim vannak, mert szerintem elvesztette függetlenségét. Elvesztette, mert, amint maga az elnök, Popovics Sándor kijelentette, nem ő tárgyalt a külföldiekkel, hanem a pénzügyminiszter úr, arról, hogy ez a százmillió felszabadíttassék a Nemzeti Banknál. Éppen így »hiteles forrásból tudomásom van arról, Ihogy sem a Nemzeti Bank, sem annak elnöke, sem egyetlen egy bank va'gy takarékpénztár) sem tudott arról, hogy a pénzügyminiszter #fl ilyen javaslatot fog beterjeszteni. Itt a Házban nyíltan kimondoimi, mert kötelessségem, hogy ezáltal igenis; veszélyeztetve van az a gondolat, hogy a Nemzeti Bank teljesen független legyen a kormánytól. Hiába falazták be azokat a bizonyos részeket, hogy a kormány igénybe ne vehesse a Nemzeti Bankot, hogy bizonyos szekuritás meglegyen, amint az Osztrák-Magyar Bank ezen ment tönkre, úgy a Nemzeti Bankot is csak diszkreditáljuk azáltal, ha önállóságától megfosztjuk. Mert egy Nemzeti Banknak nézetem szerint abban van a nagy ereje, hogy semmiféle kormány erőszak nem nyúlhat hozzzá. De továbbmegyek. Nem látom azt, hogy a gazdaadósságok olyan nagyok volnának. (Ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nem nagyok? Boldog ember!) Majd mindjárt meglátjuk t. képviselőtársam, mert amit most elmondandó leszek, azt még nem említette senki. En tanulmányaim alapján szólalok itt fel és Jánossy Gábor t. barátom közbeszólás formájában ellentmond nekem. (Jánossy Gábor: Ismerem âz egész ország kisgazda közönségét, tudom, hogy mi nyomja a vállait. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) En 53*
