Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

232 Az országgyűlés {képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. val, csak utalok a statisztikára, méltóztassanak kiszámítani az átlagkulcsot, vagy pedig mél­tóztassanak a skálának az átlagkulcsát venni a törvényben s meg méltóztatnak látni, hogy igen hamar 1—1-50 pengős holdankénti teher­többletről van szó, ami ma, mondjuk, rozs­haszonbérre átszámítva, 40—50 kg rozzsal na­gyon könnyen egyenlő, nem is beszélve a köz­terhek egyéb emelkedéséről. De t. Ház, azt lehet mondani ezzel szemben, hogy mi köze az államnak a hozadékhoz. 1916-ban is részben erről volt szó. Nagyon ér­dekes különben az akkori vita, illetőleg az akkori ankéteken elhangzott felszólalások, hogy mi köze az államnak a hozadékhoz, illető­leg mi köze a hozadéknak a vagyonhoz. Erre az a válaszom, hogy miért méltóztatik ezt csak a mezőgazdaságnál és azt hiszem, bizonyos vo­natkozásban a házbirtoknál, (Úgy van! bal­felől) szóval az ingatlannál hangoztatni és miért méltóztatnak a vagyonadó szempontjából az értékpapíroknál a tőzsdei árfolyamot tekin­tetbe venni, miért nem méltóztatnak az érték­papíroknál is a névértéket beszorozni 20-szal és azután kivetni az adót. (Őrgróf Pallavicini György: Ügy van! — Sándor Pál: Nem kapja meg a névértéket a részvényes!) De a 15 pen­gős kataszteri jövedelemnél ez a szorzószám éppen olyan imaginárius, mintha bármilyen részvény névértékét beszorznám 3-mal, páratlan szám. Éber Antal t. képviselőtársam igen helye­sen jegyezte meg itt beszédében, hogy a tőzsdei árfolyamban az osztalék is, vagyis a részvény­nek a hozadéka is kifejezésre jut. (Sándor Pál: Amit nem kapnak meg!) Ha fizet osztalékot, akkor valószínűleg magasabban áll az a rész­vény, mint az, amely nem fizetett osztalékot. Tehát csak oda akarok kilyukadni ezzel a na­gyon hosszadalmas okoskodással, hogy, azt hi­szem, a gazdaadósok szempontjából ez a ren­delkezés igenis nagyon paralizálni fogja a gazdavédelmi intézkedéseket, fokozni fogja azoknak a számát, akik két év múlva ugyan­csak erre a rendeletre vagy az akkori rende­letre rá lesznek utalva és igenis növeszteni fogja a be nem hajtható adóhátralékok össze­gét. Mert addig, ameddig a közterhek megha­ladják a kataszteri tiszta jövedelmet, vagy el­érik és meghaladják a földnek holdankénti ho­zadékát — ahogyan ebben az esetben igen gyak­ran meg fog történni, — addig racionális gaz­dálkodásról vagy a gazdák megsegítéséről egy­általában szó sem lehet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha nem lehet a közterheket apasztani, vagy ezeket a létező viszonyokhoz és a^ tényleges hozadékokhoz arányosítani, akkor nézetem sze- • rint ennek a javaslatnak az indokoltsága igen erős mértékben csökkent és nem időszerű. Na­gyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezeket az általam felhozott észre- ] vételeket — még tudnék más szempontokat is ! felhozni, de nem (hozok fel, mert letelik (beszé­dem' ideje — figyelembe venni a most készülő adóreformnál, mert nem hiszem, hogy az az út, amelyet újabban követtünk, helyes út volna '. arra, hogy a magyar igazdaságot és mezőgaz­daságot megsegítsük. De tovább megyek. Ha nenn méltóztatnak aránytalannak venni azokat a statisztikai ada­tokat, amelyeket felhoztam, hogy tudniillik a mezőgazdasági üzemi tőke vagyonadóalapja 600 milliós: és az összes tőkevagyon vagyonadóalap­ja 418 millió, vagy ha el is ismerik, hogy arányta­lan, de azt mondják, hogy még nem eLéggé ' aránytalan, lehet ezt az aránytalanságot még fokozni, tehát thai iaz aránytalanítást a mai vi­szonyok között és hozadék mai katasztrofális esése idejében időszerűnek méltóztatnak tar­tani, akkor, engedelmet kérek, igen isok laikus­sal együtt, akik közé magamat is számítóim!, azt kell kérdeznem, ihogy miért nem méltózta­tik igénybe venni akár a 'gazdaadósok egye­temére, akár pedig az államra nézve azt a kon­junkturális differenciát, — nam nevezem nye­noségnek, mieirt ahol nyereség van, veszteség­nek is kell lennie, amelyet valaki fizet — amely az idegen valutára szóló záloglevelek árfolya­mában és valutájában kétségtelenül fennáll, ami az én nézetem szerint számszerűleg sokkal reálisabb bázis, — ugyan ez is relatív dolog — mint az igen t. földmívelésüigyi miniszter úr által is joggal kifogásolt kataszteri tiszta jö­vedelem. Nenu afcalriom statisztikai adatokkal untatni a t. Házat, (Halljuk! a baloldalon.) csak egy " sematikus példára hivatkozóim. Azt kérdezem és kutatom ugyanis;, hogy mit ér ma pengőben az idegen valutára szóló záloglevél, mekkora a differencia a kontrahálásakoir, kibocsátása­kor fennálló értéke és imiai értéke között. Ab­ból indulnak ki e tekintetben, hogy ezeknek az idegen valutára szóló zálogleveleknek leg­nagyobb része — akáin legális, akár illegális vétel útján — már idebent van az országban. Számításomból kihagyom az ezidőiszerint még külföldi kezekben lévő idegen valutára szóló zálogleveleket. Ezeket ~ remélem, nem. nagyon tévedek — 30%-ra teszem. Mán most a meg­maradó 70% -ot, illetőleg állíthatóim, — azt hi­szem, nem tévedek isokat — hogy lennek ár­folyama átlag maximum 50%. 100 dollár név­értfék >esetén tehát, 70 dollár van idebent és ez a 70 dollár 50%-as ánforyamon 35 dollárt je­lent. Ha most ezt a 35 dollárt átkonvertálom pengőre, azt hiszem, megint nem tévedek, ha azt további 30% differenciában számolom. Vagyis ^végeredményben^ a 70%ot 25%-kai tartja kézben az illető záloglevélbilrtokos. Ez csak seimatikus példa. Az így mutatkozó diffe­rencia 100 pengőire visszaszámítva, — mert hi­szen egy része (külföldön marad — 45 pengő, 100 milliónál 45 millió, 300 milliónál pedig — iegysaeirű szorzás csak — 135 millió pengő. Igen t. Ház! Miért nem méltóztatnak leg­alább részben az itt 'mutatkozó differenciát megfogni (Sándor Pál: Teljesen igaza van!) a gazdaadósok egyetemének, vagy pedig ma­gának az államnak direkt javára. (Sándor Pál: Igen, de a külföldiek^ nem engedik!) Miért nem méltóztatnak tehát ezeket az ide­gen valutára szóló belföldi zálogleveleket pen­gőre konvertálni és realizálni azt a tényleg fennálló árfolyam- és valutadifferenciát, amely időközben előállott, vagy ha ez nem lehetsé­ges, miért nem méltóztatnak megfogni azt a nyereséget, — mert ^itt már nyereségről van szó — amely azoknál állott elő, akik^ már igenis, realizálták ezeket az árfolyam- és va­lutakülönbözeteket. Bevallom, a konverzió ellen fel lehet hozni, hogy ez az árfolyam pénzt jelent, nem pedig újabb kötvényt. Ezzel szemben egész tisztelet­tel azt jegyzem meg, hogy hiszen — úgy em­lékszem — a Leb őszi.-szál szemben is pénzkö­vetelésünk volt, egy részét kötvényekben kel­lett volna kifizetni és úgy tudom, hogy az A. kassza is részben kötvénnyel fizet. De ettől eltekintve, akkora a konverziós nyereség mar­ge-ja, hogy, azt hiszem^ ha akár az osztrák, akár belga, most nemrégen kibocsátott köl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom