Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

222 Az országgyűlés képviselőházának 219. gyének tisztában azzal, hogy az állam elvont fogalom, mi azonban reális valóság vagyunk. Ha mindent az állam kell hogy teljesítsen, ak­kor miből teremti elő a pénzt az állam? A kor­mányférfiak — bármennyire is hangoztatják, hogy mindannyian eminensek voltak az iskolá­ban — mégsem rendelkeznek azzal a csodatévő hatalommal, hogy semmiből pénzt teremtsenek. Hát miből kerülnek elő azok az összegek, ame­lyekkel a mezőgazdaságot szanálni akarják és amelyekkel egyes agráriusok olyan nagylel­kűen dobálóznak? Miből kerülnek elő a 175 és 200 milliók és egyéb pénzek? Mi valamennyien, akik itt vagyunk, fizetjük ezeket az összegeket. Ez a beteg társadalom, amelyet magyar közép­osztálynak, magyar munkásosztálynak, magyar értelmiségnek nevezünk, kénytelen odaállani és segíteni, hogy az oszlop, a magyar mezőgazda­ság össze ne dűljön. Hát szép oszlop az, ame­lyet a többinek kell támogatni! De ez sem mehet tovább, mert az állam tá­mogatását követelni és panaszkodni azon, hogy széjjel nyílik az agrárolló, legalább is furcsa dolog. Hiszen hogy az agrárolló széjjel nyílik, annak nem utolsó sorban az az oka, hogy a gazdának nyújtott állami támogatásért lehetet­len módon megterhelik az ipart- Legutóbb a bolettánál jött a szénadó! Azt mondották akkor az urak, nem engedjük ráhárítani a fogyasz­tókra. Meg sem* száradt a tinta, már a szén­bányavállalatok közölték a fogyasztókkal, hogy a szénadót beszámítjuk. De itt vannak a textil­gyárak. Egy agráriusvezér képviselőtársammal beszélgettem, aki azt mondta, hogy Goldber-: gerék és a többi textilbárók sajátjukból lesznek kénytelenek kifizetni az &_ót, amit rájuk hárí­tunk, a boletta terhét. Dehogy! Kettős hasznot hajtott annak a gyárnak: egyfelől felemelte az árat és ott rekompenzalta magát, másfelől pedig a Bedeau-rendszer segítségével kutyamódon megszorította szegény munkásait és munkás­nőit és ma kevesebb pénzért többet termel és azt a többtermelést drágábban ,"vdja el. Ugyanezt látjuk a vasiparbaxi, ahol a vas­fázis 10—12%-kai drágította meg a vasat. Itt ugyanazt a folyamatot látjuk. A gyár áthárítja a vasra rárótt fázisadót a fogyasztóra, a mel­lett saját munkásait is megnyúzza, azt mond­ván: nézzétek, több az adó, kevesebb vas fogy, olcsóbban kell a vasat adni, tehát kevesebb munkabért fizethetek. A kartellel kijátszani nem lehet, agrárius urak és ha méltóztatnak a kartellekkel elbánni akarni, csak egy ajánlatom van: más kormányt, mert ez a kormány a kar­tellekkel szemben egyáltalában nem mer fel­lépni. {Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Igen, mert akkor a kartellek becsukják a kasszát!) A kartellekkel szemben egyszerűen tehetetlen, úgy hogy azok a panaszok és sirá­mok a kartellgazdálkodás ellen, a sirámok az agrárolló két szára közötti különbség ellen, mind közös forrásból származnak, abból, hogy túlságosan igénybe veszik az államkasszát a magángazdaságok szanálására, másfelől pedig a kartellek a kormány erélytelensége következ­tében ezt a helyzetet hihetetlen mértékbén ki­használják a maguk javára. Végezetül még egészen röviden két dolgot. Az egyik az, amit Marschall igen t. képviselő­társam felemlített. Nevezetesen azt mondotta Marschall képviselő úr, hogy a Tiszántúl érde­kében különleges dolgokat kell csinálni, Azt mondta szószerint (olvassa): «Ha a németek Osthilfe-t csináltak Kelet-Poroszország meg­mentése érdekében, nekünk ezt az elgondolást, nem mondom, hogy minden részletét, de magát ülése 1933 november 24-én, pénteken. az alapelgondolást követnünk kell és magyar Osthilfe-ét kell csinálnunk a Tiszántúl meg­mentése érdekében.» T. Képviselőház! Az Osthilfe Németország­ban a korrupció melegágya volt. Behizonyult, hogy azok a földbirtokosok, akik az Osthilfet igénybe vették, a segélyösszegből birtokot vá­sároltak. A weimari alkotmány alapján álló kormányok talán még ma is kormányozhatná­nak, ha a szociáldemokraták ezt az Osthilfe-t nem tették volna szóvá és nem hozták volna szóba azt a szörnyű korrupciót, amely az Ost­hilfe-vel^ kapcsolatban történt. Az Osthilfe Né­metországban korrupcióra vezetett, súlyos mil­lióiba került a német népnek, a -nélkül, hogy használt volna... Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Malasits Géza: ... csak egyes birtokosoknak használt. De abban az országban, ahol a munkanél- * külieket nem támogatják, ahol a munkásosz­tálynak, az ipari, mezőgazdasági és kereske­dem^ alkalmazottnak a legminimálisabb szociá­lis védelmet nyújtják, ahol a nyomor olyan ret­tenetes, mint Magyarországon és ennek a nyo­mornak enyhítésére olyan kevés történik, ott vétkes bűn és könnyelműség ilyen Osthilfe-t még csak emlegetni is, még nagyobb bűn ilyet megcsinálni és ha megcsinálják, meg fogják látni annak az Osthilfe-nek következményeit. Mert egy ideig megy a dolog... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Malasits Géza: — ... rögtön befejezem — de odáig nem mehet a dolog, hogy a munkanél­külieknek semmit, a munkásoknak a lehető leg­kevesebb szociális védelmet, a lehető legkeve­sebb fogyasztási képességet, a nagybirtoknak pedig Osthilfe-t. Ez így nem mehet tovább. Ha tehát segí­teni akarnak a mezőgazdaságon, akkor a mai politika helyett más politikát, más kormányt és más rendszert hozzanak, mert e mellett a rendszer mellett elpusztul az ország. A törvény­javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső­baloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gróf Esterházy Móric: T- Képviselőház! Kérem beszédem elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Minthogy a napirendre szánt idő letelt, a vitát megszakítom és javaslatot teszek legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi november hó 28-án, kedden délután 4 óra­kor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünk 1.) pontja alatt szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, to­vábbá a mai napirendünk 2-) és 3.) pontja alatt szereplő törvényjavaslatok tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva? Takách Géza jegyző: Nincs! Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, kérdem, méltóztatik-e az elnöki napirendi javaslathoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Most pedig áttérünk az előző ülésen be­jelentett két írásbeli miniszteri válasz meghall­gatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom