Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

•••••••••• 14 Az országgyűlés képviselőházának jal, sőt követeléssel, hogy szűnjenek meg ezek az égbekiáltó igazságtalanságok és legalább tartsák be azt a törvényt, amely minket majd nem mindenünktől megfosztott,, de legalább látszatjogokat adott vagy ígért. Legalább ezt a keveset, a mi nagy erőnk, hatalmunk, vagyonunk morzsáit ne engedje tőlünk elkobozni. (Egy hang a baloldalon: Azt hiszem, már sokszor fordult a kormány a Népszövetséghez, de hiába! Ki kell lépni!) Ha sokszor fordult és nem eredménnyel, ez nem ok arra, hogy most már álljunk félre, legyünk némák és tétlenek, hanem igenis folytassuk a munkát, mert a történelem azt bizonyítja, hogy az igazságnak sok szór lassú és göröngyös az útja, de végre mégis célhoz ér és győz. Teljes szívvel és lélekkel magamévá teszem mindazt, amit az előttem szólott képviselő urak a revízió kérdésében kifejtettek. A revízió kérdésében benne van az egész magyar lélek, a múltnak minden szent öröksége és a jövendőnek minden áhítatos reménysége. De benne van és összefügg vele a jelennek minden gondja, baja, nyomorúsága és szenvedése. Minden, ami a legutóbbi 15 évben történt, az a rettenetes gazdasági válság, az a társadalmi, erkölcsi derout, az a reménytelenség, az a bizonytalanság, az a kétségbeesés, az a marazmus, sokszor hitetlenség, mind a trianoni szerződéssel függ össze. Es nekünk az a bizonyosságunk, hogy az igazság útján haladva, ki kell küzdenünk a magyar revíziót és vissza kell szereznünk mindent, amit elvesztettünk. (Ügy van! Ügy van!) Amikor Trianonban az úgynevezett békeszerződés kény szerdiktátumát ránk oktrojálták, amikor a mi kiküldötteinket szinte ketrecbe zárták katonai felügyelet alatt, amikor egyoldalúan kötöttek paktumot, nem átallották ezt szerződésnek nevezni, pedig mióta világ a világ, a szerződéskötésihez mindig legalább két fél és mindig legalább két fél konszenzusa kellett. Ha már úgy nevezték ezt a hatalmi erőszaktényt, hogy szerződés, akkor legalább elvárhatnók és elvárjuk, hogy azokat az elemi emberi jogokat, amelyek 1933-b an, a J\.J\.. szazadban Európa közepén elképzelhetők, megadják és ne fosszák meg járomba került szegény magyar testvéreinket az ő legszentebb jogaiktól, elsősorban édes anyanyelvük használatától. (Ügy van! Ügy van!) Tizenöt év mérhetetlen szenvedésében megértettük és megéreztük, hogy mióta magyar történelmet írtak, —és sokszor vérrel és verejtékkel írták — ehhez a trianoni szerződéshez hasonló vereség és veszteség nem ért bennünket. (Ügy van! Ügy van!) Az az érzésem, hogy a mi fájdalmunk és nyomorúságunk közepette imind számosabbak és erősebbek azok a nemzetek és azok az egyének, akik együttéreznek a mi igazságainkkal és akik velünk együtt akarnak igazságunk kivívásáért küzdeni. Sir Robert Gower, az angol parlament kiváló tagja, (Elénk éljenzés.) a revíziós nagygyűlés napján Angliából táviratot intézett hozzámAz ^iránta való tiszteletből és azért is, hogy ez a távirat, mint egy idegen kiváló nagy embernek irántunk való meleg, önzetlen, tiszteletreméltó érdeklődése, a Ház jegyzőkönyvében megörökíttessék, leszek bátor a távirat szövegét felolvasni. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A magyar kisebbségek elnyomása ellen felszólaló országos gyűlés alkalmából üdvözlöm önöket és biztosítom, hogy én és barátaim mindent meg fogunk tenni, ami csak hatalmunkban áll, hogy az önök országának és nemzeté213. ülése 19$$ október 24-én, kedden. nek kívánságait kiharcolni segítsünk.» (Éljenzés.) «Nem lehetünk ugyan személyesen jelen a vasárnapi gyűlésen, de .biztosítjuk önöket, hogy lélekben valamennyien ott vagyunk.» (Elénk éljenzés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! Ha azt mondják, hogy egy csepp tengervízben benne van az egész tenger minden tulajdonsága, úgy ebben az egyetlen angol megnyilatkozásban benne van a nagy Angliának, az alkotmánytisztelő, alkotmányszerető Angliának, annak a nagy, nemes országnak megnyilatkozása, amelynek alkotmánya egyidős a mienkkel, amely a ml Arany Bullánkkal körülbelül egy időben adta a világnak az alkotmányt, a haladást, a szabadságot, a parlamentarizmust, a világosságot, a jogot, a jogok és kötelezettségek, egyensúlyát. azt a nemzetközi és nemzeti emelkedettséget, amely a civilizációnak erejét adja, hogy belőle később kultúra fejlődjék; ez az Anglia nyilatkozott itt meg^ hűségesen múltjához, az angol nép fényességéhez, erejéhez és hatalmához cs azt hiszem, mindnyájunk szívéből szólok, amikor az angol géniusz előtt őszinte nagyrabecsülésünket fejezem ki. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps. — F. Szabó Géza: A két angol szónokról is meg kell emlékeznünk.) Ügy van! Craven-Ellis ugyancsak angol képviseiő a múlt vasárnap tartott nagygyűlésen így nyilatkozott (Olvassa): «Európának ez a része valóságos lőporraktár, amelyet egyetlen gyufaszál felrobbanthat.» Mélyen t. Ház, nemcsak gyufaszálak, hanem égő csóvák és lobogó fák lyák fenyegetik ezt a lőporos hangulatot, mert amikor megismerjük a csehszlovák rémségeket, akkor látjuk, hogy a szadizmus kegyetlenségével, (Ügy van! Ügy van!) a vakság együgyű s égével, vagy az együgyűség vakságával, vagy a félelem pánikhangulatával, vagy a vesztétérzőnek össze-visszaságával szinte provokálják azt, hogyan lehetne ezt a boldogtalan, szerencsétlen, megcsúfolt, meggyalázott, kirabolt és kifosztott magyarságot napról-napra és órárólórára mind mélyebben és ^mind intenzívebben, mind fájóbban sebezni, bántani, gyötörni, kínozni és üldözni. Szégyen-gyalázat, hogy ebben a korban (Ügy van! Ügy van!), amikor rádióról heszélünk és azt mondjuk, hogy megszűntek a távolságok és a kultúra mindent^ összehozott, egymáshoz közel hozta a világrészeket és megszűntek a régi nagy distaneiák, ebben az úgynevezett kultúrvilágban ilyen ősbarbár momomentumok 'ilyen tömegesen nyilvánulnak meg. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps.) Az elnök úr a mai ülés megnyitásakor, amikor a nagy fejedelemről megemlékezett, azt mondotta: recrudescunt vulnera inclitae gentis Hungarie. Igen, felújulnak a régi magyar sebek (Jánossy Gábor: Be sem hegedtek azok!), égetek és marnak, fájnak és gyötörnek és mint a nagy fejedelem idején cum Deo pro patria et libertate, Istennel a hazáért és szabadságért, szinte a tárogató siramával szól felénk magyar b testvéreink keserűsége (Ügy van! a középen,^ akik lekötözött kezekkel, megfosztva életük elemi jogaitól, a drága szent anyanyelv használatától, kétségbeesnek afelett, hogy gyermekeik nem fognak tanulni tudni az elemi is-f «*" kólában talán imádkozni sem magyarul. (Hódossy Gedeon: Megtanulják gyalázni a magyart!) Ezekben az időkben, mélyen t. Képviselőház, amilyen fájó és kétségbeejtő a hatalomnak ez a számtalan visszaélése és orvtámadása, valahogy úgy érzem, hogy annál közelebb van a mi szabadulásunknak és az igazságnak