Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának Ê1S. ülése 193$ október H-én, kedden. 15 órája {Felkiáltások a jobboldalon: Bár úgy lenne! Adja Isten!) Azt írja a Notre Temps, ez az igen előkelő francia lap, tehát francia lap — nem kell más kommentár — : «Magyarország reviziós kívánságai jogosultak és amíg nem teljesülnek, addig semmiféle dunai tervnek nincsen sikerre kilátása». (Ügy van! jobbfelől.) Mit jelent ez, mélyen t. Ház? Azt jelenti, hogy a magyar revízió kérdése megszűnt elszigetelt magyar kérdés lenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) a magyar revízió ma Európa békéjének, szellemi, erkölcsi és anyagi egyensúlyának, nyugalmának és békességének feltétele és biztosítéka. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és r középen.) Ha pedig a mi igazunkat nem állítják helyre, ha a mi reviziós törekvéseink süket fülekre és megnemértésre találnak, ha meg nem szűnik az első- és másodrangúnak nevezett országok közti különbség, akkor fenn fog állani továbbra is ez a káosz és tönkremegy minden ország, akár csúfolja magút győzőnek. akár gyalázzon bennünket legyőzöttnek, ós ax a gazdasági pánik, az a munkanélküliség, az autarkiák folytán előállott összevisszaság, a keresletnek és a kínálatnak megzavart termo szetes viszonya, a fogyasztóképességnek végleges lecsökkenése és a bizalmi válságnak állandósultsága meg fog maradni és reá fog fe küdni Európa minden országára. Azt méltóztatott mondani, hogy Amerikában jobb viszonyok lesznek. Bocsánatot kérek, az lehet, hogy Amerikában emelkedtek az árak. amit azonban Amerika megengedhet magának az ő sokmilliárd aranydollárjával és vérbőségével, azt mi szegény, aránytalan, dollártalan, vérszegény kis ország, mint, érvágó kísérletet, nem kockáztathatjuk meg, (Ügy van! Ügy nam! a jobboldalon és a középen) mert ami szabad a gazdagnak és az erősnek, azt nem szabad a szegénynek és gyengének megtennie. De eltekintve mindettől, Európa és az egész világ a saját jól felfogott önzői érdekében kénytelen lesz rendet teremteni és a magyar revízió igazságának helyet adni. Vagy pedig háború lesz; mert ne hunyjuk be szemünket és ne akarjuk strucc módjára homok ha dugott fejjel észre nem venni, hogy a világ tele van háborús félelemmel. Azt merném mondani, hogy 1914ben nem volt akkora feszültség a világon, mint amilyen bizonytalanság remegteti ma a lelkeket, ha pedig háború lesz, akkor elmúlik az ú. n. Versailles melletti békekötéseknek és a mondvacsinált világrendezésnek minden dicsősége, akkor majd mások jönnek. Mások, vem nyugatról, hanem keletről, más színekkel, nem nemzeti színekkel, hanem égő, izzó, lobogó vörös színekkel (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és mint egy vörös vértenger fogják elsodorni, elsöpörni és eltemetni azt a híres nyugati civilizációt, amely abban élte ki magát, hogy meggyötörte imádott magyar nemzetünket, amely évszázadokon keresztül ennek az TÍ. n. művelt Nyugat-Európának fennállhatásá«i*L haladhatásáért, meggazdagodhatásáért és megállhatásáért vérzett, küzdött, amely, mint a biblia mondja, építeni csak egyik kezével tudott, míg a másik kezével mindig harcolnia kelvjjtfi és azzal fiziettek meg ezért, hogy, amikor a viláigleszámolás ideje elkövetkezett, bennünket fosztottak ki a legjobban, akik egyediül elleneztük a háborút, Tisza István fennkölt személyében (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. Taps.) és elvették területünknek majdnem háromnegyedrészét, magyar lakosságunknak pedig több, mint kétharmadát. Amióta világ a világ, ilyen sötét igazságtalanság, égbekiáltó embértelenség nemzettel nem történt. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. előttem szólott képviselőtársaim a csehszlovák rémségek részleteit már feltárták. En nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni, bár az a meggyőződésem, hogy ez az a kérdés, amelyről nem lehet eleget beszélni (Ügy van! jobbfelöl) és semmi sem sok, amit róla mondunk. Mindig beszélnünk kell róla és gyermekeinkbe is bele kell oltanunk, hogy mindig erre gondoljanak. Ügy, mint Garnbetta mondta a franciáknak, mindig erre kell gondolni és sohasem szabad elfelejteni, mert nem magyar ember, aki örülni tud akkor, amikor a nemzetnek ezeket a szenvedéseket kell átélnie és lehetetlen, hogy magyar em'bernek ne fájjon jobban nemzetének balsorsa és hazájának nyomorúsága, mint a saját egyéni sebe és fájdalma és hogy örülni tudjon egyéni sikereknek akkor, amikor az egész ország gyászban, szenvedésben és keserűségben van. (Ügy van! Ügy van!) Csak illusztrálás gyanánt vagyok bátor egyetlenegy momentumot idehozni. A hivatalos csehszlovák népszámlálás adatai szerint — tehát nem olyan forrásból merítek, amely velünk szemben kedvezően elfogult volna — a Felvidéken 136.737 magyar anyanyelvű zsidó él, Euszinszkóban pedig 102.542, összesen 239.279. Ezek csehszlovák hivatalos adatok. Ezt a 239.279 magyar anyanyelvű, magyarul írniolvasni tudó és magyarul beszélő polgárt törvény ellenére egyszerűen elsikkasztották. Elsikkasztották olyképen, hogy külön nemzetiséggé formálták kizárólag abból a fondorlatos célzatIból, hogy elvonván ezt a nagytömegű magyar anyanyelvű és magyarul beszélő polgárt, megrontsák a százalékos arányszámot és egyszerűen megszüntessék azt a 20%-ot, amely szükséges ahhoz, hogy a kisebbség nyelvi jogaival élhessen. Pozsonyban 14.882 zsidó vallású magyar anyanyelvű polgár él, Kassán 11.195, Ungváron 7357. Ha csak ezeket a számokat tekintjük, nyilvánvalóvá lesz, hogy amennyiben ezeket meghagyták volna törvény, igazság és jog szerint a magyar állományban, lehetetlen lett volna lefaragni azt a 20%-ot és a magyarságot megfosztani eleven jogától. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! Van törvénye a csillagok járásának is, egy magasabb, halhatatlan erő intézi az országok sorsát is, Magyarországét is, Csehországot is. Olykor a tengerparton járva, látunk csillogó, mozgó kis állatkákat és első tekintetre azt hisszük, hogy madarak, de pillanat múlva látjuk, hogy nem madarak, csupán úgynevezett repülő halak, amelyek egy pár méterre ugrálnak, csillognak, fickándoznak a levegőben, azután lehullanak a mélybe, a nedves, hideg talajba, mert ez az ő elemük. Ne féljünk ezektől a repülő halaktól, de bízzunk a magyar élet ég felé törő repülésében, bízzunk abban, hogy elmúlik ez a sötét éjszaka, bízzunk a magyar virradatban, bízzunk igazságunk győzedelmében, örömimel állapítsuk meg, hogy a világ mind jobban, őszintébben és igazabban mellénk áll és a mi javunk mellett tör lándzsát. Ebben a 'bizonyosságban és ebben a tudatban Trianon nyomorúságában is törekedjünk a