Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-219
220 Az országgyűlés képviselőházának 219 netes teherrel van megróva; fogyasztási adó, vágódíj, szúródíj stb., 42 féle tétel nyugszik még ezen a húson, úgyhogy mire ez a hús »a fogyasztóhoz kerül, mire a hússzékben kimérésre kerül, olyan magas az ára, hogy az a 'szegény munkás képtelen megvásárolni. (Zaj a széisőbaloldalon.) így vagyunk a burgonyával, így vagyunk a káposztával és ma a munkás kidülledt szemekkel olvassa, hogy Szabolcsban 70 vágón káposzta hempereg, nincs ára, fejenként egy fillérért sem lehet eladni. (Farkasfalvi Farkas Géza: 1 pengő 5 fillért kap a gazda a burgonyáért.) A helyzet az, hogy hiába hentereg ott 70 vágón káposzta, Budapest közönsége ezt egyszerűen képtelen meg vásár ölni, mert a munkabérekből és a keresetekből nem lehet megvásárolni. Azt mondhatná valaki, hogy a munkabérek csökkenése világjelenség. Kétségtelen, hogy az utolsó három esztendőben a munkabérek mindenütt csökkentek, de ezek a munkabércsökkentések minden országban, még Bulgáriában is, bizonyos fékezéssel történtek. Itt Magyarországon a munkabérdestrukciónak semmiféle féke nem volt, sőt ellenkezőleg, a kormány minden intézkedésével elősegítette a munkabérek lecsökkenését. Csak egy példára mutatok 'rá. A '• magyar ipar annakidején a kormány segítségével lenyomta a munkabéreket azzal az indokolással, hogy a külföld felé csak úgy tudja áruit elhelyezni, ha alacsony munkabérekkel termeli ezeket az árukat. Főkép a textil- és vegyészeti gyárakra vonatkozik ez. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a gyárak olcsóbb munkaerőt kapjanak, minden bérmozgalmat elfojtott, lehetetlenné tett és mindenképen kezére járt a gyárosoknak abban, hogy a munkabérek leszáiljanak. A munkabérek leszállottak, a külfölai export megszűnt, az az, indok, amellyel a munkabéreket leszállították, megszűnt, ellenben az alacsonyabb munkabérek továbbra is megmaradtak, (Farkas István: Sőt lejebb szállottak!) úgy hogy ma Budapest és környékének közönsége teljesen vásárlóképtelen. Beszéjek arról — hisz felesleges ebben a Házban erről beszélni — hogy mit jelent a mezőgazdaságban a köztisztviselők fizetésének leszállítása, mit jelent a magyar mezőgazdasági fogyasztás számára az, iio.ry a városi tisztviselők, szabadfoglalkozásúak ilyen hihetetlen módon leszegényedtek, ahogy leszegényedtek a súlyos közterhek következtében? Mindez együttvéve okozza a fogyasztásnak azt a rettenete? csökkenését, amelyet a mezőgazdaság . szenved meg. Nem szabad tehát ilyen körülmények között csodálkozni azon, hogy nemcsak a mezőgazdaság az, amely nem tud reuzálni ilyen csekély fogyasztás 'mellett, hanem hogy társadalmi, sőt államszociológiai szempontból is súlyos és káros következményei vannak ennek a rendszernek. A közelmúltban egy előkelő fővárosi lapban megjelent egy statisztika arról, hogy milyen ijesztő magasságra rúgott a magyar csecsemőhalálozás. Az Országos Stefánia Szövetség 1932. évi működéséről kaptunk egy jelentést, amely szerint 1930-ban a csecsemőhalálozások országos aránya 15.4 százalék vol J . 1931-ben már 16.3 százalék 1932-ben 18,6 százalék és az idén szeptemberben elérte a 27.7 szazaiékot. (Farkas István: Itt a tej!) Az ijesztő csecsemőhalálozásnak két oka van. Az egyik a tej drágasága, ami miatt a szülő képtelen gyermekét tejjel táplálni., A másik ok magukillése 1933 november 24-én, pénteken. nak a szülőknek a gyengesége. A gyermek már gyeno-én jön a világra, mert a szülők rosszul táplálkoznak, mért a szülők olyan táplálékot vesznek _ magukhoz, amelynek semmi kalória értéke nincs. (Farkas István; Ezt nevezik fajvédelemnek! — Propper Sándor: Tejrendelet az van, de tej a gyerekeknek az nincs!) Hogy mit jelent polgári szempontból, vagy — beszéljünk nyíltan — honvédelmi szempontból a munkabérek lecsökkentése és ez a silány táplálkozás, azt a közelmúltban egy Budapest környéki faluban láttam. (Farkas István: Itt Pesten is lehet látni!) Ez a falu mindig híres volt arróL hogy a sor alá álló legénységnek legalább 85 százaléka benmaradt. Szép szál^ magyar fiúk voltak ebben a faluban és, ha kiment oda háború előtt a sorozóbizottság, 100 közül 80 egészen biztosan bentmaradt, a 20 is csak azért nem maradt bent, mert a létszám betelt és felesleges volt. Ebben a faluban most úgynevezett aiánlás volt. 249 ifjú ajánlkozott katona- * nak. Ezek közül összesen 40 vált be, de ez a 40 is olyan, hogy békében az orvos egyszerűen rámondta volna: általános testi gyengeség miatt katonai szolgálatra alkalmatlan. Aki látta ezeket a szerencsétlen, testileg gyenge, véznatestű, kiálló csontokból összerakott, elcsigázott, koravén gyermekeket, majdnem sírva fakadt. T. Képviselőház! Annak a bölcs politikának, amely idáig vezeti a dolgokat, ilyen következményei vannak. A mesterségesen leszállított vásárlóképességnek, annak, hogy a lakosság •nem tudja a legszükségesebb élelmiszereket * megvásároni, ilyen következményei vannak. Már most azonban meg kell őszintén mondanom: abban, hogy idáig jutottunk a fogyasztóképesség csökkenésében, az agrárius urak is hibásak. A magyar mezőgazdáknak a saját érdekeik megvédésére nem volt meg a kellő érzékük. Tessék csak kissé visszalapozni Anglia történelmében, azt fogjuk ott látni, hogy amikor a liberálisok voltak uralmon és a túlnyomórészt mezőgazdasági érdekeltségből álló toryk voltak az ellenzék, ezek a toryk a legnagyobb vehemenciával munkásvédő törvényeket követeltek. A gyáritörvénv megalkotása, amely megtiltotta a munkásnőknek és ifjúmunkásoknak 12 óráig való alkalmaztatását, a 10 órai munkaidő törvénybeiktatása, rengeteg szociális intézkedés: mind-mind a toryk műve, mert érezték, hogy fogyasztóképes munkásság, fogyasztóképes alkalmazotti kar az ő hasznukat növeli, a mezőgazdasági cikkek fogyasztását erősíti. r Tisztában voltak tehát azzal, hogy minden bérleszállítás, minden szociális reakció csökkenti a fogyasztást, a fogyasztás csökkenése pedig következésképpen csökkenti az agrártermékek értékét. Magyarországon sohasem hallottuk még azt, hogy a földbirtokérdekeltség felszólalt volna az ellen a destrukció ellen, amely itt évek óta a munkabérek tekintetében folyik. (Farkas István: Pedig abból csak a kartelleknek van hasznuk, amelyek nyúzzák a mezőgazdaságot is!) Most már talán másként lesz a dolog. (Farkas István: Nagyon tévedsz!) Egy halvány reménysugárt kelt fel Antal István miniszteri tanácsosnak, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnökének egy előadása. A sajtófőnök úr a múltkor a rádióban előadást tartott, amelyben ismertette ezt az előttünk fekvő gazdavédelmi rendelkezést. Próbálta a kormány eljárását mentegetni, mondván, hogy ez a gazdavédelmi rendelkezés egyenesen a fiskálisoknak készült,
