Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

âl6 Àz országgyűlés képviselőházának 219 munkások száma. A munkabérek pedig: olyan i mélyen süllyedtek le, hogy ma-holnap még annak a nyomorúságos szegény magyar földmunkásnak, a világ; legkizsákmányoltabb páriájának sem lesz érdemes répaföldre menni dolgozni, olyan keveset fizetnek ezért a munkáért. (Farkas István: Éhbéreket fizeltnek.) A sok akció közül tehát, amelyeket a kormány annak idején megindított, kettő máris olyannak bizonyult, hogy a mezőgazdaság szempontjából nem volt hasznothajtó, az általánosság szempontjából, a társadalom szempontjából pedig egyenesen káros volt. Káros a gyufaszerződés és káros a cukorrépaszerzodfí inert sem a gazdának, sem a fogyasztónak, feem az ezeknél az iparágaknál alkalmazott munkásoknak nem hoz semmit, ellenben alkalmas arra, hogy felhizlalja a kartellt, különösen a gyufakartellt és alkalma® arra, hogy ezeknek a szerződéseknek a segítségével a gazdákat és a munkásokat is a legszeniérmetlenebbül kizsákmányolják. Ezután, az akció után jött a toronygomb, tehát a teteje mindannak, amit a kormány az agrármegsegítésbein produkálni tudott, és ez a boletta. Napokon át marakodtunk, civakodtunk azon, legyen-e boletta, vagy nem. Már úgy látszott, hogy nem lesz boletta, hanem más megoldásit fognak találni, amely a köz szempontjából talán kedve>zőbb, de hazajött gróf Bethlen István miniszterelnök úr, és az ő szava eldöntötte a dolgot: boletta lett. Súlyos boletta, amelynek kedvééit először is megdrágították a kávét, megdrái tották a fahéjat, a teát, főleg pedig megdrágították a búzialtermelő birtokosok érdekében a szegény emberek egyetlen eledelét, a kenyeret olyan mértékben, hogy Európában, de talán az egész világon még nem volt példa rá. hogy a szegény, egyszerű munkásemberek legelemibb táplálékát, a kenyeret ilyen szemérmetlen módon megdrágították volna. Annak ellenére, hogy a boletta valamennyire csökkentetett, ma is az a helyzet, hogy Magyarországon jó búza terem, de Magyarországon nincs a búzának ára. A búza tragédiájáról beszélünk és azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság tragédiájának főoka a búza áresése, ennek ellenére azonban a magyar nép igen drága kenyérrel táplálkozik. Azért drága a kenyér, mert a boletta drágítja meg és azok a függelékek, amelyek a bolettához hozzátartoznak. A bolettáról egyébként még majd lesz egy pár percig szó, itt csak meg kívánom állapítani, hogy ez a három fő akció, amely a mezőgazdaság felsegítésére indult meg-, és amely a mezőgazdaság fel&egélyezése címén súlyos milliókba került a magyar népnek, magán a mezőgazdaságon nem segített úgyszólván semmit, a magyar mezőgazdaság válságát nem enyhítette, a lejtőn tovább gurult lefelé a magyar mezőgazdaság, a magyar nép ellenben ezekkel az egyezményekkel olyan teribeket volt kénytelen magára venni, amelyeknek súlya alatt összeroskad. Azt hallom itt a t. képviselőtársaimtól, hogy a magyar mezőgazdaságnak az a súlyos baja, hogy nem tud exportálni, hogy mind a bennünket körülvevő államok, mind más államok is elzárkóznak a magyar mezőgazdasági produktumok átvételétől. Kétségtelen, hogy ez ig? van, de azokat a bajokat, amelyek bekövetkezitek, előre kellett volna látni. Mi, ez a szegény magyar állam, ez a szegény magyar nép óriási költséggel külügyi képviseletet tart fenn minden országban és nem abszolút számokban, de viszonylag a magyar diplomáciai kar sokkal ülése 1933 november 2U-én, pénteken. többe kerül ennek a kis országnak, mint a nagy világhatalom Franciaország diplomáciai képviselete. Mi olyan luxussal, olyan fényűzéssel, ulyan nagy fizetésekkel állítottuk fel a külföldi követségeket, hogy arra még példa nem volt. Nos, mit értünk el gazdasági értelemben ezekkel? Semmit! Az egész külügyi apparátus, amikor gazdasági kérdésekről volt szó, teljesen csődöt mondott és képtelen volt azoknak a feladatoknak betöltésére, amelyekért felállították. Nem azért állítunk fel külügyi képviseletet, hogy ezek az urak prédázzanak. Azért nem csinálunk külügyi képviseletet, hogy az urak fogadó estélyeken megjelenhessenek és ott a magyar államot reprezentálják, pedig talán még azt sem tudják, hogy az államfő kicsoda, — mert volt olyan követünk is, aki még magát az államfőt sem ismerte. —hanem ilyen szegény ország, mint Magyarország, azért állít fel külügyi képviseletet, hogy gazdasági kérdésekben a kormányt tájékoztassa. Nos. ebben j a tekintetben a mi egész külügyi képviseletünk csődöt mondott* nem tudta előre tájékoztatni a kormányt a várható eseményekről és gazdasági kérdésekben teljesen tehetetlennek bizonyult. Azt méltóztatnak mondani; hogy nem lehet megállapodásokat létesíteni a bennünket körülvevő államok elzárkózó politikája következtében. Felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy Csehszlovákiával 1920-ban még elé? elfogadi ható egyezményt lehetett volna létesíteni, lu nem tévedek, Bruckban vagy Marcheggben — hiszen a hely nem is fontos ebben a kérdés- * ben — Benes akkori cseh külügyminiszter magához kérette : Teleki Pál akkori miniszterelnököt és néhai nagyatádi Szabó Istvánt, hogy velük Magyarország és Csehszlovákia viszonyairól tárgyaljon. Azt hiszem, a tárgyalás egy vagy két napig tartott és a célja az volt. hogy Magyarország és Csehszlovákia között gazdasági közeledést hozzon létre, hogy megszűnjék az a feszültség, amely már akkor is megvolt Magyarország és Csehszlovákia között. A cseh külügyminisztérium, általában a csehszlovák közvélemény úgy látta, hogy Magyarországgal a jó szomszédi viszonyít gazdasági alapon lehet legjobban megvalósítani, s ennek az egész meghívásnak és kirándulásnak az volt a célja, hogy valamelyes megegyezést létesítsen Magyarország és Csehszlovákia között. Hogy mi történt azon a tárgyaláson, azt természetesen nem lehet tudni, ment Teleki Pál akkori miniszterelnök még a külügyi bizottságban sem számolt be arról, hogy közte és Benes között mi történt ott, Nagyatádi Szabó István sem beszélt, míg élt, erről a kéidésiől, azóta meghalt, tehát még inkább nemi tud beszélni róla. Egyet azonban tudunk, azt, hogy a tárgyalások politikai okokból hiúsultak meg, politikai okokból nem lehetett Magyarország és Csehszlovákia közt akkor gazdasági értelemben jó szomszédi viszonyt teremteni, és így az a helyzet, hogy az a viszony, amely akkor jónak indult volna, az, a jó szomszédi viszony, amelyet akkor meg lehetett volna teremteni és amelyen tovább lehetett vo'lna építeni Magyarország és Csehszlovákia között a • gazdasági kapcsolatokat, nem jött létre, és azóta sem sikerült Csehszlovákiával elfogadható gazdasági megállapodást létesíteni. Azok a képviselő urak tehát, akik azt mondják, hogy a mezőgazdasági válság kérdésébe ne vigyünk politikát, tévednek: nem mi viszünk bele politikát, a magyar kormányok jóval előbb belevitték ebbe a kérdésbe a politikát, s ennél a kérdésnél is a