Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

210 Az országgyűlés képviselőházának 211 dául Lengyelországban meg is csinálták azt, hogy a váltókat bizonyos kötvényesítés formájában bevonták és kötvényekkel helyettesítették- Nem kérdés, hogy meg lehet találni azt a technikát, amely ennek a kérdésnek megoldását lehetővé teszi. Akkor már csak egy harmadik kérdés marad meg, hogy eljussunk az Ulain igen t. képviselőtársam konstrukciójához és ez a kérdés a következő. Ha a váltót kötvénnyel helyettesítjük, ha a váltóobl igációt egy kötvényobligáeióval cseréltük ki, lehet-e annak a pénzintézetnek, amely a Nemzeti Banknál reeszkomptot erre a váltóra, illetőleg kötvényre nem vett igénybe, lehet-e elvileg ezt a kötvényesített váltót a Nemzeti Bankhoz további eszkomptálás vagy lombardhitel folyósítása céljából bemutatni! Elvileg nyilvánvaló, hogy lehet. (Ulain Ferenc: Alapszabálymodósítással!) Ennek következtében méltóztassék megengedni, hogy én most a konkrét kérdéssel kapcsolatban a következőképpen formulázzam kérdéseimet illetőleg köveleioseimet. Adva van 800 millió, maximálisan 800 millió rövidlejáratú pénzintézeti hitel, amely a gazdaközönség nevén van. Ebből 300 millió már úgyis a Nemzeti Banknál van plaszírozva, abban a vonatkozásban tehát, amelyről most heszélek, ez nem jön figyelembe. 500 milliónyi olyan váltó van nagy- és kisbankok tárcájában, amely a Nemzeti Banknál reeszkomptra nem mutattatott be. Ha ezek a váltók kötvényesíttetnek, illetve kötvényekkel cseréltetnek iki, és bármely más értékpapír' formáját veszik fel, elviles nem lehet elzárkózni annak lehetősége elől, hogy ezekre lombardköles ön folyósíttassék, úgy, mint bármely más értékpapírra a Nemzeti Bank részéről. {Zaj. — Magyar Pál: Elméletileg lehet, csak teoretikusan lehet keresztülvinni!) Méltóztassanak megengedni, hogy én a kérdés gyakorlati oldaláról pedig a következőkép világítsa meg ezt a problémát. Ha a magyar államnak van 175 milliója arra, hogy à fond perdu ezért a 175 millióért vásároljon egy kétesztendős moratóriumot: hát nem volna-e sokkal okosabb egy maximálisan 250 millió pengős obligációt vállalni azért, hogy ez a 800 milliós stok végérvényesen rendeztessék és a nagyon terhes és zaklató változások és váltóújítások helyett egy olcsó, amortizációs lehetőség hiztosíttassék ezeknek a váltóknak részére, amelyek úgyis már csak formailag váltók, lényegileg azonban ma már befagyott hitelek, amelyeknek kötvényesítésével szemben komoly elméleti vagy gyakorlati .ellenérvet felhozni nem lehet. (Ügy van balfelöl.) Nagyon helyesen mondotta Ulain t. képViselőtársam, hogyha egy általános kamatredukció következnék be, ha azt a 175 milliót, amelyet a kormány valamilyen csodálatraméltó módon a 90 milliós lyukkal rendelkező költségvetésből két év alatt elő tud teremteni, egy ésszerű telepítési akció során munkamegindításra fordítaná, akkor nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a gyáripartól kezdve minden foglalkozási ágban érezhetné jótékony hatását és a telepítési' akció megindítása, az általános kamatlábredukció és a rövidlejáratú hiteleknek kötvényesítés formájában való végleges megoldása rendjén egy optimista és fejlődő magyar gazdasági élet első lehetőségei teremtődnének meg. Azt kérdezem, igen t. Ház, nem volna-e ez . ülése 1933 november 2k-én, pénteken. a megoldás aránytalanul kedvezőbb annál a drága, ideiglenes, zaklató és célra egyáltalában nem vezető megoldásnál, amelyet a pénzügyminiszter úr ezekben a javaslatokban lefektet? (Magyar Pál: Itt már helyes! Erre már csak helyeselni lehet! — Klein Antal: Szóval most már helyesli! — Magyar Pál: Nem, pardon! Ez a szembeállítás, ez teljesen helyes!) Igen t. Ház! Nem akarok a javaslatnak egyes konkrét hibáival foglalkozni. Talán nagyon hálás feladat volna, de ez a részletes vita dolga. Rá akarok azonban mutatni egy további kardinális hibára, amely az egész rendelkezésnek, azt mondhatnám, a használhatóságát ássa alá és ez a hosszúlejáratú adósságok rendezésének elmaradása. Valószínűnek tartom, hogy a pénzügyminiszter úr itt bizonyos külföldi megállapodások és^ Stillhalteegyezmények által érzi magát feszélyezve. De lehetséges az, hogy amikor egy Ikomoly és ilyen költséges földteherrendezósi javaslattal * foglalkozunk, a hosszúlejáratú hitelek kérdése úgyszólván teljesen kihagy assék? Felvetem a kérdést, hát továbbra is az a helyzet fog fennállani, amely ma fennáll, hogy a transzferkassza javára vígan folyhatnak az árverések olyan földbirtokosok ellen, akik a transzferkasszával fennálló tartozásaiknak nem tudnak eleget tenni? Nem érkezett el már végre annak az ideje, hogy ezekre a külföldi hitelekre vonatkozólag is végérvényesen egy olyan azonos rendezés következzék be, amilyen azonos rendelkezés a helföldi hitelezőkkel szemben is immáron le van fektetve ebben a javaslat- à ban? Hát fenn lőhet tartani azt a rendellkezést, hogy a külföldi hitelező javára csak à contó fizetések teljesíttetnek, a valuta obligó és a kamatdifferencia obligó azonban változatlanul fennmarad és hovatovább olyan hihetetlen differenciák állanak elő, amelyeket könyvelési humbuggal talán át lehet hidalni, amelyeket azonban az élet soha többé nem lesz képes likvidálni?! Ezt a bizonytalansági ele

J met ki kell küszöbölni a gazdasági életbőlNagyon helyesen mondotta tegnap Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam, hogy a zálogleveleknek az országba való behozatala körül űzött, nem akarom visszaélésnek nevezni, mert bizonyos közhasznú tevékenység is van benne, de az aránytalan nyerészkedés tmár visszaélés, (Ügy van! balfelöl. — Erdélyi Aladár: Szemet hunynak!) mert egy egész társadalom, egy egész foglalkozási ág pusztulásából indokolatlan és aránytalan nyereséget ebben az országban senkinek sincsen joga a maga részére biztosítani. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Erdélyi Aladár: Ha ez nem banktámogatás, akkor semmi a világon! — Magyar Pál: Ugy-e, úgy-e, hogy vannak kivételek! — Klein Antal: Vannak szerencsések!) Igen t. Ház! A földteherrendezés kérdésével kapcsolatban azonban utalnom kell az általános gazdasági és pénzügyi helyzetre is. Nagyon szellemesen mondotta a közelmúlt napokban Andaházi-Kasnya képviselőtársam, hogy csak kétféle gazda van ma Magyarországon: az egyik rész már eladósodott, a másik rész ezután fog eladósodni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Tény és igazság, hogy ha egy jótékony tündér ma éjjel mindenkinek kifizetné az adósságát, a mai gazdasági viszonyok és értékesítési lehetőségek mellett két év múlva újból el volna adósodva a gazdatársadalom. (Magyar Pál: Ennek az fogja, sajnos, útját állni, hogy nem lesz gazdahitel!) Az általános gazdasági helyzet szempontja-