Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1933 november 2U-én, pénteken. 211 ból is perhorreszkálom ezt a javaslatot, amelyet a miniszter úr hozott elénk, mert a mi pártunk, amely először követelte a moratóriumot a kormánytól, — még a jelenlegi kormány elődeitől — nem azért követelt moratóriumot, hogy ez a moratórium állandósíttassék és petrifikáltassék, hanem azért, hogy a moratórium tartama alatt, amelyet legfeljebb egyévesnek gondoltunk, alkalom adassék a földterhek végleges rendezésére. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Egy moratoriális rendszert állandósítani minden körülmények között végzetes meggondolatlanság, (Ügy van! balfelől.) de kétszeresen végzetes meggondolatlanság, amikor a gazdaközönség feltétlenül rá van utalva arra, hogy hiteleket vegyen igénybe, ha másért nem, legalább azért, hogy közterheit fizetni képes legyen. Ez a rendszer, amely két esztendőre úgyszólván minden hitelezési lehetőséget tényleg csírájában eltapos, nem a felfelé f vivő úton, hanem a lejtőn lefelé jelent igen jelentékeny lépést. Felelősségem tudatában kénytelen vagyok itt kijelenteni, hogy a most. birtokuk védetté nyilvánítására jelentkező birtokosok túlnyomó többsége — felelősség mellett mondom — a jövő év első felében már képtelen lesz fizetési kötelezettségeit teljesíteni. (Ügy van! balfelől.) Magam néztem át a konkrét eseteket és méltóztassék csak végig gondolni, 6 pengős búzaárak mellett, amikor a gazdától a pénzügyminiszter úr nemcsak a hátralékokat, hanem a folyó évi adófizetést is teljes összegében követeli, amikor a kamato4 kat még lényegesen magasabb alapokon kellett fizetnie annak a gazdának, akinek az új termés bekövetkezéséig úgyszólván semmi jövedelme sincs, hogyan képzeli az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy januártól augusztusig az előírt fizetési kötelezettségeknek az a védett birtok eleget tudjon tenni, amely már úgyis a tönkremenés állapotában van, amely ezt nyíltan bevallja és azért kéri a védettséget, mert fizetésképtelen és nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Hogyan fog alakulni a gyakorlat akkor, ha a védett birtok javára teljesítendő különböző állami kamathozzáj árulásokat és prémiumokat a kormányzat egy darabig folyósítja, jelentékeny áldozatokat hoz és végül az illető birtok nem tudván eleget tenni teljesítési kötelezettségeinek, mégis árverés alá kerül? Volt akkor értelme, volt haszna mindennek az áldozatnak, (Andaházi-Kasnya Béla: A nagybankoknál igen! Azoknak lesz!) amelyet a pénzügyminiszter úr hajlandó meghozni, végeredményben azonban az akció éppen olyan pusztulással végződik, mintha az igen t. kormány semmit sem cselekedett volna? Ennél a problémánál vagyok kénytelen •szóvátenni a magyar termés értékesítésének problémáját is. Lehet kifogásokat felhozni a magyar terményáraknak jelenlegi alacsony volta mellett. Vannak jogos kifogások is, tényleg van egy nagyon deprimált világpiaci helyzet, de azt a helyzetet, hogy a magyar búza ára fele legyen a romániai búza árának, nem lehet megindokolni akkor, amikor soha még nem fordult elő. hogy a magyar terményárak alacsonyabbak legyenek a romániai terményáraknál. T. Ház! A pénzügyminiszter úr emlékezetébe idézem, hogy amidőn a folyó év augusztusában, vagy szeptember elején ismételten jártunk a miniszterelnök úrnál, alkalmunk volt a pénzügyminiszter úrral is személyesen tanácskozni erről a kérdésről, előre figyelmeztettük őt a bekövetkezendő árkatasztrófára és komoly KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. és eredményes intézkedéseket kértünk tőle az árrombolás megakadályozására. Csak a búzánál mázsánként 6 pengőt tesz ki az értékcsökkenés az aratás óta. Ez a mai termés mellett országos átlagban holdanként 50 pengő veszteséget jelent annak a gazdának, aki búzával vetette be területét. Miért nem tudta a pénzügyminiszter úr idejében azt a forszírozott exportot lebonyolítani, amelyet például Kománia nagyon helyesen lebonyolított, miért kellett megengedni, hogy Magyarországon a búzaárak feltartóztathatatlanul zuhanjanak le. miért nem tudott a pénzügyminiszter úr az ősszel miűdig rohamosan jelentkező kínálattal megfelelő keresletet szembeállítani? Nem tudom, minő lehetőségek állottak a pénzügyminiszter úr rendelkezésére, de egyet tudok; tudom, hogy a magyar államnak és a magyar magánosoknak éppen elég külföldi tartozásuk van ahhoz, hogyha a külföldi hitelezőknek az áruban való kamatfizetést ajánlottuk volna fel, azzal a belföldi sürgető kínálattal lehetett volna megfelelő keresletet is szembeállítani. Az igen t. kormány arra a kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy az országban levő óriási feleslegek mennyiségét iparkodott csökkenteni. A mi becslésünk szerint talán 12 millió mázsányi búzaexport-felesleg •— a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy legfeljebb 7 millió mázsát tesz ki az exportálandó felesleg. Nem állanak statisztikák rendelkezésemre, de megállapíthatom, hogy a konzekvenciák mindén vonatkozásban igazolták aggályainkat és, hogy a kormány itt oly felületes eljárást követett, amelynek konzekvenciáját a gazdatársadalom súlyosan sínylette, meg, mert a búzának, mint főterménynek áresése magával rántott minden egyéb árat ebben az országban (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ez idén, amikor elfogadható, csak a tavalyiaknak megfelelő árak mellett a gazdaközönség mégis csak többé-kevésbbé rendezhette volna magát, a mezőgazdasági munka egész hasznát elvitte az az áresés, amely százalékosan nem 30%-os veszteséget jelent a gazdának, hanem az egész nyereség tönkretételét. Kénytelen vagyok még egy körülményre felhívni az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. A költségvetési hiányok a Nemzeti Bank egyre inmobilabb helyzete, a földteherrendezésnek ez a jelenlegi költséges és hibás módszere jórészt kizárólag annak az általános hibás ér^ tékelésnek a konzekvenciája, amely a pengő jelenlegi túlmagas árszinten való tartásából következik. Kérnék 10 perc meghosszabbítást. Elnök; Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház, a meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: T. Ház! Én ismételten támadásoknak voltam a célpontja azért, mert a devalváció gondolatát ebben az országban elsőnek vetettem fel. Nyugodt lelkiismerettel /vállalom ezekért a támadásokért a felelősséget, vállalom azért, mert az a beállítás, amely mellett mi iparkodunk magunkkal elhitetni azt, hogy az alatt a két esztendő alatt, amíg az angol állam háztartása rendbejött, amíg az angol külkereskedelem fellendült, amíg Angliáiban tényleg megindult egy új prosperitási korszak és amíg ugyanazon idő alatt Magyarországon devizazárlatok, költségvetési deficit és egyéb gazdasági bajok végeláthatatlan sorozata következett be ránk, a pengő az angol fonthoz való relációban 40%-kal javult volna, pénzügyi politikánk egész komolyságát ássa alá. (Eber Antal: Ez igaz!) Azt a fikciót, hogy egy 31