Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1933 november 2A-én, pénteken. 205 kinti adósság a 250 pengőt eléri, akkor mindegy, hogy mennyi a kataszteri tiszta jövedelem. Már ez a lépés is mutatja azt, hogy a kormány tudatában van a helyzet nehéz voltának és mindent, amit könnyíteni és javítani lehet a rendeleten, mihelyt annak jóságáról meggyőződik, nem habozik rögtön kijelenteni. Hasonló aggodalmaink voltak a terminus rövidsége miatt. Erre vonatkozólag már a tegnapi napon kijelentette a földmívelésügyi miniszter úr. hogy ezt a határidőt pár héttel, nem tudom pontosan mennyivel, de feltétlenül meg fogja hosszabbítani. Ez a technikai keresztülvitelre szükséges, mert bizony odalent a vidéken előfordul az az eset, hogy a község elöljárósága csak 20—30 nyomtatványt kap, holott pár százra, sőt pair ezerre volna szüksége — van olyan falu is, ahol ezrekre vo^na szükség — de nem kapott ennyit. Erre tehát bizonyos idő kell és a pénzügyminiszter úr akceptálva ezt, rendelkezésre is bocsátotta ezt az időt. Mélyen t. Képviselőház! A javaslat legnagyobb érdemének azonban azt a szellemet ismerem el, amely kifejezésre jut abban, hogy a tíz holdon aluliakat, szóval a legszegényebb gazdákat támogatja a legjobban. Ez a szellem, amely kifejezésre jut és végigvonul ezen a javaslaton, hogy tudniillik a kisebb exisztenciákat jobban akarják támogatni, megérdemel minden dicséretet. Mert elvégre azoknak van szükségük segítségre, akik a legjobban elesettek, azok kell, hogy legjobban érezzék, hogy nem ők a legmostohább gyermekei az állam3 hatalomnak. Ezt a szellemet üdvözlöm elsősorban és ezt tartom a legfontosabbnak ebben a javaslatban. Ami azt a kritikát illeti, hogy nem végleges a rendezés, hát Istenem, a mai időkben nem is lehet gondolni végleges rendezésre. Hiszen legszebb törvényünknél sem lehet biztosra venni, hogy tíz esztendeig érvényben marad. Itt két esztendei időről van szó. Hogy két esztendő alatt hova fordul a magyar sors kereke, ki tudja azt előre megmondani? De mindenesetre azok, akik ebbe a rendeletbe beleesnek, a magyar gazdatársadalom sok ezer tagja bizonyos megnyugvással veszi tudomásul, hogy van két esztendő, amely alatt dolgozom, amely alatt várok, amely alatt remélek és amely alatt hiszek a magyar búzának jövendőjében is és hiszek a magyar mezőgazdasági élet jövendőjében isA javaslat egyes rendelkezéseit és szellemét bizonyos mértékben a mezőgazdaság keretein túl is ki szeretném tágítani. Ki szeretném tágítani úgy, hogy azokra a kiskereskedőkre és kisiparosokra is kiterjedjen, akik minden egyes gyűlésükön, amelyet azóta tartották, amióta ez a rendelet megjelent, csak azt mondják, hogy helyeslik, ha a gazdákon segítenek elsősorban, ez rendben van, csak a második lépésnél gondoljon a kormány rájuk is és azokat a könnyítéseket, amelyeket lehet a mai helyzetben az iparosokra alkalmazni, habozás nélkül adja meg a kisiparos társadalomnak, úgyhogy a városi lakosságban egy pillanatig se merüljön fel ax a kétely, hogy másodrendű polgára ennek a hazának. Előttem szólott t- képviselőtársam mondotta, hogy az ő tudomása szerint nincs az az ember, aki ne helyeselné azt, hogy a gazdákon segítsenek. En is azzal fejezem be beszédemet, hogy nincs egy rétege sem ennek az országnak, amely kifogásolná, hogy a gazdákon segíteni akarnak, mert tudatában van annak, hogy az a régi, talán már elkoptatott szólama apolitikának, hogy a magyar földön épül fel a magyar nemzet, örök igazság marad és ha segíteni kell, akkor az első lépést a magyar földnél tegyük meg és azon lehet majd felépíteni és megtenni a további lépéseket. Minthogy bizalommal vagyok a kormány iránt és a pénzügyminiszter úr személye iránt, akinek működésében a pénzügyminiszteri és a financiális érdekek mellett egyre erősödő politikai érzéket is látok, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalom A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Eckardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! A földteherrendezési javaslathoz szándékom szerint a vita végén óhajtottam volna felszólalni. Közeli, elutazásom következtében azonban most a vita közben bátor vagyok álláspontomat a t. Ház előtt kifejteni. A tegnai ülésen Ulain Ferenc t. képviselőtársam magát a javaslatot igen szellemesen boncolgatta és rámutatott magának a javaslatnak lényeges hátrányaira és hiányaira és talán arra is, hogy az egész koncepció, úgy, ahogy a pénzügyminiszter úr elgondolta, egyrészt a gyakorlatban lényeges segítséget nem fog a gazdatársadalomnak jelenteni, másrészt pedig olyan megterheléseket jelent az államháztartás terhére, amelyeiket talán el lehetett volna kerülni. Ebben a mai felszólalásomban szeretnék azokkal az általános elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkozni, amelyeknek ismerete nélkül a földteherrendezést jól egyáltalában meg sem lehet csinálni. Éppen ezért bizony ois tényeket már most le kell itt szögeznem. Az egyik tény, — és nem hiszem, hogy a nemzetközi viszonyok bármely ismerője ellentmondhatna e tekintetben — az, hogy éveken keresztül semmiféle nemzetközi akcióra, semmiféle nemzetközi segítségre sem mi nem számíthatunk, sem pedig más ország nem számíthat. A londoni világgazdasági konferencia csődje után gazdasági tekintetben, de tartok tőle, hogy politikai tekintetben is, ilyen nagy, átfogó rendezési tervek nemzetközileg a közeljövőben nem várhatók. A folyó év nyarán a Népszövetség osztályvezetőinél tett látogatásom során is nemcsak ugyanezt a benyomást nyertem, hanem határozott véleménynyilvánítást hallottam, hogy a közeljövőben esztendőkön át minden országnak abból és úgy kell megélnie, ahogy azt a, maga erőforrásaira támaszkodva, magának biztosítani tudja- Nemzetközi segítség nem jöhet. Ha pedig így látjuk, — amint hogy másként nem láthatjuk — ennek a mi öreg és sainos pusztuló földrészünknek a sorsát, akkor le kell vonnunk elsősorban nekünk törvényhozóknak azt a következtetést, hogy nem várhatunk semmiféle égi .mannára vagv sültgalambra, hanem a magunk ereiéből kell úgy berendezkednünk, hogy bármi történjék Is a világon, ez a nemzet életképes maradion. Vannak nagy hátrányok, de vannak előnyök, is ebben a helyzetben, mert amikor senki nem hajlandó nemzetiközi együttműködéssel a mi legjogosabb panaszainkon vagy kívánságainkon sem segíteni. akikor másrészt nekünk megvan az a jogunk. hogy a külföld felé ne azokat a nemzetközi obiigókat tekintsük elsősorban mérvadóknak, amelyeket kedvezőbb 'helyzetben, más előfeltételek között vállalt ez a nemzet vagy a kormány elődje, hanem elsősorban a nemzet élet30*