Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

204 Az országgyűlés képviselőházának 219 . ülése 1933 november 24-én, pénteken. űzetni a régebben megállapított pengőértéket, az volt a válasz, hogy az állam ezt nem bírja technikailag keresztülvinni. Ismételten üdvözlöm a pénzügyminiszter urat, hogy ő keresztül tudja vinni technikailag, mert már az adónál keresztül tudta vinni. A következő lépés természetesen az kell, hogy legyen, hogy az Ofb. útján földhöz juttatottak s a kisbérlők is búzában, a mindenkori búzaértékben fizethessék a részleteket, mert akkor nem lesz többé napirenden az Ofb. útján földhöz juttatottak kérdése, míg most annak ellenére, hogy egy esztendővel ezelőtt meglehetősen leszállították az akkori viszonyoknak, a 15 pengős búzaárnak megfelelően a részleteket, mivel a búzaár leesett a felére, újra 'kénytelen lesz a kormány foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ahhoz hogy a régi adósságokat másképpen ítéljük > meg, mint a frissen keletkezetteket, van még egy érv, amely azt az elvet alátámasztja, nevezetesen az, hogyha valaki 7—8 év>el ezelőtt vette fel az adósságot, akkor még' igen magas 10%-ot jóval meghaladó kamatokat fizetett, 17—18%-ot is. Tessék elgondolni, hogy 18%-os kamatfizetés mellett nyolc éven keresztül egyszer már vissza is fizette az az adós a tőkét és most mégis ugyanannyival tartozik, mint amennyit felvett. Eléggé kézenfekvő tehát, hogy azt kérje, hogy legalább most már, amikor leromlottak a viszonyok, a kamat legyen miuéi alacsonyabb, olyan alacsony, amelyet a föld tényleg kibír. Hat-hét esztendő az én szerény megítélésem szerint elég rövid idő ahhoz hogy valakinek a pénze megduplázódjék. Ezt még sem nézheti tétlenül az államhatalom akkor, amikor a búza ára pont az ötödére esett le, mint volt akkor, amikor az adósságok keletkeztek az 1925/26. esztendőben. Hiszen volt idő, amikor a búza á,ra pengőben számítva 50 pengő volt, ma pedig 6 pengő, bolettával kereken tíz, tehát mégis ötödére csökkent a búza ára. Most, méltóztassék még azt is meggondolni, hogy az adósságok egy része hogyan is keletkezett, 1925-ben a bankok hivatalosan búzakölcsönöket folyósítottak. A gazdák búzát vettek kölcsön, a búza értékét kanták. Ha már valaki 1925-ben kölcsön kapott 100 mázsa búzának megfelelő értéket, mondjuk 50 millió koronát, három hónap múlva, amikor a váltó lejárt, már 60 milliót ért az- a 100 mázsa búza és 60 millió után számították és fizették a kamatot. Amikor a búza értéke csökkenni kezdett akkor a bankok — nagy előrelátásról tanúskodik az intézkedésük — azt mondották: többé búzában nem számolunk, fixirozzuk pengőben az értéket. Fixirozták pengőben az értéket. Ez 1925-ben volt, a 100 mázsa búza után fizette azóta a gazda a kamatokat és ma 400 mázsa búza értékével tartozik. Ez a számítása a gazdának az adósságokra vonatkozólag. Ha meg lehetett tenni azt, hogy a bank beszüntette a búzakölcsönöket. mert tönkrement volna, ha búzában ad kölcsönt, miután a bank pénzintézet, akkor ia kormány kénytelen egy rendezéssel segítségére sietni azoknak a gazdáknak, akik tényleg önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe. Igen t. Képviselőház! A javaslat 175 millió pengőig ad felhatalmazást a kormánynak, hogy ezen a kereten belül segítségére siessen az eladósodott gazdáknak. Tegnap Ulain képviselőtársam kifogásolta azt, — mint ahogy ellenzéki oldalról mar sokszor elhangzott —hogy miért így siet az állam a gazdák segítségére és miért nem oldja meg másképpen a kérdést. Talán éppen az a gondolkozás, amelyet az előbb ismertettem, hogy hosszú esztendőkön keresztül nagy kamatok fizetése mellett egyszer már visszafizette a tőkét az illető adós, adja meg az impulzust az adósoknak arra a gondolatra, hogy ha ők olyan sok kamatot fizettek eddig, jöhet most idő, amikor a pénzintézet megelégedhetik kevesebb kamattal. Ezt talán alátámasztaná az az érv is, hogy magától a Nemzeti Banktól kiindulólag a kamatokat mégis csak csökkenteni lehetne. En, sem a Nemzeti Bank ellen akarok támadást intézni, sem a kormány pénzügyi politikájába nem birok 'beleszólni, mert elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr a legnagyobb körültekintéssel és a maga nagy tudásával úgy intézi ezt a kérdést, ahogyan az ország szempontjából erre tényleg szükség van. De mégis, ha azt látja az ember, hogy a Nemzeti Bank részvényesei 1933-ban, ebben a nyomorult, leromlott helyzetben, amikor a nagy búzatermés ellenére is rosszul állunk, 12%-os osztalékot kaptak, bár ez, a nagy * osztalék talán pengőben nem is jelent sokat, de ha fennáll maga az a tény, hogy 12%-ot adnak a részvényeseknek, akkor talán lehetne szó arról, hogy a Nemzeti Bank segítségére siessen az államnak és ,azt a kamatdifferenciát, amelyet az állam akar pótolni azzal, hogy leszállítja a kamatlábat, csökkentse. En hiszem és remélem, hogy erre el fog jönni az idő; legalább is nem gondolom, hogy a 8%-os vidéki kamat mellett megállt volna a kamatcsökkentési tendencia, talán lehet még lefelé menni, mert akkor ennek a kamatcsökkentésnek áldásait nemcsak a. gazdaadós, ha- * nem minden adós élvezheti. Ha pedig egyszer a gazdaadósságokra megtettük ezt a különbséget, hogy van régi és újabb gazdaadós, ha megállapítottuk az 1932. évi április 1-i terminust, miért ,ne lehetne továbbmenni egy lépéssel és megállapítani ugyanezt a terminust a kisiparosokra vagy a kiskereskedőkre, szóval a következő kategóriákira is. En nem hiszem, hogy a fejlődés ne hozná oda ezt a rendeletet, hogy, amit az élet követel, azt meg is fogják csinálni és meg is lehet tenni ennek ia rendeletnek keretén belül. Hiszen csak tegnap tapasztaltuk azt, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr már két kérdésben is engedményt tett. Az egyik, amit igen fontosnak tartok, amire vonatkozóan több oldalról kapott kérést a pénzügyminiszter iír, az, hogy a kataszteri tiszta jövedelem szerint számítják a birtok megterhelését. Elismerem, hogy ez a számítás hibás és nem helyes, de jobbat helyette nem lehet találni, kénytelenek vagyunk tehát a kataszteri tiszta jövedelemhez alkalmazkodni, bár tudjuk, hogy a kataszteri tiszta jövedelem igen sok vidéken nem fejezi ki híven az illető birtok rentabilitását, sőt igen sok helyen rossz vagy téves, mert az idők során már megváltozott annak a földnek az értéke. Miután azonban valami alapot kell teremteni, mást nem is lehetett tenni, mint azt, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet vette a pénzügyminiszter úr alapul, nagyon helyesen. A legkiáltóbb hibát benne mindjárt orvosolta is. Békés megyében például, ahol 26—27 aranykorona kataszteri .tiszta jövedelem van az egyes földeknél a kataszteri nyilvántartásba felvéve, a tizenötszörös megterhelés körülbelül 400 pengőt jelent holdankint. Akinek tehát 390 pengő holdanként! adóssága van, az nem kerülhet bele a védett birtokok kategóriájába. A földmíyelésügyi miniszter úr tegnapi kijelentése szerint a rendelet módosul anyiban, hogy ha a holdan-