Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. tuk, hogy a magyar nemzet sorsa a magyar földdel van összefüggésben, természetes tehát, hogy az első lépés az, hogy a magyar gazdákon iparkodunk segíteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő lépéseknek el kell maradniok és hiszem, hogy azok a lépések, amelyek ebből az első lépésből folynak, következni is fognak a továbbiak során. (Meskó Zoltán: Mikor?) T. Képviselőház! A törvényjavaslathoz hozzászólott t. képviselőtársaim nagyobb része nem magát a javaslatot bírálta meg, amely tulajdonképpen egy pénzügyi intézkedés, ha- | nem a 14.000/M. E. számú rendelethez szólottak hozzá, így tehát járt úton haladok akkor, amikor reflexióimat én is elsősorban ehhez a rendelethez fogom fűzni. Többször elhangzott az a megállapítás, hogy a javaslat jó, de jobb lett volna, ha egy esztendővel ezelőtt hozták volna és már egy esztendővel ezelőtt életben lett volna. Aláírom, ez igaz. Amikor a pénzügyminiszter úr ezt a javaslatát kidolgozta, akkor talán még más viszonyok voltak, akkor nem volt 6 pengős búzaár, hanem 12 pengős, a bojettával^ együtt 15 pengős; már pedig 15 pengős búzaár mellett ilyen rendezés majdnem százszázalékos segítséget jelentett volna. Mivel azóta leesett a búza ára, természetesen a segítés mértéke is kisebb lett, de mégis túlzás azt állítani, hogy a gazdákon nem segít a javaslat. Ha nem is százszázalékosan és nem is mindenkin segít, de sok gazdán segít és ez már nagy szó a mai szomorú időkben. Jobb lett volna, ha ez a rendezés — hiszen már régen sürgetjük — egy évvel ezelőtt történt volna meg. Azalatt az idő alatt, amíg a rendelet megjelent, sokan elhullottak. Talán érdekes megemlíteni, hogy a 14.000-es rendelet egyik hatása az, hogy jelentkeznek elsősorban azok, akiket már elárvereztek, jelentkeznek azzal a kérdéssel, hogy velünk mi lesz, rólunk van-e intézkedés. Talán érthetetlennek látszik az ember előtt az a nagy ragaszkodás a földtulajdonhoz, amikor jön az a szerencsétlen elárverezett ember, kérdezvén, hogy mi lesz az ő földjével, vájjon van-e reménysége arra, hogy azt visszakaphatja. Azt hiszem, az utolsó tíz esztendőben megtörtént a precedens, amelynek alapján ez a reménység bennük életre kelhetett, hiszen a világháború ideje alatt is eladtak birtokokat, vásároltak birtokokat, gazdát cseréltek birtokok (Meskó Zoltán: Ki kell vizsgálni az összes árveréseket!) és az állam talált módot arra, hogy ezekből a birtokokból legalább egy részt vagy a régi tulajdonosnak, — mert ez is előfordult — vagy pedig új embereknek a kezére juttasson. Megvan tehát rá a precedens, hogy az egyszer már végleg elveszettnek hitt földbirtok is visszakerülhessen a régi gazdájához. (Meskó Zoltán: Visszamenőleg felül kell vizsgálni az árveréseket!) En nem tudnám azt mondani, amit Meskó képviselőtársam mond, hogy vizsgáljuk felül az egészet és adjuk viiszsza, mert lehetetlen helyzetek adódhatnak elő, amikor például már a harmadik kézen van az a birtok; de, hogy kártalanításról ne lehessen szó, hogy az, aki dekonjunktúra idején olcsón jutott a földhöz, később, amikor a helyzet javul, ne jöhessen megint abba^ a helyzetbe, mint a világháború alatt az új tulajdonosok, azt nem merném kétségbevonni. (Meskó Zoltán: A nyomor vámszedőivel le kell számolni ebben az országban!) Mélyen t. Képviselőház! Ebben az esetben nóvum és érdekes rendelkezés az, amikor különbséget tesz a javaslat régi és új adósságok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIH. Mese 1933 november 24-én, pénteken. 203 között. Sokan voltunk évekkel ezelőtt az egységespárt keretein belül, akik még akkor, amikor Korányi pénzügyminiszter urat sürgettük a megoldásra és felvetettük a kamatok csökkentésének az eszméjét, követeltük, hogy tegyen különbséget a régi és az új adósságok között, ha már egyéb financiális szempontok nem engedik meg a Nemzeti Bank kamatlábának a leszállítását. Hirdettük azt, hogy nem lehet igazság az abban az időben, amikor a pengő értéke kiseiblb volt, keletkezett adósságokat, ma kitűnő pengőben, mesterséges eszközökkel magasra tartott pengőben az adósság 8%-os kamataival követelni. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezt nem tartottuk akkor igazságosnak és azért üdvözlöm a mostani pénzügyminiszter urat, hogy végre megtette ezt a nagy lépést, megtette a különbséget, hogy van régi adósság és lehetnek azóta keletkezett adósságok. Nekem nem fáj az, ha a ma keletkezett adósságok után 8%-os kamatot fizet az adós, aki számolva a mai helyzettel, ha bírja és ha kapja, igénybe veszi az ilyen kölcsönt, ha pedig nem veszi igénybe, akkor berendezkedik hitel nélküli életre. De az, aki a legszebb, a legszolidabb számítás 'mellett (Meskó Zoltán: Ügy van!) valamikor földet vásárolt, nem is nyerészkedési szándékból, hanem csak azért, hogy — mivel sok gyermeke van — többet juttasson gyermekeinek, nem tehet róla, hogy azóta a föld értéke a felére, harmadára csökkent; (Meskó Zoltán: Ügy van!) azt nem lehet könnyelműséggel vádolni, hogy 30, 40 pengős búzaárkalkuláció mellett adósságot csinált és most a 6 pengős búzaár mellett nem bírja visszafizetni. (Meskó Zoltán: Arányba kell hozni az adósságokat, ez az egyetlen megoldás! — Propper Sándor: Miért nem segítik a munkásokat?) Azt tehát, hogy ezek az adósságok más megítélés alá esnek, újból hangsúlyozom, olyan lépésnek tekintem a pénzügyminiszter úr részéről, amely nagy politikai és szociális érzékre is vall. Mert ismétlem, ha valaki rosszabb pengő és jobb terményárak mellett csinált adósságot és most jó pengő és rossz terményárak mellett nem tudja visszafizetni, nem lehet követ vetni rá és azt mondani, hogy nem törődünk vele, a régi elv: adós fizess, tessék fizetni. Ezt a merev álláspontot ma nem lehet képviselni és aki ezt hangoztatja, az elsősorban arról gondoskodjék, hogy az államnak legyen elég hatalma ahhoz, hogy állandó értékű pénzt bocsásson a gazdasági élet rendelkezésére, mert ha a pénz értéke állandó lett volna, akkor nem következtek volna be ezek a zavarok. Ha pedig ezt az államhatalom tenni nem tudta, kénytelen ilyen intézkedésekkel jönni, hogy javítsa azt a szerencsétlen helyzetet, amelybe a pénz magas értéke döntötte az adósokat., Ezt a lépést, ismétlem, nagy jelentőségűnek tartom, éppen olyannak, mint amikor pár hónappal ezelőtt a kormány elrendelte, hogy az adót búzában is lehet fizetni. Két esztendővel ezelőtt, amikor arról volt szó, hogy se.gítslülk azokat a szegény, szerencsétlen kisembereket, akik két-három holdat kaptak az Ofb. útján és fizetik érte a föld^ árát, amikor arról volt szó» hogy ennek a földárnak megállapítását döntsük el és kértük a volt pénzügyminiszter urat, hogy ezt ne pengőben állapítsa meg, hanem búzában, mert elvégre az a föld, amelyet neki juttattunk, búzát és nem pengőt terem, (Meskó Zoltán: Ügy van!) évenként pontosan be tudja szállítani az így megállapított búzamennyiséget, de nem tudja 30