Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

198 Az országgyűlés képviselőházának Ê19 jobb felől: Másutt is! — Mayer János: Nem a kormány az oka ennek!) T. képviselőtársam, nem tudom, azt méltóztatott-e hallani, hogy én azt mondtam, hogy ennek a kormány a» oka? Neun ezt mondtam. Hanem akkor, amikor à t. képviselő úr azt mondta, hogy drágább áron fogjuk eladni a terményeket, én ezzel a véleménnyel szemben egy másik véleményt hangoztattam és azt mondtam, hogy kár a magyar nép felé azt állítani, hogy a tervgazdaság következtében a termények ára fel fog emelkedni. (Mozgás jobbfelől. — Simon András: Bár úgy mennénk tönkre, mint a Gyosz.!) Elnök: Csendet kérek. Fábián Béla: Ezt t. képviselőtársam talán Fenyő Miksa t. képviselőtársammal intézze el. (Fenyő Miksa: Majd a folyosón! — Derültség és zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben. (Ulain Ferenc: Át kell alakulni Gyosz.-szá!) Fábián Béla: Igen t. képviselőtársam most elmondotta azt, — mint kései harcosa az egységes pártnak, — amit az egységes párt hosszú éveken keresztül hirdetett. Tudniillik azt hallottuk mindig, hogy a magyar agrár-társadalomnak az a baja, hogy nem azt termeli, amit el lehet adni. De méltóztassanak megmondani, hogy mi az, amit el lehet adni. Higyje el nekem, t. képviselőtársam, hogy a magyar mezőgazda boldogan fogja azt termelni, amit drágábban tud eladni. JDe az nem elég, hogy folyton azt hangoztatják: nem azt kell termelni, amit ma termeltek, mert azt nem lehet eladni. (Felkiáltások jobbfelől: Azt mondjuk!) De mondják meg t. képviselőtársaim, hogy mi az a termény, amelyet drágábban lehet eladni, mert folyton csak azt hangoztatni, hogy nem azt kell termelni, amit ma termelnek, nem lehet. (Zsigmond Gyula: Nagyon sok ilyen cikk van!) Van sok, de engedje meg... (Zsigmond Gyula: A szója-bah óriási keresletnek örvend Németországban!) Engedje meg t. képviselőtársam, hogy erről a kérdésről nyilatkozzam, mert a szója-babbal régi ismeretségi viszonyban vagyok, minthogy a szója-babot abból az országból, Mandzsúriából isimerem, — itt láttam először a szójababot — ahol azt az egész világon a legnagyobb mértékben termelik. Engedje meg, hogy megállapítsam azt, hogy azt a szójababot, amely Magyarországon nem vált be, amelyből Magyarországon holdankint nagyon kevés termett meg, Mandzsúriából Németországba olcsóbban tudják szállítani, mint Magyarországból. Ez az egyik termény. A másik — folyton hallom — a ricinus. Ma az egész világnak nincsen annyi ricinusra szüksége, mint amenyn.vit Magyarországon termelni lehetne. Állandóan olajos magvakról olvasok. Olvasom az újságokban, hogy a kormány megállapodott a németekkel arra vonatkozólag, hogy a németek 26 pengőt fognak fizetni, de kérdezem, menynyiért, hány holdon lehet ezt termelni, hány ezer métermázsára van ebből szükség? Tiszta lehetetlenség az, hogy mi itt beledobjuk a közvéleményhe a ricinust, a lapok vezércikkei arról szóljanak, hogy a magyar paraszt már ricinussal pár, a magyar paraszt ricinust termel. Ennél a ricinustermelésnél ugyanaz a helyzet, mint a máknál. Amíg Magyarországon kevés mákot termeltek, addig a máknak \ volt ára. Amióta az országban folyton azt hangoztatják, hogy mákot kell termelni, mákot kell termelni, azóta — bár nem sokat termelnek — nem lehet a mákot eladni. Nem lehet az országba beledobni ilyen jelszavakat és ülése 19$3 november 2U-én, pénteken. az egész országban felszólítani az embereket az egyik nap Szolnokon, a másik nap Miskolcon, a harmadik nap Egerben. Olvasom, hogy Magyarország gazdatársadalma kitűzte a tervgazdálkodás lobogóját. Hát mire tűzik ki a tervgazdálkodás lobogóját, mit akarnak azzal elérni, milyen célokat szolgál az? A tegnapi nap folyamán végighallgattam a földmívelésügyi miniszter úr beszédét. Ha csak arról van szó, amit a földmívelésügyi miniszter úr elmondott, afekoir nem olyan veszélyes az egész dolog, mert hacsak arról van szó, hogy tervgazdálkodás legyen a dohánytermelés terén, ahol már eddig is volt tervgazdálkodás, ha arról van szó, hogy bizonyos monopóliumszerű növénytermelés legyen, ami a múltban is megvolt, akkor nincs baj; de ha arról van szó, hogy elő fogják írni minden egyes embernek azt, hogy mit termeljen, akkor ebből olyan katasztrófa fog előállni, amelyhez hasonló katasztrófa Magyarországon meg egyáltalán nem volt, mert akkor joggal fogja követelni az a magyar kisgazda, hogy amit neki előírtak, hogy termeljen, annak átvételéről is gondoskodjék a kormány. A kormány pedig ennek átvételéről nem gondoskodhatik. Arról a törvényjavaslatról, amelyet most benyújtottak, legelsősorban azt kell megállapítanom, hogy abban az eredendő hibában szenved, hogy nem segít a gazdatársadalmon. Nem segít

f azért, és ezt ismételten kénytelen vagyok aláhúzni, mert ha a magyar gazda- * társadalomnak úgy, amint 1926-ban volt a helyzete, nem volna egyetlen vas köztartozása, nem volna egyetlen vas magántartozása ennek a magyar mezőgazdaságnak, ennek az agrártársad alomnak akkor is el kellene pusztulnia. (Magyar Pál közbeszól. — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy álláspontomat megindokoljam. (Magyar Pál: Egy más jelzőt talán elfogadnék, de ez egy kicsit erős!) El kellene pusztulnia azért, mert olyan közterheket, amilyen közterheket a magyar mezőgazdaságra és ezzel az egész országra, mert a magyar mezőgazdasággal az ország élete a legszorosabb összefüggésben van ... (Magyar Pál ismét közbeszól.) Rosszul méltóztatott érteni. En azt akartam kifejezésre juttatni, hogy ha a magyar mezőgazdaságnak nem volna egyetlen vas köztartozás- és magántartozás-hátraléka, a jelenlegi helyzet mellett, akkor is el kellene pusztulnia. (Mayer János: Túlzás!) Lehet, hogy ez a nyilatkozatom egy kicsit furcsán hangzik, de ez a tényleges helyzet, mert a 30 pengős búzaár mellett állapították meg nemcsak a mezőgazdának, de a suszternek is a közterheit. 30 pengő volt a búza ára akkor, amikor megállapították Magyarországon azt, hogy a suszternek mennyi a forgalmiadóátalánya. Amikor tehát a magyar mezőgazda fizetési lehetőségei jobbak voltak, amikor többet tudott a fííszerüzletben vásárolni, amikor többet tudott vásárolni a suszternél, a kalaposnál, az asztalosnál, akkor a 30 pengős búzaár volt Magyarországon az úr, azóta azonban leszaladt a 30 pengős búzaár 8 pengőre- (Simon András: Bár csak annyira ment volna le!) Hát még •kevesebbre, de a közterhek, még pedig nemcsak a mezőgazdasági lakosság, de a városi lakosság közterhei is ugyanazok maradtak. (Magyar Pál: így helyes!) Tehát az a szituáció, hogy Magyarország polgári társadalmának ugyanannyi adót kell fizetnie a 8 pengős búza mellett, mint amennyit kellett a 30 pengős búza