Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. mellett fizetnie és ezt nem bírja el nemcsak a magyar agrártársadalom, de nem bírja el a magyar polgári társadalom sem, azért, mert a 30 pengős búzaár mellett a magyar agrártársa­dalomnak volt vásárlóereje, a magyar kisgazda tudott venni csizmát, kalapot, tudott menni or­voshoz, ügyvédhez, 8 pengős ár mellett azon­han sem az orvosnak, sem az ügyvédnek, sem a fűszeresnek nem tud fizetni. Az, amit most méltóztatnak adni a magyar gazdatársadalom egy részének, ez a 175 millió egy injekció, ame­lyet nem helytelenítek a magam részéről azért, mert legalább a szélsőséges indulatokat ezzel egy időre le méltóztatnak csapolni. Ha ennek az intézkedésnek az a célja, hogy szélsőséges ululatokat csapoljanak le ezzel a 175 millió pengővel, akkor lehet róla beszélni, de ha azt hiszik, hogy ezzel a magyar agrártársadalmon segítettek, ezzel a magyar nemzetnek, a ma­gyar társadalomnak vérkeringésébe új vért csepegtettek, ez nem igaz, ez is csak egy agy­tröszt kitalálása és erről is ki fog rövid időn belül derülni, hogy erről szó sincs. Szó sincs azért, mert értsük meg azt, hogy ennek m országnak lakossága ezeket a közterheket el­viselni nem bírja, aki tehát azt akarja, hogy az agrártársadalom^ lélekzetet tudjon venni és egyébre is legyen pénze, mint amire eddig volt pénze, annak legelsősorban a közterheket le kell építeni. A közterhek leépítése fogja őket lélekzethez juttatni és az fog segíteni a városi társadalmon is. T. Ház! Méltóztassék arra gondolni, hogy Magyarországon 1926—27-ben a magyar agrár * társadalomnak nem voltak terhei. Azok a ter­hek, amelyek 1927-től mostanáig odajuttatták az agrártársadalmat, hogy már, nem tudom, hányadszor kell szanálni, elsősorban a közter­hekből álltak elő, sok helyen azonban — ezt ismételten aláhúzom —•• könnyelmű költekezés^ bői, gépek- könnyelmű vásárlásából. (Fenyő Miksa: Akkor nem is volt könnyelmű!) Tehát a vásárlásokból. De hogy etekintetben jelentő» szerepet játszottak a közterhek, affelett ne­kem — azt hiszem — nem kell senkivel sem vitatkoznom aki a közterhek tabelláit nézi és a'ki megállapíthatja azt, hogy békében ahhoz, hogy egy hold föld adóját kifizesse a gazda, 38 kiló búzára volt szükség, ma pedig ehhez egy mázsa és tíz kiló búzára van szükség. Ez ma­gyarul azt jelenti, hogy csak az adójának ki­fizetéséhez háromszor annyi búzára van szük­sége az agrártársa dalomnak, mint amennyire szüksége volt békeidőben. Ezek mellett a dol­gok mellett nem lehet elmenni, mert ma, ami­kor az ország városi lakossága is élni akar, az az egyetlen helyes álláspont és arra kell he­lyezkednünk, hogy ebben az országban az ipar­nak, a kereskedelemnek és a lateinertársada­lomna'k érdeke össze van nőve a gazdatársada­lom érdekével; ha a gazdatársadalomnak nincs vásárlóképessége, akkor el kell pusztulnia a magyar városi lakosságnak is, ha pedig ez a szituáció, akkor nekünk messzebbraenően kell gondolkoznunk ezek fellett a kérdések felett. Az első kérdés, amelyet fel kell vetnünk a*, hogy ennek a törvényjavaslatnak intézke­dései alkalmasak-e arra hogy a magyar agrár­tálrs ad almon segítsenek. A válasz t. Képviselő­ház az, hogy nem, A válasz az, hogy ideigle­nesen, injekció jellegével bírhatnak, de vég­eredményben semmiféle irányban segítséget nem jelentenek. Ahhoz, hogy a magyar agrártársadalmon <% ezzel az e°ész magyar társadalmon segíteni lehessen, az én felfogásom szerint két dologra van szükség. Az első a közterhek leszállítása, ülése 1933 november 2£-én, pénteken. 199 a második pedig a piacok kérdése. Hagyjuk most el a közterhek leszállításának a 'kérdését és nézzük meg a piacok problémáját. Mik a piacok? Mi Magyarországnak a je­lenlegi és az én véleményem szerint a jövendő szituációja a piacok tekintetében 1> A jelenlegi szituáció az, hogy — amint méltóztatnak tudni — az utódállamok közül az egyedüli vásárló velünk szemben tulajdonképpen Ausztria. Ausztriának agrárvásárló és felvevőképessége azonban velünk szemben a minimálisra csök­kent, Méltóztatnak tudni, hogy milyen nehezen, mennyi vadászat révén sikerült csak eladnunk Ausztriának 500.000 métermázsa búzát. Ez az egyik. A második -'kérdés Németországgal kapcso­latos. Békében Németország volt az egyik leg­nagyobb agrártermékfelvevő terület. Legelső­sorban meg kell állapítanom, hogy Németor­szág ebben a minőségben megszűnt létezni Európában. Azt ugyanis méltóztatnak tudni, hogy Németország az elmúlt esztendőben már hatmillió métermázsával töhb magot termelt, mint amennyire szüksége volt. Azt kérdezhetik erre t. képviselőtársaim: akkor miért vett tő­lünk mégis Németország búzát és mi lett azzal a búzával, amit tőlünk vett? Ha nem tudnák t. kénviselőtársaim, meg ' kell állapítanom, hogy Németország azt a búzát amelyet tőlünk vett. nem némiet szükségletek kielégítésére for­dította. A tőlüniki megvásárolt búzával le­nyomta a magyar búza árát Rotterdamban. Németország nekünk egy vasat sem fizetett. (Simon András: Nem lehet azzal a búzával annyira lenyomni a világpiaci árat!) Hogy nem lehet lenyomni? Űgylátszik, t. képviselő­társam) rmég nem hallott arról a szóról, hogv betörés (Derültség bal felől.) Nem hallott arról, Ihogy előfordult már ho&j valahol betörhet a búza, mint ahogyan 1928-ban Oroszország" azzal törte le legelőször a búzaárakat, hoey a rot­terdami piacon megjelent egy óriási kvan­tummal. Németország mit csinált? Németország tő­lünk megvásárolta azt a búzát zárolt pen­gőért. Aláhúzom, hogy zárolt pengőért vásá­rolta tőlünk a búzát. Ezt a búzát kivitték Rot­terdamba és ott olyan alacsony áron adtak el, hogy azt itt a Képviselőházi előtt már hangoz­tatni sem óhajtom. Legfeljebb csak azt aKa­rom megjegyezni, hogy Németország ezzel a búzával, amelyet olyan olcsón adott el, nagyon jó üzletet csinált. Jó üzletet csinált azért, mert ezt a búzát odakint holland! forintért adta el és ezen a holland forinton vásárolt szintén fele áron olyan követeléseket, amelyek befa­gyott német követelések voltak. Ez azt jelenti t. Képviselőház, hogy az a Farbenindustrie, amely a mi búzánkat megvásárolta— fSimon András: TudjuiH hogy nem szerelemből csi­nálta!) Nem arról van szó. hogy szerelem vagy nem szerelem. Ki beszél itt szerelemről? (De­rültség.) Én csaik arról beszélek, hogy a ma­gyar búza jövendő piacainak alakulását aka­rom megmagyarázni. (Zsigmond Gyula közbe­szól) Bocsásson meg t. képviselőtársam, amit eladtunk, az engem már nem érdekel. Engem csak az érdekel, hogy hova fogunk eladni a jövőben. Én most arról a kérdésről beszélek, hogy mi lesz a magyar 'búza piaca a jövendő­ben. Én itt a Képviselőházban most a magyar búza jövendő tragédiájának a képét akarom megfesteni, mert azt akarom, hogy lásséík az urak és lássa Magyarország agrártársadalma, hogy ennek az országnak a búzáiát egy soha nem képzelt katasztrófa fenyegeti. Egy olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom