Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-218
Az országgyűlés képvis e lőházának 218, ülése 1983 november 23-án, csütörtökön. 191 Igen, nagy kár, hogy a világ nem szívleli meg. De ha a világ nem szívleli meg, akkor erre legkevésbbé kell azzal válaszolnunk, hogy mi, akiknek legelsősorban életérdekünk az, hogy ez a szabadság levegője újból behatoljon a gazdaságpolitikába, ahelyett, hogy ezt hirdetnők, leócsároljuk azokat a klasszikusokat, akik a mi igazságainkat, a mi érdekeinket képviselték és akik mellett a mi szempontunkból nemcsak az ő okfejtésüknek a bölcsesége szól, ahova bizony nagyon sokan, akik ezt a kritikát gyakorolják, yües csak felemelkedni sem tudnak, hanem akik speciálisan a mi érdekeinket hirdették és a mi érdekeink mellett harcoló igazságokat állítottak «4M?cérbe. (Erdélyi Aladár: Helyes!) Végül még kívánnék Marschall Ferenc képviselő úrnak azokra a megjegyzéseire reflektálni, amelyeket a kereskedelem szerepéről mondott. Itt már nem nyilatkozott olyan nyíltan és leplezetlenül, mint amennyi nyiltsággal fc és leplezetlenséggel a gazdasági liberalizmus klasszikusai ellen nyilatkozott. Itt csak kedves példákkal élt és hogy a kereskedelemellenes hangulatot kellőképpen kifejezésre juttassa, mindenekelőtt hivatkozott a polgármester úr jelentésére, amely igen értékes adat volt a főváros élelmiszerellátásának megvilágítása szempontjából. Azt állítja, hogy a főváros polgármestere megállapítja, hogy a vidéki termelőktől megvásárolt cikkek a fővárosban 40—240%-ig terjedő pluszt mutatnak. Hozzáteszi Marschall Ferenc képviselő iír: «nem tudom micsoda tényeit zők javára.» Hogy mindenki megértette, hogy micsoda tényezőkre céloz, arra elég Meskó Zoltán képviselőtársunk közbeszólására hivatkoznom, aki azt felelte erre: «majd kimutatom én.» (Derültség.) Ez a gyengéd célzás tehát, amely azelőtt egy klasszikus példában csúcsosodott ki, amikor előadta Marschall Ferenc képviselő úr, hogy a mélykúti parasztasszony elmegy és csirkéjét és tojását árulja a piacon, és ez a szegény asszony áll oda Klein Jakab elé és azt kérdi, mit ád érte, tehát a mélykúti parasztasszony és Klein Jakab és nem tudom micsoda férkőzik közé: ez nagyon világosan bizonyítja ennek a felszólalásnak szerintem nagyon kevéssé igazolható és kevéssé örvendetes tendenciáját. Mindenekelőtt meg akarom állapítani, hogy az, amit a polgármesteri jelentés ebben a tekintetben tartalmaz, mindenre szolgáltat alapot, csak arra nem, amit Marschall Ferenc képviselő úr ebbe bele akart magyarázni. A polgármester úr abszolúte nem ezt mondotta. A polgármester úr, ellenkezőleg, nagy objektivitással és a számadatok igen nagy tömegének felsorolásával levezette, hogy ez a 40—240%-os differencia a következőkből áll. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa): «Ezt jelentékeny költségekkel terhelik a termelőtől a fogyasztóig. Ezek a terhek egyrészt a szállítás természetes költségei, mint például a vasúti fuvardíjak, autó- vagy lófuvarozás. Másodszor a drágító tényezők között kh emelkednek az állami és községi jellegű adók és vámok. Ezeket a közterheket azonban — mondja — a piaci áralakulás terhére felróni nem szabad.» Végül azt mondja {olvassa): «Az élelmiszereknek a fővárosba való felhozatalával és árusításával aránytalanul sok egzisztencia foglalkozik, ami természetszerűen lényegesen hozzájárul az árak drágításhoz. Etekintetben utalok arra, hogy a nagyvásártelepen jelenleg naponta 500 helybeli kereskedő és 1000—1200 termelő árusít nagyban, a kerületi piacokon és a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIH. detailvásárcsarnokokban pedig 3600 helybeli és 4400 vidéki; a folyó év június hónapjában kiadott őstermelői igazolványok száma szerint Ï3.600 őstermelő jár terményeivel rendszeresen Budapestre.» Ebből azután levonja az egészen természetes következtetést, amikor a következőket írja: «A közvetítő kereskedelem kikapcsolásával árusító falusi termelők eljárása az árdrágítás terén annál meglepőbb, mert ők sokszor lényeges többségben vannak a piacon. így például a Lehel-piaci hetivásáron 8—900 falusi árus árusít, szemben 254 helybeli árussal. Ez az abszolút majoritás tehát módot nyújtana^ a terme 1 ő árusítóknak arra, hogy ők vezessék, irányítsák a piaci áralakulást és csökkentsék a termelői és fogyasztói ár közötti különbséget.» (Fenyő Miksa: Ezek nem Kohn Jakabok!) Ha valaki nem hivatkozik a polgármester úr jelentésére, vagy valaki nem tartja helyesnek a polgármester úr jelentését, ezt megértem. De hogy valaki hivatkozzék a polgármester jelentésére és itt a «nem tudom ki» körülírással, Klein Jakabnak a mélykúti parasztasszonnyal való szembeállításával a kerekedelemre akarjon hárítani minden ódiumot, erre csak azt mondhatom, hogy az illető vagy nem olvasta el a jelentést, vagy pedig a jelentésnek csak olyan mondatait vagy állításait pécézi ki, amelyek pillanatnyilag az ő számára bizonyítékul szolgálhatnak. (Fenyő Miksa: Vagy nem számított arra, hogy te elolvasod! — Derült' ség.) Igen szomorú jelenség az, hogy a Népszövetség által hivatalosan közzétett statisztikával szemben szeretjük úgy feltüntetni^ a helyzetet, mintha ebben az országban túlságosan sok volna a "kereskedő és a kereskedők túlságosan nagy száma volna itt a gazdasági bajok egyik okozója. En tehát hivatkozom a Népszövetség által közétett hivatalos statisztikára, amely országonkint kimutatja, hogy a lakosság számához képest milyen százalékban foglalkozik kereskedéssel. Magyarországon ez a számarány 5%, Németországban, Franciaországban, Hollandiában 12%, Angliában 14%; ellenben a nálunk mutatkozó 5%-nál kisebb százalékok vannak Lengyelországban, 3*8%, Komániában 2'7%, Bulgáriában 2 ' 7%, Szovjet-Oroszországban 1'4%. Erre azután azt kérdezem; nem azt mutatja-e ez a kimutatás, hogy minél nagyobb a gazdasági kultúra, a gazdasági fejlődés valamelyik országban, annál nagyobb százaléka a lakosságnak foglalkozik kereskedelemmel s minél elmaradottabb, minél szegényebb, minél nyomorúságosabb valamely ország, annál kevesebb százalék foglalkozik kereskedelemmel 1 ? Szeretném tudni, hogy akkor a mi nemzeti vágyaink miért szárnyalnak abban az irányban, hogy Bulgáriának, a Szovjetnek, vagy Komániának számarányait érjük el és miért nem szárnyalnak inkább abban az irányban, hogy ezeknek a r magas kultúrájú közgazdasággal bíró országoknak eredményeit érjük el. T. Képviselőház, ha valóban lehet a kereskedelmet kikapcsolni s ha a kereskedelem kikapcsolásával a termelőt és fogyasztót valóban olcsóbb, súrlódás t nélkül lehet össze x köttetésbe hozni, ám miért nem tettük ezt meg eddig? Vagy ha megtettük — amint iiogy megkíséreltük, hogy megtegyük^ — nézzük meg, micsoda eredményeket biztosítottak ezek -a törekvések. A Futura valóban maradék nélkül kiirtotta az egész magyar gabonakereskedelem zömét. - • Nincs itt ugyanaz a panasz? A kenyér, a 28
