Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

192 Az országgyűlés képviselőházának 218 liszt áránál folyton azt panaszoljuk, hogy olcsó a búza és drága a fővárosban a liszt és a kenyér. Itt van a Községi Élelmiszerüzem, itt van a Községi Kenyérgyár, amelynek fenntartását árnivellálás szempontjából a belügyminiszter úr még most is helyesnek tartja. Itt volt a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. Há* Klein Jakab helyett miért nem intézte el az, hogy a termelők és fogyasztók között mindenféle nyereség nélkül bonyolódjék le a forgalom? Altruista volt ez a Magyar Mezőgazdák SzÖvekezete, de nemcsak altruista volt, hanem szép pár milliójába is került az államnak és ezekben az altruista törekvéseiben állami támogatás mellett a végén csődbe került. Itt volt a inagkereskedelem terén hires Horti-kultúra, amely Angliára kiterjedŐleg a kereskedelem kikapcsolásával akarta megoldani a borsótermelés, a zöldségtermelés nemzetközi közvetítésének feladatát. (Erdélyi Aladár: Hatszázezer pengőbe került!) Itt voltak a borházak, amelyek nagy sikerrel kapcsolták ki a magyar borkereskedőket, amelyeknek sikerült az államnak egy néhány millióját elkölteni, a magyar bort népszerűtlenné tenni azokon a piacokon, amelyeken az ottani borkereskedők örökre megharagudtak a magyar borra, mert őket

t is kikapcsolták és az eredmény ugyanaz, mint amilyen eredménye van annál a bizonyos Metesz.-nél — ez a rövidített kifejezése valami Magyar Termelők Értékesítési Szövetkezetének — amely tetszhalott volt az utóbbi években, most a burgonyaterv vagy irányított gazdálkodásának a kereskedelemmel, vagy anélkül való lebonyolítása végett új életre keltetett, annak ellenére, hogy azelőtti működése abban csúcsosodott ki, hogy az 1931-iki zárszámadás szerint eddig másfél millió veszteségébe került az államnak. (Erdélyi Aladár: Most már tudjuk, hogy mit eszünk!) Nagyon helytelenül cselekszenek tehát azok, akik a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetét a kereskedelem kikapcsolásával akarják megoldani. Álszövetkezeteket állami pénzen valóban teremthetünk még többet és ezeken az álszövetkezeteken, ezeken a hatósági üzemeken milliókat veszthetünk el a jövőben is, amint e'vesztett a főváros a vásárpénztárnál, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amint elveszített az állam a legkülönfélébb ilyen szövetkezeteknél. Minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy a kereskedő szabad egyéniségének érvényesülését, leleményességét, természetes önérdekéből folyó szorgalmát és ügyességét ilyen álalakulatokkal pótolja, hajótörést szenvedett és fog szenvedni a jövőben is, nem vezethet eredményre, mert nem használ a gazdának semmit, elpusztítja a legitim keresaz államnak. (Folytonos zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Nem hoztam volna a gazdavédelmi javaslattal szemben ezeket szóba, hogy ha nem az a tendencia mutatkozott volna itt az Egységes Párt agrár vezérszónoka, Marschall képviselő úr részéről, hogy a figyelmet elterelj e^ egyéb jelenségekről és ráterelje erre az irányított gazdálkodásra, a kereskedelem pusztító hatásaira, mint olyanokra, amelyeket könnyebbem lehet megoldani, és amelyek üdvöt és boldogságot fognak a gazdatársadalomnak nyújtani. En ezzel szemben azzal a kéréssel fordulok a, mélyen t. kormányzathoz, méltóztassék a gazdasági szabadságot érintetlenül hagyni. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy azokból a súlyos bajokból, amelyefcben ma szenvedünk, ezt az országot ülése 1933 november 23-án, csütörtökön. más, mint a gazdasági szabadság elveinek a mi viszonyaink között lehetséges legmesszebbmenő érvényesítéssel soha kivezetni nem fogja. Súlyos felelősséget vállal a kormány magára minden olyan intézkedéssel, amellyel dilettáns kísérletezéseket végez abban az irányban, hogy a gazdasági erők szabad automatikus mozgását bürokratikus intézkedésekkel akarják helyettesíteni és pótolni. Egyébként — mint előre is voltam bátor bejelenteni — elfogadom a javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirendünk tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom ÍSL előterjesztést teszek a t. Háznak legkozeleDÎW* ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki 1. a gazdatartozások rendezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, 2. a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat, továbbá 3. a mai napirendünk 2. pontja alatt szereplő törvényjavaslat tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Lang Lénárd. Lang Lénárd: T. Ház! Nem azért szólalok fel a napirenden lévő javaslattal szemben, mintha nem tartanám fontosnak a gazdajavaslat tárgyalását, hanem azért, mert e javaslat mellett még van egy kérdés, amelynek megoldása nélkül a gazdaadósság rendezése is kárba fog veszni. Ez a kérdés a gabonaáraknak az idei aratás idejétől kezdve beálló katasztrofális árzuhanásának a kérdése. Most már körülbelül négy hónapja, az aratás óta hétről-hétre megállíthatatlanul zuhan a gabona ára olyan mélységre, amelyet még fantáziánkkal sem tudtuk soha elképzelni. A búza ára már lecsökkent 5—6 pengőre, a rozs ára 2*5 pengőre, az árpa vidékenként 3—4 pengőre, a csöves tengeri 2—2'50-re; ez olyan mélység, amelynél alábbszállani már nem is lehet. Éppen ezért a kormánynak ezen a téren kellene már cselekednie valamit (Simon András: Hogyan?), mert különben mindenféle más intézkedés hiábavaló. (Jánossy Gábor: Ha tudná, már rég megtette volna!) Sajnos, itt meg kell állapítanom azt, hogy nem tette meg kötelességét hiába állapítja meg Jánossy barátom, hogy megtette. (Simon András: Most majd meg fogja mondani, hogy mit kell csinálni!) Nem történt elegendő ezen a téren, mert ha megtette volna a kellő intézkedéseket, akkor meg is kellene lenni az eredménynek. Hiszen csak ha az eredmény megvan, akkor lehet megmondani, hogy igenis történtek intézkedések. Ha körülnézünk a minket körülvevő államokban, azt látjuk, hogy a gabonaárak mindenütt sokkal magasabbak, mint nálunk (Szabóky Jenő: Például Jugoszláviában!) Nagyon jól tudom, hogy nem kívánhatjuk azokat az árakat, amelyek ma a szomszéd államokban vannak, de ha a kormány beavatkoznék (Jánossy Gábor: Ausztriában kőpadokból emelik a búza árát!), ahogyan beavatkoznak a szomszéd államokban, okvetlenül jobb gabonaárakat érhetnénk el. Ausztriában állami irányítás alatt van a gabonakereskedelem, Csehországban meg vannak állapítva a minimális árak, amelyeknél kevesebbet adni nem szabad ós amely árakért bármikor az állam maga veszi meg az eladó gabonamennyiségeket. Ezt kellene nálunk is a kormánynak megtennie. (Si-