Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-218
Az országgyűlés képviselőházának 218, \ náin ennek a tételnek beállítását, mert hiszen nagy nemzeti szempontból talán ezzel is elérjük azt a célt, hogy, ha a régi tulajdonos kezében egyszer megmozdul a föld, (Uiain Ferenc: Már nagyon megmozdult, már el is ment!), az az egyedül lehető helyre, a magyar paraszt kezére jusson. (Eckhardt Tibor: De ehhez tízmillió nem elég!) Én nem akarok ebben az országban új nagybirtokosokat látni. Szomorúan búcsúzom el a régi nagybirtokosoktól, ha az idő kényszerűsége ezt hozza magával, de annak a földnek utolsó darabig a magyar kisembernek, a magyar parasztnak a kezére kell jutnia. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen^ — Szaboky Jenő: A siberektől el kell * venni : — Eckhardt Tibor: De ehhez tízmilió nem elég, még száz millió sem! — Zaj. — Elnök csenget) Képviselő úr, azzal kezdtem a mondatot, hogy ha csak ezt jelentené. :. Nem tartom azonban lehetetlennek, hogy ezzel a tíz millió pengővel is olyan konstrukciókat és megoldásokat találunk, amelyek ehhez a kívánatos célhoz közelebb visznek bennünket és meg vagyok győződve arról, hogy ha ilyen konstrukciókat sikerül találnunk, bármennyire kifogásolta is Ulain képviselő úr ezt a tételt különösen a pénzügyi bizottságban, mert itt már nem annyira kifogásolta, a képviselő urakat is a hátam mögött fogom találni. Mert ezeket az összegeket, amelyek itt rendelkezésünkre állanak, ennek a nagy célnak a szolgálatába kell állítani, mert csak ez lehet az alapja ma egy új földbirtokpolitikai megmozdulásnak ebben az országban. (Eckhardt Tibor: Az egész f 175 milliót erre kellene fordítani! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Festetich Kristófnál és a nagybirtoknál nem ez az elv érvényesül! A Festetich-féle birtok bécsi banknak jutott a kisemberek helyett! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem emlékezem ilyen konkrétumra. (Andaházy-Kasnya Béla: Az ön minisztériuma foglalkozott ezzel a kérdéssel!) Én nem foglalkoztam vele, de megvizsgálom. Már most kijelentem, hogy nyugodtan merem ezt a kérdést legközelebb idehozni a Képviselőház elé, mert hiszem, hogy ez a kérdés a közérdeknek megfelelően intéztetett el. (Ulain Ferenc: De nem a kisemberek érdekében! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Klein Antal: A kisemberek jegyezték, lefizették és a minisztérium nem hagyta jóvá!) Csendet kérek képviselő urak! (Klein Antal: A gróf Festetich Kristóf-féle birtoknál történt ez Vasmegyében!) Csendet kérek, Klein képviselő úr! Kállay Miklós ÍÖldmívelésügyi miniszter: T. Képviselő úr! Szónokolni a kisemberek felé leginkább hordó tetejéről szoktak, ahol engem még nem láttak a képviselő urak! Én itt az egész országnak beszélek! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kállay Miklós földinívelés ügyi miniszter: Ebben a földbirtokpolitikai konstrukcióban óvatos léptekkel kell előrehaladnunk, mert itt is, mint másutt, ma nem bírja meg ez a nemzet, nem bírja meg ennek a nemzetnek az ereje, hogy bármit is összeromboljunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt nem lehet, ahogy az előbb elmondottam, a gazdaadósságok rendezését a tőke rombolásán keresztül megcsinálni, nem lehet a földbirtokpolitikát sem más, nemzeti erőt jelentő értékek szétrombolásán keresztül megcsinálni. (Ulain Ferenc: Mi sem akarjuk!) Tudom, képviselő úr, nem is önöknek szól ez. Ebbe a gondolatkörbe, hogy rombolás nélkül kell a kérdéseket megoldani, kapcsolom bele a mezőgazdasági rentabilitás másik nagy ése 1933 november 23-án, csütörtökön. 185 problémáját és ez az iparcikkek árának kérdése. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Kenyeres János képviselő úr megemlítette, hogy sikerült néhány iparcikk árát leszállítanunk, különösen azoknak a cikkeknek árát, (Eckhardt Tibor: Erről jobb nem beszélni!), amelyek tárcámmal közelebbi vonatkozásban vannak. (Eckhardt Tibor: Ez egy sötét pontja a mai kormányzásnak, a kartelárak! Kár beszélni erről, jobb nem beszélni! Háládatlan dolog!) Képviselő úr, azért mondom, hogy sikerült néhányat leszállítani. (Ulain Ferenc: A többit miért nem sikerült?) Azt hiszem, ezen az úton kell a többit is leszállítani. (Zaj. — Elnök csenget.) Ami azt illeti, technikailag könnyebb a kartellizált vállalatokkal szemben kormányhatalommal és erővel fellépni, mint kartellbe nem tömörült vállalatokkal szemben (Zaj a baloldalon.), mert ott szabad erőkkel állván szemben, csak a vámpolitikán keresztül lehet belenyúlni a dolgokba (Ulain Ferenc: Itt csináljanak diktatúrát!), nem pedig úgy, mint itt, ahol más eszközökkel is lehet hatni. (Zaj. — Elnök csenget.) En, t. képviselő ur, lehetségesnek tartok a magyar ipari árakban további csökkentéseket. (Eckhardt Tibor: Lényeges csökkentéseket!) Amennyire m én látóköröm terjed, itt lehetőségeket látok, de óva intek itt megint, hogy nem szabad a rombolás terére átlépni, mert annál nagyobb katasztrófa ezt a nemzetet nem érhetné, mintha a magyar ipart sok vonatkozásban lehetetlenné tennők és terméketlenné tennők azokat a műhelyeket, amelyek az emberek százezreinek adnak exisztenciát. (Ulain Ferenc: Tyler is éppen azt mondja, hogy nincs elég intézkedés! — Eckhardt Tibor: Nem lenne katasztrófa, ha a szén árát leszállítanák! — Ulain Ferenc: Es a textil árát, a szesz árát, a cukor árát és mindennek az árát! — Elnök csenget. — Malasits Géza: Ne menjünk meszebb, csak a gyufáig! — Zaj. — Elnök csenget. — AndaháziKasnya Béla: Az olaj, a kenőolaj! — Felkiáltások a baloldalon: A vas árát!) T. Ház! Azt igyekeztem bebizonyítani, (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) hogy az iparcikkek oldalán és a kamatok, a tőkék, az adósságok oldalán a magyar mezőgazdaság nem menthető meg. De nem menthető meg a harmadik súlyos tételen, az adózáson keresztül sem, mert hiszen ennek az országnak, amint méltóztatnak tudni, már alig redukálható a költségvetése. (Ulain Ferenc közbeszól.) A magyar gazdának legfeljebb az a lehetősége kínálkozik, hogy ha tudjuk, keressünk meg olyan rétegeket, amelyek jobban megbírják ezeket a terheket, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Igazságos elosztást kérünk!) mint a magyar gazdák. Sajnos, ha széjjelnézünk ebben az országban, egyes konjunkturális és, sajnos, nehezen megfogható jövedelmektől eltekintve, alig találunk olyan pozitív adózási alapokat, ahol ez a rochade az egyik adófizető és a másik adófizető közt jelentősen megtehető volna. (Eckhardt Tibor: Ty lennek itt is más a véleménye!) Egész életemben nagyra becsültem az előkelő idegenek véleményét, figyelemmel kísértem, de döntőnek magamra nézve (Ulain Ferenc: Kár, kár, nagy kár, miniszter úr!) mindig csak a magyar földből kinőtt véleményeket tartottam. (Eckhardt Tibor: Azért a jó tanácsot kár meg nem fogadni. — Zaj. — Elnök csenget.) A termelés oldalán látom egyedül megfoghatónak a kérdést. (Farkas István: Jó tanács — kalács!) A magyar termelés és a magyar mezőgazdasági cikkek árképző désének oldalán 27*
