Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

168 Az országgyűlés képviselőházának 218. előttem felszólalt t. képviselőtársaim is, minden oldalról, hogy tulajdonképpen a múlt és a jövő hitelszempontjai egészen mások, nem lehet attól tartani, hogy ha itt a méltányosság és igazságosság, de egyben a lehetőség figyelembevétele mellett adósságrendezés történik, akkor a jövőben csorbát szenved a gazdahitel, nem fog senki hitelt nyújtani, mert attól kell tartania, hogy nem kapja vissza azt, amit az adósnak adott. ... * .••,,„ .... • • "' . Elismerem, hogy -más a helyzet az ingatlan és más az ingóvagyon esetében a hitel szempontjából. Elismerem, hogy a telekkönyvi jog igen szoros kapcsolatban áll az ingatlanhitelkérdéssel, de csak látszólag súlyos az a megt jegyzés, hogy a telekkönyvi jog szentsége, a prioritás kérdése forog veszélyben abban az esetben, ha a konjunkturális teher a méltányosság, az igazságosság szerint osztódik meg, s ha azt a rizikótöbbletet, amely az általános, normális gazdasági viszonyok között mindenkinek számítása tárgyat képezheti s amelyet előre senki által nem láthatott katasztrófák idéztek elő, — amely katasztrófák által előidézett okozatot tehát nem viselheti egyetlenegy kategória — megosztjuk, akkor a jövőben ez veszélyeztetni fogja az ingatlanhitelt, veszélyeztetni fogja a telekkönyvi jog szentségét. • Azért nem áll ez, mert különböztetnünk kell a telekkönyvi rangsor, a prioritás elve és a bekebelezett követelésnek a sorsa között. A prioritás csorbítatlanul marad; csorbítatlanul marad akkor is, ha én a követelést a méltányosság és igazságosság követelményei szerint rendezem. Különösén áll' ez, ha figyelembevesszük azt, hogy az a pénzben kifejezett érték, az a pénzkövetelés, amely elsőhelyen, vagy a terhelési határon belül kebeleztetett be, tulajdonképpen nem egy szabad — már amenynyire a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között szabad — kiegyensúlyozottság mérlegelésének az eredménye lehet. Nem ilyennek az eredménye hanem azt látjuk belföldön és azt látjuk az egész világ pénzpiacán, hogy mind a valuták, mind maguk a pénzek is irányítottak, befolyásoltak, nem lehet tehát azt mondani, hogy ha én összeg^ szerint visszafizetem azt a pénzt, amelyet korábban, más viszonyok között igénybevett az adós, akkor a pénz oldaláról tekintve is a kérdést, ugyanazt a pénzt fizetem vissza. ; _

i Látjuk nálunk a devizakorlátozással kapcsolatban a pengő vásárlóerejének védelmére szolgáló intézkedésekkel, cselekedetekkel kapcsolatban, hogy igenis mesterségesen igenigen nagy áldozatokkal irányított pénzről van itt szó. Látjuk az ellenkező folyamatot Amerikában, látjuk Angliában, tehát olyan hatalmas országokban, amelyeknek az utánzása, amelyekhez való alkalmazkodás egyáltalában nem elbalkanizálódást, hanem a legnagyobb, a legkulturáltabb, a legműveltebb, hitel szempontjából a legmagasabb nívón álló államokhoz való alkalmazkodást jelent.. Es nem igazságtalan dolog-e, hogy amikor azt tapasztaljuk, hogy a valutakorlátozással kapcsolatban a belső piacon, a vám-belföldön alacsonyabb árért vásároltatom a magyar mezőgazdasági termeivényeket, mint amilyen árat a külföld azokért fizet, — és a különbözetet valutavédelmi szempontokból igénybeveszi a Nemzeti Bank és ezáltal elsősorban ajándéka vagy támasza lesz ez a valutavédelmi politika ;a hitelszervezeteknek — iákkor ugyanazok a hitelszervezetek, amelyeknek érdekében elsőrendűen a

;

magyar mezőgazdaság, mint főterüiése 1933 november 23-án, csütörtökön. melési ág hozza ezt a körülbelül 25-^30%-ig terjedő áldozatot, a mezőgazdaság áldozata révén így megtámasztott, vásárlóerejében, külföldi relációban felfokozott pengőt ugyanabban az összegben követeljék, amely összeget jobb árak mellett, jobb viszonyok mellett adtak kölcsön annak a mezőgazdasági főtermelési ágnak? Hiszen akkor kétszeres áldozatot hozatnék a mezőgazdasággal, ha ez az elv irányadó volna és gyakorlatilag is keresztül vitetnék. Az az eset ismétlődnék" itt meg, hogy az erdőt az a fejsze vagdalná ki, amely erdő ahhoz a fejszéhez a nyelet adta. Ilyen körülmények között sem általános hiteljogi szempont- » ból, sem a telekkönyvi jogok szentsége, a prioritás, a rangsor szempontjából nem látok semmiféle akadályt abban a tekintetben, hogy egy végleges lebonyolításnál, végleges likvidáclónál a kényszeregyességi eljárás szabályait v alkalmazzuk a mezőgazdasági, mint főtermelési ágban működő gazdák érdekében csak úgy, mint ahogy keresztülvittük a- kényszeregyesség szabályait az iparossal és a kereskedővel szemben. 7- -4. Még érteném az ellenvetést, ha úgy állana a dolog, hogy a nagyobb biztonság miatt, amelyet kétségtelenül nyújt az ingatlan a hiteltnyujtó hitelezőnek, ha einnek) à nagyobb biztonságnak a fejében yolcsóbb kamatokkal adta volna a 'hitelező a pénzt hitelbe az eladósodott gazdáknak. Ámde ha megnézem a

; statisztika adatalt, azt kell tapasztalnom, hogy 1924-tal kezdve mind a mai napig, illetőleg ameddig hitelről egyáltalában beszélni lehetett, egy árva ezrelékkel sem nyújtott olcsóbb kamatozás mellett hitelt à gazdának ä hitel szervezet, mint az iparosnak vagy a kereskedőnek. Ha méltányos, ha igazságos, ha közszejnpontok in dokolj ák azt, hogy az önhibaj án kívül fizetésképtelenségbe jutott jóhiszemű iparost és kereskedőt a tönkremenéstől megvédjük és erre a célra rendelkezésére bocsátjuk a kényszeregyesség intézményét, mennyivel indokoltabb, hqgy az ingatlan legalább olyan mértékben legyen védett, amilyen mértékben védett az ingó vágyon, amely az iparosnál és a kereskedőnél van. Mi volná tehát már most a teendő? Elisr merem, hogy ma oly értelemben végleges adósságrendezést csinálni, hogy akár .50 százalék leírása mellett bocsássuk a gazdát az eddig fennálló jogszabályok szerint szabad prédául a hitelezőnek, hogy perelhessen, végrehajthasson, árverezhessen szabadon a hitelező, mintha semmi sem történt volna, ilyen megoldást véglegesen ma elkészíteni, lebonyolítani a legteljesebb képtelenség. Hiszen ha én akár 50 százalékát is leírnám a gazdaadósságnak, sem annyi pénze nincs ma a gazdának, hogy a megmaradó 50 százalék adósságát meglevő pénzéből kifizethesse, sem pedig nem tüdők a belföldön vagy a világon sehol megjelölői olyan hitelforrást, amelyből hitelt igénybe véve a gazda 50 százalékos tartozását kifizethesse (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.} '•*'" Egyetlen megoldási módul tehát az kívánkoznék, hogy igenis á hitel igénybevételekor ennállott értékreláció alapján földben fizethesse le a kényszeregyességi vagy imagánégyességi eljárás szerint terhére megállapított tartozást. De hogy arra az ellenvetésre, vagy : esetleges későbbi ellenvetésre is megadjam a választ, hogy hiszen a hitelszervezetek vagy „a legtöbb magánhitelező, sem bank, sem taarékpénztár, sem szövetkezet vagy ma-