Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-213
8 Az országgyűlés képviselőházának akik ott 40—50 éven át töltöttek be közfunkciót, menekülésbe kergetése ai kobolLt irredenta és kémkedési vádak borzalmai elől, a magyarság megélhetésének és iskoláztatásának lehetetlenné tétele, a gyűlöletnek az a fojtó légköre, amellyel az államhatalom körülveszi a magyarságot. (Ügy van! Ügy van!) Mindez a magyarság kiirtására szolgál csak úgy, mint az iskolák bezárása, a középfokú és szakirányú elemi oktatás elzárása a magyarságtól, a földreform, amely csak arra volt jó, hogy többmillió holdat vegyenek el a magyar birtokosoktól (Ügy van! Ügy van!) és többszázezer holdat a magyar egyházaktól nevetségesen csekély kárpótlásért, vagy a legtöbbször kártalanítás nélkül. (Ügy van! Ügy van!) A magyar iparos és kereskedő adója sokszorosan több, mint az uralkodó fajhoz tartozóké. Magyar pénzintézetet nem tűrnek meg az utódállamokban, pedig a háború előtt Erdélyben az Alibina, a Bihoreana, Ciblezana, a Timisana és társai, (Egy hang a jobboldalon: Elég kár volt, hogy megengedték!) iá Felvidéken pedig a cseh pénzzel dolgozó pénzintézetek szabadon pusztíthatták a magyar birtokososztályt. Az erdélyi egy milliónyi katolikus lakosságnak a román szenátusban egy képviselője sincs benn, míg a magyar Főrendiházban nem kevesebb, mint 17 román, szerb, rutén és horvát érsek és püspök foglalt helyet. (Ügy van! Ügy van!) Durva kézzel nyúlnak bele a vallás szent misztériumába, eltiltják a magyar istentiszteletet, -a magyar egyházi éneket, Szent István-napjának megünneplését, elveszik a magyar templomot, a magyar pap lakását. Hogy a politikai jogegyenlőség hogyan néz ki Cseh-Szlovákiában, annak megvilágítására csak az úgynevezett választási geometriából hozok fel egy példát. (Halljuk! Halljuk!) Az 1925. évi választásoknál egy mandátum elnyeréséhez Kassán 56.000, Prágában pedig csak 35.000 szavazat kellett. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ezekhez járul a cenzúra, a lapok elkobzása. Méltóztatnak tudni, hogy éppen a legutóbbi napokban némították el a magyar sajtó főbb orgánumait Csehszlovákiában a politikai^ véleménynyilvánítás szabadságának megfőjtására- (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es miért történik .mindez? Annak a hírhedt Mello—Franco-féle elméletnek a megvalósítására, amelynek az az elgondolása, hogy minden nemzetiségi állam egy olvasztó kohó legyen, amelynek tüzében a kisebbségi fajok megsemmisüljenek. Igaz, hogy ezt a szörnyű elméletet mindjárt elhangzásakor a Népszövetségben a halhatatlan emlékű Apponyi a maga ellenállhatatlan dialektikájával porrázúzta és az is igaz, hogy ennek az elméletnek a megvalósítása esetén Csehszlovákia és Jugoszlávia nagyon furcsa helyzetbe jutna, mert az olvasztótégely kisebb lenne, mint a beolvasztandó anyag. Romániában pedig a valamivel kisebb beolvasztásra ítélt anyag sokkal nemesebb és azt nagyobb, de silányabb anyaggal kellene összeolvasztani. (Tetszés. Taps a jobboldalon.) Ennek a Mello—Franco-féle elméletnek a szolgálatában történik: igen nagy sikerrel a nemzetiségi kérdés jelentőségének lefokozására és a magyar nyelv hivatalos használatára jogosított nyelvterület szűkebbre szorítására a magyarságnak papiroson való fogyasztása. Ennek, eszköze a népszámlálás. Méltóztatnak tudni, hogy Csehszlovákiában és a többi utód213. ülése 1933 október 24^-én, kedden. államokban is a terror, az erőszak, a furfang, a 'hamisítás, a magyarlakta vidékek kifelejtése a népszámlálásból, egyenesen meghamisítása a népszámlálási kérdőívnek és az úgynevezett névanalízis igen nagy szerepet játszott. A névelemzés tudvalevőleg abban áll, bogy akinek idegen hangzású neve van, annak nem engedik meg, hogy magát magyarnak vallja, még akkor sem, ha a nagyapja sem tudott más nyelven, mint magyarul. (Halljuk! Halljuk!) Más alkalommal már bőven rámutattam arra, milyen furcsa következésekre vezet az, ha a név hangzása alapján akarjuk megítélni valakinek nemzetiségi hovatartozását. Hiszen akkor az olasznevű Buonaparte Napoleon nem lehetne a francia Gloire és a francia eszmény megtestesítője, Wetterle a maga német nevével nem lehetett volna az elzászi franciák vezetője és a Matin németnevű szerkesztője, Sauerwein úr, nem gyűlölhetné olyan rettenetesen a németeket (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), Strossmayer nem lehetett volna nagy horvát és Rieger báró a nagy cseh eszmék szóvivője. Es felettébb kíváncsi volnák arra, hogy a cseh népszámlálás milyen nemzetiségűnek sorozta be a cseh statisztikai hivatal főnökét, akinek becsületes német neve Auerhahn,, ami magyarul fajdot jelent és ez nagyon találó, mert neki csakugyan süketnek kell maradnia a magyarok népszámlálási panaszaival szemben. (Taps a jobboldalon.) Ezekkel az eszközökkel sikkasztottak el az utódállamok már 1920-ban több mint 800.000 magyart és úgy látszik, Csehszlovákia ezen az úton még vakmerőbb lépésekkel ihalad. Az adatok még nem tétettek közzé» de előre is bátran és talán nem egészen avatatlanul merem mondani, ihogy hazug eredmények alapján ütötték ki a magyarság kezéből a hivatalos nyelvhasználat fegyverét a Felvidék nagyon fontos végváraiban, Kassán, Pozsonyban és Ungváron. De ugyancsak a magyarság molesztálására szolgál a szilárdabb magyar nyelvtömbök szétdarabolása és szétosztása idegennyelvű, szerb, tót, vagy román járások között. T. Ház! Ha egy nemzetnek nemzeti eszményeit elhantolják, ha kulturális javaiból kiforgatják, ha kiütik kezéből a kereset szerszámát, legyen az toll, vagy kalapácsába lába alól kihúzzák a földet, mi marad más hátra, mint a vándorbot? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért menekülnek a magyarok az utódállamok területéről, ezért ötször akkora a kivándorlás Csehszlovákiában a magyar Felvidékről, mint a tulajdonképpeni cseh területről. Természetesen a kivándorolt magyarok helyét csehek foglalják el. Rutén földön a háború előtt cseh mutatóban is alig akadt, 1930-ban már 35.000 csehet írtak ott össze. Azt hihettük, hogy ezeket a borzalmakat már fokozni nem is lehet, de négy nappal ezelőtt fogadott el a prágai képviselőház egy törvényjavaslatot, amelyre különösen kérném az igen t. Ház tagjainak figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) mert igazán a magyar nemzet húsába és vérébe vág. Ez a javaslat teljesen szabad kezet ad a cseh kormánynak, hogy minden neki nem tetsző pártot, csoportot, egyesületet, mozgalmat, részvénytársaságot és szövetkezetet feloszlasson vagy megszüntessen, lapok és nyomtatványok megjelenését betiltsa. A rendőrhatóság telefoncenzúrát rendelhet el, bizonyos területekre internálhatja és állandó rendőri felügyelet alá helyezheti a megszűnt politikai pártok tagjait és ezeknek a feloszlatott pártoknak parlamenti
