Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának 2 képviselői elveszítik mandátumukat. (Jánossy. Gábor.- Ez a cseh demokrácia!) T. Ház! Ezzel a javaslattal a cseh kormány levetette magáról az utolsó foszlányát is an­nak a nagyon áttetsző álarcnak, amelyet eddig sem szeméremérzetből viselt, hanem mint a mesebeli farkas a báránybőrt, igazi céljainak elleplezésére. Hiszen ha ez a javaslat törvénnyé válik, akkor a felvidéki magyarságnak meg­szűnik a politikai, gazdasági, társadalmi, kul­turális élete és életközössége. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Az ilyen módon atomizálódott magyarságra a biztos elpusztu­lás veszedelme vár és elszakadnak azok a vé­kony fonalak, amelyek eddig úgy, ahogy leg­alább a külföld nyilvánosságával az összeköt­tetést fenntartották. Az a börtön, amelyet Csehszlovákia eddig is jelentett a magyarság­nak, ezzel a javaslattal, ba törvénnyé lesz, még zártabbá, még szűkebbé, még zordabbá, még sötétebbé, még levegőtlenebbé fog válni és lesz itt Európa közepén egy légmentesen el­zárt, kínai fallal körülvett terület, amelyen belül a cseh kormány ellenőrzés nélkül, feszte­lenül úgy bánik el a magyarsággal, a hogyan neki jólesik. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Van ebben a javaslatban egy rettentő ön­vallomás, egy súlyos beismerés, mert az igaz járatban lévő ember nem fél a nyilvánosság­tól. Hogy ki az, aki kerüli a napfényt, annak megállapítását a t. Ház bölcsességére bízom, mert inparlamentáris kifejezést használni nem akarok. Lehet helye annak az optimista felfo­gásnak is, amelyet Eckhardt igen t. képviselő­társam hangoztatott, hogy talán a hisztériás ijedtségnek egy torzszülötte ez, vagy a hatalom elvesztésétől való félelemnek esztelen, görcsös, végső vonaglása, de mindegy, nem tűrhetjük tovább, bogy az utódállamoknak bitorolt földje, a magyarságnak kínzókamrája, siralomháza és börtöne legyen. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a Ház minden oldalán.) Nem szónoki frázis ez, nemi túlzás, mert méltóztassék el­hinni, hogy statisztikai adatokkal visszatük­röztetni, száraz adatokba foglalni nem lehet az utódállamok magyarságának sorsát és azt a légkört, amelyben élni és szenvedni kénytelen. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Postáját fel­bontják, telefonját (kihallgatják, rádióját el­lenőrzik, lépéseit kikémlelik. Üvegfalú házban él, még suttogását is meglopja a felbérelt cse­lédhad dioniziós-füle- A mocsár mérges párája, ~ békanyálas fertő, amelynek fojtogató ihínár­jából nincs menekülés — isikos kígyótestnek lé­legzetet elállító szorítása, mély kút feneke, ahová nem látszik le még az égi csillag ragyo­gása sem;^ egyszer egy durván lesújtó bunkó, másszor sima arc és mérgezett tőr orv döfése, a demokrácia köpenye alatt a legágbekiáltóbb megtiprása az emberi egyenlőségnek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az élet- és vagyon­bizonytalanság álomkergető réme, szívós, kér­lelhetetlen, könyörtelen és következetes elmál­lasztása a gyűlölt magyar fajnak: ezek a képek cikáznak az ember lelki szeme előtt, ha az utódállamok sorsára gondol és ezt a gondola­tot, mint sötét árnyék követi annak sejtése, hogy egyre kevesebb bölcsőt és egyre több ko­porsót ácsolnak a magyar fajnak abból az er­dőből, amelyet tőle raboltak el. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Lehet-ecsodálkozni, t. Ház, ha mi ismétel­ten és ismételten — és akármilyen higgadt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII, 3. ülése 1933 október 24-én, kedden. 9 temperamentum ú legyen is az ember, itt nem tudja magára erőszakolni a fegyelmezettség bilincseit (Felkáltások a jobboldalon és a kö­zépen: Ez igaz! Nem lehet!) — szót emelünk és a Nemzetek Szövetségéhez fordulunk, hogy ves­sen véget ennek a kétszínű, kockázatos és vég­zetes játéknak, az adott szó és a tett ígéret megszegéséneik. Hiszen végre is a Nemzetek Szövetsége a maga garanciája alá helyezte a kisebbségi szerződésekben az utódállamok ma­gyarságának jogait (Zsitvay Tibor: Saját be­csülete függ tőle!) és ennek ellenére tizenöt esztendő alatt egyetlen őszinte és eredményes lépés sem történt az igazság érvényesítése ér­dekében a magyar faj megvédelmezésére. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) A Népszö­vetség nem tudta kikényszeríteni Csehszlová­kiától annak a törvényes kötelezettségének tel­jesítését, hogy autonómiát adjon a Felvidék­nek és a Ruténföldnek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nem tartotta érdemesnek, hogy pa­naszaikat, — amelyeket nemcsak a trianoni határon innen és túl élő magyarok kiáltottak világa, hanem amelyeknek jogosultságát elfo­gulatlan külföldiek és bizottságok számtalan­szor megerősítették, helyszíni tapasztalataik alapján (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — csak egyszer is megvizsgálja a helyszínre kül­dött pártatlan bizottsággal. Evek során át fenntartott egy olyan logikus ésszel elképzel­hetetlen rendszert, amely mellett a jogfosztás miatt bepanaszolt állam a maga ügyében bíró és még hozzá praejudieiálisan perdöntő bíró legyen. Közönyösen nézték, hogyan pusztul el ez a magyarság, amely a Duna-völgyében elő­ször alkotta meg az állami konszolidációt, amely ezer esztendőn keresztül a rendnek, a békének, a tisztességnek és a civilizációnak Őre és fenntartója volt és amely vére hullásá­val védte a Nyugat kultúráját. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Nem vette észre a párizsi és párizskörnyéki diktátumok rettenetes erkölcsi és materiális következéseit. Nem látta a termelés anarhiáját, a fogyasztás elsorvadását, a kereskedelmi for­galom felére, sőt harmadára való összezsugoro­dását, a nyomorgók, az éhezők, a munkanél­küliek tízmillióinak elkeseredett és mindenre elszánt hadát. Nem vette észre a gyűlöletnek, az elzárkózásnak azt a pestises légkörét, amely­ben az emberek együttműködése és boldogulása lehetetlen. Nem vette észre, hogy itt nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség ellen is bűnt követnek el. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Mert mi az emberiség, t. Házi! Üres fantom, amely testet csak az. egyes nemzetek alakjában• és cselekedeteiben ölt. Ha nemi en­gedik érvényesülni a faji tehetséget^ akkor az emberi fejlődés béna marad és megáll. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) t Ha ennek a fejlő­désnek a lehetőségeit a Népszövetség a maga mai szervezetével nem tudja biztosítani, akkor most a békés megoldás lehetőségének a leg­végső határán {Ügy van! Ügy van!) követel­jük, hogy azonnal és gyökeresen változtassák meg ezt a szervezetet, (Élénk helyeslés. — Far­kasfalvi-Parkas Géza: Ott kell hagyni, ha nem tetszik!) mert mi nem nézhetjük azt, bogy a trianoni határon túl úgy irtják a magyart, hogyha egy-két évtized múlva egy új Julián barát odakerül, akkor a nyomait is alig ta­lálja ott a magyarnak, aki ott ezer esztendőn át élt, dolgozott és nagy tettek fényes betűivel írta bele nevét a világtörténelembe. (Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom