Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-217
Az országgyűlés képviselőházának £í?. Kérdem, méltóztatnak a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a belügyminiszter úrhoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét szíveskedjék felolvasni. Patacsy Dénes jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a miniszter úr azonnal kiadandó rendelkezéssel a, téli kilakoltatásokat felfüggeszteni, és a. r hajléktalanok elhelyezésére megfelelő szükséglakásokat kibérelni, illetőleg építtetni? Hajlandó-e a miniszter út- az önhibájukon kívül lakbért fizetni nem tudó munkanélküliek és állástalan alkalmazottak részére a lakbérfizetési moratóriumot biztosítani? Hajlandó-e a miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértőiig az önhibájukon kívül lakbért fizetni nem tudó lakók lakásai után járó házbé>radó fizetését felfüggeszteni, illetve törölni és megszüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a háztulajdonos kénytelen legyen ezeket a lakókat kilakoltatni.» " Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kethly Anna: T. Képviselőház! Ehhez az interpellációmhoz ma 'már jelentkezett az első figyelmeztető: ma délelőtt leesett az első hó és a 'belügyminiszter úrnak itt van az utolsó pillanata, hogy azzal törődjék, mi legyen és mi lesz az utcárakerültekkel. Eddig az utolsó őszi napig s még a mai napon is a rendőrség vialalírilyen hallgatólagos megegyezés alapján tűrte aztj hogy a ligeti padokon hármasával-négyej sével alszanak az emberek, hogy a bokrok közé bújnak éjszakára, de most már a liget egy^ tklcsit hideg lesz a kilakoltatottak és az utcáirakerültek szalmára, imast már elkövetkezik az -az idő, amikor minden kapubejáratnál, minden pince lejáiratánál szoronganak az emberek s különösen kedvélik azokat a kapu- és ablaklejáratokat, ahonnét valamiféle gyönge vagy erősebb meleg jön fel: a transzformátorállomásokat, a zöldség- és gyümölospinoéket, ahonnan a rothadás melege elviselhetőbbé teszi az utcán töltött éjszakákat, A lakások túl vannak már zsúfolva, albérlőkkel akarják a legkétségbeesettebb hajszát megúszni a lakbér megszerzéséért a munkanélküliek, de az albérlők is munkanélkülivé váltak, s a túlzsúfolt lakást még ilyen áron sem lehet többé megtartani. Ha nem megy ez a harc, ez a hajsza, akkor hova forduljon a munkanélküli, akinek nincs sehonnét segítsége, aki kimerítette azt az utolsó fillért, amelyet még valamikor szakszervezetétől kapni tudott; hova menjen az, akinek számára sehol sincs segítség? Elhiszem azt, hogy a kapu alatt alvókat, a transzformátor-ablaknál meghúzódókat sem a Tesz. erkélyéről, semu a Tattensall szónoki emelvényéről nem lehet meglátni, de ezek vannak, ezek élő, létező és lélegző emberek, akiknek ebben a dicső ikapitaliisttai társadalmi rendben roszS'Zlalbíb sorsuk van, mint az állatnak. Es most « már szaporodnak megint laz utcán alvók: a lakásügyi bíróság előtt tömegével állnak a ki'lakoltatást kérő pörök, ial nyáron nem volt muníka, a nyáron nem volt segély, is lazt hiszi tiaián a kormány, hogy untig elég, iha bejelentéseinek csak az 50%-a valósul meg? A jövő héten el fog (kezdődni megint a kilakoltatás, sehol sines szüfeséglaikás és a hajléktalanok menhelyén vtalóságos kilakoltatott arisztokrácia fejlődik ki, ahova sansaámjmal és protekcióval lehet bejutni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ütése 1Ú33 november É2-én, szerdán. 157 A legszörnyűbb jelenségektől kellene tehát a belügyminiszter úrnak megváltania és megmentenie ezt a várost azzal, hogy vagy építsen szükséglakásokat, vagy béreljen, vagy rekviráljon olyanoktól, akik utcára dobálták a lakóikat, különösen azoktól a gyáraktól, elsősorban téglagyáraktól, amelyek már hónapok óta üresen tartják lakásaikat és a még bennlévőket is ki akarják telepíteni a tél folyamán. Ezek az üresen ottálló lakások a legalkalmasabbak volnának arra, hogy a miniszter úr egy erélyes lépéssel — legalább olyan erélyessel, mint amilyen erélyessel a tejrendeletet elintézték (Malasits Géza: Vagy a műsorokat cenzúrázták!) — elrekvirálja a kilakoltatottak és szükséglakás nélküliek számára. Szükség van arra, hogy a miniszter úr moratóriumot adjon az önhibájukon kívül lakbérüket fizetni nem tudók számára, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tudnak gazdavédelmet csinálni, azért, hogy a bank a maga pénzéhez jusson, akkor csináljanak lakóvédelmet is annak ellenére, hogy a házbértőke tiltakozik ellene. (Kabók Lajos: Üres lakások vannak ezrével és az utcán hálnak! Borzasztó ez! — Zaj\ a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Egy másik módszer az volna, hogy a miniszter úr járjon közbe minisztertársánál, a házbéradómak felfüggesztése, illetve törlése iránt, mert igen sokan vannak, el kell ismerni, emberi érzésű háztulajdonosok is, akiket rákényszerítenek arra, hogy kidobják a nemfizető lakót, mert ha a lakót benntartja, iákkor még külön rá kell fizetnie az állami terheket, azokat a terheket, amelyektől a nála ridegeibib álláspontra helyezkedett háztulajdonostársa megmenekül. A napokban Kabók t. képviselőtársam intézett a miniszter úrhoz levelet a Magyar Kerámiai Téglagyár ügyében is, amely legutóbb is 40 családot dobott ki az utcára és december hónaptól kezdve folyhatni fogja ezt a nagyszerű szociális érzékről tanúskodó magatartását. A miniszter úrnak tehát ezernyi és ezernyi példa áll rendelkezésére, hogy ebben a kérdésben a komisz kapitalista önzéssel szemben a szociális megértésnek álláspontjára kell helyezkedni. Mi ezt a kérést és ezt a kérelmet minden esztendőben megismételjük. A miniszterek elzárkóznak előle. A pénzügyminiszter úr fiskális szempontokból, a belügyminiszter úr pedig abból a szempontból, hogy neki rendészeti okokból^ nincs semmi oka ezekkel az emberekkel törődni. Valóban igaz, hogy ezek az emberek, akiket • kilakoltattak, akik szükséglakás nélkül az utcára, a pinceablakokba és pincelej árokba kerülnek, nem fognak forradalmat csinálni. Az anya ki fog menni a gyermekével koldulni a körútra. Amikor rendet csinálnak közöttük, ez annyiból áll, hogy a toloncházlba viszik őket, amivel egyszerűen ismétlik a rossz háziasszonynak azt a módszerét, hogy a szekrény alá, söprik a szemetet. Ezekben a megfélemlített, letört, energiátlan emberekben, akik egy hosszú munkanélküliség nyomorúságában minden emberi méltóságukat elvesztették, már csak az élet dolgozik önmagáért. Önmaguk már nem tudnak sajátmagukért fellázadni, felháborodni, nem tudnak a sajátmaguk bírája lenni akkor, amikor nem bíró és nem igazságtevő mellettük a kormányzat. A magántulajdonra, a vagyonra és pénzre felépített társadalomban ezek az emberek, amidőn megszűntek eszköz lenni a profit elérésére, egyszerűen quantitée negligablé-á változtak át és már sem fizikai erejük, sem erkölcsi ellen-
