Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

156 Az országgyűlés képviselőházának 217, ülése 1933 november 22-én, szerdán. rend eszméjének alapján állunk, világosan megmondjuk, hogy mi ezt a polgári társadalmi rendet akarjuk fenntartani. (Elénk helyeslés*) Mi mem akarunk itt sem tőkét, sem, földet nyakló nélkül osztogatni, (Helyeslés.) mi az emberi természet sajátságaira építjük fel a magunk politikáját. Ha igen t. képviselőtársam véletlenül megörökölné — amit különben egyszer mondtam már, azt hiszem, Propper képviselőtársamnak, nem tudom, ellenzéki koromban-e, vagy talán már mint miniszterelnök — az amerikai vagy más nagybácsit, azt hiszem, nem tartoznék azok közé, akik azonnal a pártnak, vagy valamely szociális intézménynek ajánlanák fel az örökséget. (Elénk derültség, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Legyünk őszinték, végeredményben mindenki, akinek családja van, igyekszik tőkét gyűjteni, mert ez ösztön, az Isten által belénk oltott ösztön, hogy gyűjtsünk és ezáltal magunk is kapitalisták legyünk. A fontos csak az, hogy a kapitalizmus ne legyen cél és me legyen kiuzsorázója az egész termelő társadalomnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De az! — Farkas István: Sohasem volt annyira az, mint ma! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Igen erőltetett az az argumentum is, hogy a Nemzeti Munkahetet és a Nemzeti Munkahétben éppen a sörhetet méltóztatott f kifogásolni. A termelés, a fogyasztás: ezt méltóztatik állandóan hangoztatni és a sörtermelés propagálása is ebbe a kategóriába tartozik. Nekem inkább az az érzésem, hogy igen t. képviselőtársaim már; kezdenek meggyőzve lenni arról, hogy azok az utak, amelyeken haladni méltóztatnak, nem vezetnek célhoz. Azt hiszem, igen t. képviselőtársaim, Kéthly Anna képviselőtársam is, és minden gondolkozó ember be kell, hogy lássa, hogy csak a teljes harmóniában van siker és a munkásosztályt a polgári társadalomtól elválasztani, a termelési tényezők közé válaszfalakat emelni, nem lehet, éppen a termelés, tehát a munkásosztály érdekében nem. Ezért tehát ahelyett, hogy méltóztatnak elkopott jelszavakkal politikát csinálni, ' méltóztassék egyszer bátran a maguk politikáján revíziót eszközölni és azt hiszem, hogy iákkor találkozni fogunk. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunk a viszonválasz jogával kíván élni. (Berki Gyula: Egy kis neoszocializmus nem ártana! — Farkas István: Milyen könnyen lehet itt tapsot aratni a miniszterelnöknek!) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az interpellációkra adott válaszok során most már másodszor dobják felénk azt a vádat, hogy felszólalásunk lényege és jelentősége az agitáció, vagy ahogyan a miniszterelnök úr még klasszikusabban kifejezte, a lázítás és izgatás. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ha a miniszterelnöknek szabad éhben az országban frázisokkal dobálózni!) Valóban sokkal könynyebb dolga van a kormánynak, mint nekünk, mert a lázítás és az izgatás szavaival az eredmények tényeit kell szembeállítani és akkor mindjárt 'megszűnik és kiszalad az agitáció alól az egyetlen alap, az egyetlen talaj. A miniszterelnök úr magáról a kérdésről nem is beszélt. Egy mondatban beszélt az ifjúságról és megint csak a diplomás ifjúságról, holott én az egész ifjúságról beszéltem és nem tehetek róla, de amikor az ifjúság kérdése felmerül, akikor én csak az egész ország, az egész nép minden osztályának és minden rétegnek ifjúságát érthetem ezalatt (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van! Helyes! En is azt értem!) és nem kapcsolhatom ki. belőle a diplomás fiatalságot, amelyből most külön kasztot akarnak alapítani és ennek; a kasztalapításnak újabb és újabb tünete az a szelekció, amelyet a miniszterelnök úr itt mondott, amelyet Hóman miniszter úr már régebben bejelentett, mert ez a szelekció nem a tehetségen, nem a rátermettségen, r nem a tudáson, hanem a protekción, a ©saladon, a. származáson, a valláson alapul. (Propper Sándor: Es a bugyellárison ! — Ivády Béla: Maga sem hiszi! Nem hiszi! — Szeder Ferenc: Nézzék meg a statisztikát, hogy hány parasztgyerek kerül fel az egyetemre? — Berki Gyula: Nagyon sök ! A parlamentben is ül vagy száz olyan képviselő, akinek a nagyapja paraszt volt!) Elnök: Csendet köreik! (Berki Gyula: Száz képviselő ül itt olyan, akinek a nagyapja paraszt volt! Mit akarnak még? — Malasits Géza: A régi világban volt! Nézzék meg majd 20 év múlva!) Malasits képviselő urat 'kérem, maradjon csendben! Kéthly Anna: Azt mondja azonkívül a miniszterelnök úr, hogy hiába vádoljuk őket a finánctőke védelmével. Tessék végignézni r az egész magyar gazdasági életen a legutóbbi időikben, azokon a gyárakon, amelyeket megszerzett magának a magyar finánctőke és amelyeket egymásután leépített, kidobta belőle t munkásokat, csak azért, mert könnyebben és olcsóbban dolgozik és könnyebben jut haszonhoz akkor, ha a maga számára semmiféle más felelősséget nem vállal, csak azt a könnyű pénzszerzést, amelyet a kormány intézkedései más tekintetben neki lehetővé tesznek. A harimóinia? Mi sem vagyunk l'art pour l'art a díszharmóniáért, de azt kell mondanunk, hogy «kezdjék a gyilkos urak». (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kezdje az a tőke, az a kapitalizmus, (Farkas István: A textilgyárak kezdjék!) amely 20 pengős hetifizetést ad a diplomás fiatalembernek, 6 pengős hetifizetést annak a munkásnőnek, aki családot és gyereket tart el. Kezdjék el a harmóniát azok, akik a maguk megfékezhetetlen és meg nem fékezett kapzsiságával nem akarnak másként a harmóniáról tudni, csak úgy, hogy mi legyünk az áldozatok és ők legyenek azok, akik ennek az áldozatnak hasznát élvezik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, t. Képviselőház, abba a harmóniába, amely úgy kezdődik, hogy nekünk megadják a szociális védelmet, megadják azt, hogy élni tudjunk; abba a harmóniába, amely abból, amit a munkásság termel, valóban nekünk is juttat. bele tudnánk illeszkedni, de ezt a harmóniád-* a kapitalizmus nem tudja megteremteni, csak az a szocializmus, amelynek ez a célja, ez a rendeltetése. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, hogy a miniszterelnök úrnak az összkormáhy nevében adott válaszát méltóztatik-e tudomásulvenni? (Igen! *, Nem!) A Ház a választ tudomásulvette. Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Reisinger Ferenc képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért,