Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-213
Az országgyűlés képviselőházának 21 ben minden nehézség, minden akadály ellenéreis jól el fogjuk tudni takarítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek Gömbös miniszter;'< úr gyorsvonatát, sajnos, (megállították útjában. Igen t. Ház! Az elnök úr napirendi javaslatához, miután a teendőknek ilyen végeláthatatlan sorozata nehezedik reánk, nem járulhatok hozzá; nem járulhatok hozzá ugyanis ahhoz, hogy a Háznak bizonytalan időre való elnapolásával akár az országban, akár mértékadó politikai körökben is azt a hitet keltsük, hogy itt minden rendben van ós cselekvésre talán már nincs is szükség. Majdnem azt mondhatnám, hogy amit legjobban hiányolok az igen t- ikormány gesztiójában, az az, hogy beérik azzal, hogy azt a helyzetet, amelyet egy év alatt teremtettek» kielégítőnek, megfelelőnek minősítsék és nem veszik észre, hogy a teendőknek milyen végeláthatatlan sora áll előttünk. Csak összehasonlításként utalok arra, hogy •az amerikai köztársasági elnök, Roosevelt tegnapi rádiószózatában a következőket mondotta (Olvassa): «Jóllehet ma a mezőgazdasági cikkek ára már javul és számos kisgazdacsalád jobb módot élvez az idén, mint tavaly, mindazonáltal nem vagyok megelégedve sem a javulás mértékével, sem annak terjedelmével.» T. Ház! Amerikában lényegesen javultak az árak, de az elnök még sincs 'megelégedve. Magyarországon lényegesen leesett mindennek az ára és az igen t. kormány meg van elégedve. (Ellentmondások a jobboldalon. — Farkas Gyula: Dehogy van megelégedve! — Kun Béla: Javítsanak ezen a cudar helyzeten! — Zaj.) Igen t. Ház! Ha nem vagyunk megelégedve, mint ahogy nem is lehetünk 'megelégedve, akkor ne menjünk el innen, hanem fogjunk fokozott munkához és éppen azért javasolom, hogy a holnapi nap folyamán tartson a Ház ülést és annak napirendjére méltóztassék kitűzni a legsürgősebben szükséges gazdasági intézkedések megtárgyalását. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Kenéz Béla! Kenéz Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem érzem feladatomnak, hogy érdemben foglalkozzam előttem felszólaló igen t. képviselőtársamnak azzal a felfogásával, hogy á kormány egyévi működését eredménytelennek tekintsük. Végre is a kormány cselekedetei beszéltek önmagukért. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) A Házban is, a sajtóban is elfogulatlan hozzászólók részéről meg kellett állapítani tárgyilagosan, hogy úgy a kulturális, mint a gazdasági élet terén és a belügyi intézkedések egész sorozatában (Zaj a szélsőbaloldalon.) olyan intézkedések történtek, amelyek a nemzet jólétének legalább is konzerválására alkalmasak (Zaj és ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon), hiszen ezekben a nehéz időkben ennyivel is be kell érnünk. (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) Elnök.* Csendet kérek, képviselő urak! Kenéz Béla: Ismétlem, nem akarok részletes ; tárgyalásába bocsátkozni ennek a kérdésnek, ; hiszen akkor tulajdonképpen egy egész kor- j mányzati Programm vitájának kérdése merülne itt fel; megmaradok szorosan a házszabályok j keretében és azt mondom, hogy igen t. képvi- i selotarsamnak az a javaslata, hogy holnap tart- j sunk ülést és annak napirendjére tűzzük ki a ' ?. ülése 1933 október 2U-én, kedden. 7 nélkülözhetetlenül szükséges gazdasági javaslatok tárgyalását, házszabályellenes, mert hiszen ehhez az kellene, hogy ezeket a javaslatokat először a bizottságok letárgyalták és a Házhoz beterjesztették légyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen az a tény, hogy ma a miniszter urak egész sereg törvényjavaslatot terjesztettek he, mutatja, hogy a kormány a nyári szünet idejét is az ország érdekében végzett munkára használta fel. De, hogy mi ezt a munkát kellőképpen megbírálhassuk s a bizottságokban sorsdöntő fontosságú kérdésekhez megfontoltan szólhassunk hozzá* ahhoz időre van szükség és nem lehet a 'bizottságokat prekluzív terminussal belekényszeríteni abba, hogy máról holnapra, csak azért, hogy a Háznak tárgyalási anyagot szolgáltassanak, bevégezzék munkájukat, kellő tárgyalás nélkül. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) A Ház legutóbbi ülése óta hónapok teltek el. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ez alatt az idő alatt sok fontos esemény történt. Nemzetek históriáját formáló erők bukkantak fel, intézmények születtek,, változtak és szűntek meg, de mint örök szégyenbélyege e gyászos kor homlokán, nem szűnt meg és csak kegyetlenebbre változott a magyarok pusztítása az úgynevezett utódállamokban (Ügy van! Ügy wan), sőt az utóbbi hónapokban és különösen Csehszlovákia területén a magyarok ellen (folytatott irtóhadjárat olyan arányokat öltött, hogy az emberiesség és Európa békéje érdekében akkor is fel kellene emelnünk ellene tiltakozó szavunkat, ha nem véreink sorsa forogna ikoíckán. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a kötelességnek óhajtok eleget tenni, amikor a szünet után mindjárt ez első ülésünk napirendi vitája alkalmából a párt megbízásából, amelyhez tartozni szerencsém van,, de azt hiszem, az ebben a kérdésben pártkülönbséget nem ismerő, egységes egész magyar társadalom nevében is (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) tiltakozásomat fejezem ki a magyarság további pusztítása ellen, biztatásul a trianoni határon túl élő testvéreinknek és komoly figyelmeztetésül a Nemzetek Szövetsége felé. A t. Ház előtt ismeretes, hogy az utódállamok Trianonban a nagy magyar területeket és az ezeken élő közel három és fél milliónyi magyarságot csak úgy és azzal a feltétellel tarthatták meg és az ő államiságukat a főhatalmak csak azzal a feltétellel ismerték el, ha a párizskörnyéki szerződésekben ünnepélyes kötelezettséget vállalnak aziránt, hogy kisebbségi állampolgáraikra nézve a szabadság és igazság elvét fogják alkalmazni a polgári és politikai jogok egyenlő sége tekintetében, az egyházi és iskolai életben és nyelvük használatában. Ezek a szerződések tehát az utódállamokra nézve egy alkotmányleyél, létük alapját biztosító alapokmány jellegével bírnak, amelyeknek az ő részükről való semmibevevése tulajdonképpen saját állami létük fundamentumának Összerombolását jelenti. (Ügy van! Ügy van.) Ennek ellenére 15 éven keresztül úgy bántak magyar testvéreinkkel, mintha ez az alapokmány, mintha ez a kötelezvény csak papírrongy lenne. (Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen könyvtárakat lehetne megtölteni azzal az adathalmazzal, amelyet a világ elé ^ tártunk, az égbekiáltó jogfosztások megvilágítására és itt e Házban is számosan voltunk, akik a jogos elkeseredés hangján tettük szóvá a magyar kisebbség elpusztításának eszközeit. (Ügy van! Ügy van!) Ezek az eszközök ismeretesek: az állampolgárság elkobzása, a magyarok tömeges kiutasítása, olyanoknak is,
