Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-217
148 Az országgyűlés képviselőházának 217, kor a gyárak füstölögnek, amikor van elhelyezkedési lehetőség, amikor az az egy-tehéntartó gazda azt gondolhatja, hogy elmegyek a vasgyárba vagy a téglagyárba dolgozni... Elnök: Kérem a képviselő uirat, szíveskedjék beszédét befejezni, mert kénytelen leszek a szót megvonni. Propper Sándor: — a mondatot kell még befejeznem, kerek mondatokban kell beszélnem és a végére pontot szoktam tenni és addig nem szoktam abbahagyni, — .amikor tehát módja van az elhelyezkedésre, meg lehetne érteni, fia egyébként meg volna alapozva tökéletesen mindenféle szempontból a kérdés. De amikor nem lehet elhelyezkedni, amikor ennek a 20.000 embernek ez a rendelet halálos ítéletét jelenti, akkor legalább is annyit kell megállapítani és mondani, hogy a tejrendelet végrehajtása a lehető legszerencsétlenebb időpontban történt. A választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Fitz Airtur képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. Fitz Artur: T. Ház! A miniszter úr beszéde elején bizonyos partikuláris érdekek védelmével vádolt meg minket. Természetes dolog, hogy azok az emberek, akik Pestkörnyék községeiben élnek, ezeket a panaszokat közvetlenül hozzánk továbbítják, s természetes az iis, hogy nekünk, akik ezeket a panaszokat ismételten halljuk, törvényhozói kötelességünk, hogy ezeket a panaszokat, meggyőződve azok helyességélről és indokoltságáról, a Ház plénuma és az illetékes fórumok elé hozzuk és azokra orvoslást keressünk. Méltóztassák elhinni, hogy reggel, hajnalban, ott kint a vám körül járva és hallva az emberek felkiáltásait és kifakadásait, az embernek eszébe jut, hogy a francia forradalmat valamikor a párizsi kofák indították el a maga szörnyűséges útjára. Mi ezeknek az 'embereknek érdekeit akarjuk védeni s ezeknek az embereknek életlehetőségeit próbáljuk valamiképpen kiegyensúlyozni és biztosítani. T. Ház! Miként a miniszter úr válaszában három csoportra osztotta a hozzáintézett kérdéseket, magam szintén három részre osztom felszólalásomat s én a miniszter úr válaszából örömmel veszem tudomásul azt, hogy ő a tej fogyasztási árát le akarja szállítani, de hozzá kell tennem azt, nehogy ennek az egész kérdésnek a termelő gazda, főkép pedig a pestkörnyéki gazda vallja a kárát. (Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter tagadólag int.) Ha méltóztatik rábólintani, hogy nem úgy van, akkor nagy örömmel fogjuk üdvözölni, ha a fogyasztási tej ára lejjebb fog szállani, mert ez mindenesetre hozzá fog járulni ahhoz, hogy kevesebb tejfelesleget fog az ország produkálni, mert a fogyasztók száma növekszik. Ami a gazdakérdést illeti, voltam bátor beszédemben ráutalni arra, hogy ezek az emberek jóhiszemű] eg — és itt volt a jóhiszemű lapsus linguae, amelyre figyelmeztetni méltóztatott — 10—20 éve, évtizedeken át, sőt évszázadokon át — ezt a kitételt használtam — foglalkoztak ezzel a termelési rendszerrel, ezzel a belterjes tehenészettel. Nagyon helyes, ha az általános állatvédelmi és marhatenyésztési szempontokból a jövőben rászoríttatnak erre, de arra kell kérnem a miniszter urat, most ne szorítsa rá őket, hogy más ágazatokra menjenek át, mert ezek az emberek ilyen módon teljesen tönkremennek. A milimárikérdésnek egyik pontjára nem kaptam a miniszter úrtól választ és nagyon ülése 1933 november 22-én, szerdán. kérném, tegyen valamiképpen megnyugtató kijelentést ezen a téren. A kártalanítás nagyon szép összeg, azonban nem nyugtatja meg az embereket, ha ellenben arra méltóztatik ezt a tejszövetkezetet vagy központot — nem akarom most kartellnek nevezni, mert nem egészen kartell, más definíció alá esett a miniszter úr válaszában — késztetni, hogy ezek is foglalkozzanak azzal a gondolattal, hogy a milimárikat, a kenyér nélkül maradtakat, valamiképpen továbbra Is munkában tartsák és nekik munkaalkalmakat találnak, akkor ez minden esetre megnyugvást fog nyújtani, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de maga a kártalanítás ténye máról holnapra, ideig-óráig lehet segítség számukra, • az egész megoldás azonban gyönge és a jövő szempontjából nem biztosíték. Azzal a feltétellel, ha a miniszter úrnak méltóztatik ezen a téren is intézkedni és megnyugtató^ kijelentést tenni, elfogadom a minisz- * ter úr válaszát. (Egy hang a szélsőbaloldalon' Mit szóínak ehhez Soroksáron?!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a földmívelésügyi miniszter úr válaszát Propper Sándor képviselő úr interpellációjára vonatkozó részét méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. (Propper Sándor: Tejkartell-párt!) Kérdezem most, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak Fitz Artúr képviselő úr interpellációjára adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról a gazdasági helyzetről, amelyben az ország iparos-, kereskedő- és lateinertársadalma él és arról a folytonosan csökkenő irányzatról, melyet keresetük mutat. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr azt a kedvezményt, amelyet a gazdatársadalomnak a hátralékos adókra vonatkozólag biztosított, a városig lakosságnak és az ország nem agrárfoglalkozást űző lakosságának is megadni 1 ? 3. Hajlandó-e ezt a kedvezményt az Oti.- és Mabi.-hátralékokra is kiterjeszteni? Fábián Béla s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Az első kérdés, amelyet a pénzügyminiszter úrhoz intéz-* tem, az, hogy van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról a gazdasági helyzetről, amelyben az ország nemagrár foglalkozású lakossága él. Ezt a kérdést a pénzügyminiszter úrhoz nem azért tettem fel, mintha felszólalásommal s azzal a kérelemmel, amelyet a t. kormányhoz elő- * terjeszteni bátor vagyok, ellentétet akarnék szítani az agrárlakosság és a nemagrár lakosság között. Nincs ebben az országban egyetlenegy úgynevezett városi polgár sem, aki sajnálná az agrárlakosságtól azt a 170 millió pengőt, amelylyel a kormány az agrárlakosságot támogatja, az én véleményem szerint anélkül, hogy az agrárlakosságnak bajain véglegesen segítene. De akkor, amikor a kormány az agrártársadalom megsegítésére szánt 170 millió pengőt ad,
