Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217, hogy valami oka legyen, miniszter úr! Ok nél­kül senki sem lázadozik, legkevésbé ezek a szegény kispolgárok odakünn, aikik hosszú időn keresztül éldegéltek abból, hogy tartot­tak egy-két-három tehénkét és annak tejét be­hordták Budapestre. Most még egy kérdést. A miniszter úr meg­kockáztatta azt a kijelentést, hogy a 32 filléres ár mellett még; mindig Budapesten a legol­csóbb a tej. Kérdezem: mérvadó-e a miniszter úr számára a Mezőgazdasági Közlöny? Mérv­adó-e a miniszter úr számára Löcherer Béla szakíró? Ha igen, vegyük elő ezt. A Mezőgaz­dasági Közlöny 1932. évi 10. számából van a | kezemben egy különlenyomat, amely «A Tej­kérdés igazi arculata» címmel foglalkozik a kérdéssel Löcherer Béla tollából. A lap 20. ol­dalán azt mondja a cikkíró, hogy a tej ára Wienben 47 Groschen, tehát 36.6 fillér, Prágá­t ban 34 fillér, Berlinben már 32.6 fillér, Ham­burgban 31.4 fillér, Párizsban 27.5 fillér, Ko­penhágában már 25.6 fillér és Varsóban 25.7 fillér. (Farkas István: No, miniszter úr!) Hol van hát miniszter úr, az ön tájékozottságának bizonyítéka? (Kabók Lajos: Sehol!) amikor itt az ország és a Ház színe előtt jelenti ki, hogy egész Európában Budapesten a legolcsóbb, a 32 filléres tejár. (Zaj.) egy szakíró, egy mező­gazdasági szakközlönyben pedig pontosan az ellenkezőjét bizonyítja. (Kállay Miklós föld­mi velésügyi miniszter: Paszterizált és 3'5 fok zsírtartalmú tej!) Tessék megnézni, hogy mennyi annak a zsírtartalma! (Ezzel Löcherer Béla adós^ maradt.) (Farkas István: Nagyon rossz a zsírtartalma!), de ezzel nem lehet men­tesülni az obligé alól. (Kállay Miklós földmíve­lésügyi miniszter: Mi a baj? — Farkas István: Nagyon piszkos tejet szállít már a kartell. Mi lesz majd később! — Elnök csenget.) Ön obii­góba került a tejár kérdésében európai vi­szonylatban és ha minden kijelentése annyira helytálló, mint a budapesti tej legolcsóbb vol­tára való hivatkozás, akkor nagyon rosszul állunk ezzel a tejrendelettel, (Farkas Elemér: 1932-es adatokat sorol fel!) rosszul néz ki min­den érdekeltség és rosszul néz ki a fogyasztó és mindenki. Maradjunk a tejárnál. (Kabók Lajos: A miniszter úr alul maradt!) Ha a mi­niszter úrnak igaza volna abban, hogy Buda­pesten valóban legolcsóbb a tej, a 32 filléres ár mellett, még akkor sem volna igaza, mert európai viszonylatban Budapesten legolcsób­bak a munkabérek, legkisebbek a fizetések. és az órabérek, ez tehát relativ kérdés. Feltéve azonban, hogy igaza volna, — amit tagadok, mert nincs igaza, mint ahogy Löcherer Béla is kimutatja, hogy nincs igaza ebben a kérdés­ben, — de ha igaza is volna, akkor is csak relativ igazság volna ez, mert köztudott dolog, ! hogy egész Európában, még a Balkán-államo­* kat sem véve ki, Budapesten a legolcsóbb a munkaerő, legkisebbek a bérek és a fizetések. (Kabók Lajos: Kivéve Ozdot, ahol még olcsób­bak!) Miniszter úr, ezt a labdát most vissza­rúgni azzal, hogy ez más kérdés, könnyű do­log, de egy kormánynak, amely az ország élén áll, amely nem lehet egyetlen érdekeltség kor­mánya; kötelessége közös nevezőre hozni az érdekeket. Amikor kötelességeket ró, amikor árakat szab meg, akkor ezzel egyidőben igenis kötelessége gondoskodni arról is, hogy azt az árat meg tudják fizetni, kötelessége tehát a munkabérek rendezése is. Hiszen ott van, az ön kormányának asztalán fekszik az egyik genfi munkaügyi egyezmény a minimális munkabérekről, amelyet tologatnak az ankétek retortáin és nem ratifikálnak; nem fogják meg ülése 1933 november 22-én, szerdán. 147 annak a rabló kapitalizmusnak a kezét, amely 5—6—8 filléres órabérekkel dolgoztat felnőtt nőket és munkásokat. (Farkas István: A textil­gyárak!) Miniszter úr, nem a mi kezünkben van a hatalom. Mi ezt az egyezményt sem tudjuk magunktól ratifikáltatni, mi csak küzdeni tu­dunk és küzdünk érte, önök meg elgáncsolják és lehetetlenné teszik ennek az egyezménynek életbelépését, de a tej arát megállapítják 32 fillérben literenként, amit a fővárosi fogyasztó uem tud megfizetni. Interpellációmban hivatkoztam arra, hogy Budapesten 30%-kai csökkent a tejfogyasztás Ez nem méltánylandó tünet? Nem kell-e azt megvizsgálni, hogy miért csökkent a tejfogyasz­tás 30%-kal, amikor a tüdővész terjed, amikor a tüdővésznek legfontosabb orvossága a tej. amikor a csecsemőhalandóság terjed, amikor a csecsemők betegsége az angolkór és miegymás pusztít, amikor ennek ellenszere az olcsó, egész­séges tej volna, amelyet azonban nem tud meg­vásárolni a budapesti fogyasztó? Alákínálásról beszél a miniszter úr. Ha a szabad versenyt ki akarja küszöbölni az agrár­termelésben, most a tejtermelésben, miért nem tetszik megengedni, hogy a munkásság a maga körében kiküszöbölje a versenyt. Van a munka­béreknél is bizonyos verseny és alákínálás: miért nem tetszik ezt megfogni? (Kabók La­jos: Nem fontos a miniszter úrnak!) Miért tetszik tudomásul venni és nyugodtan aludni akkor... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. •• < ! ' ' Propper Sándor: ... amikor a bankok, hi­vatalok felvesznek érettségizett vagy éppen diplomát szerzett munkaerőket és két, három, négy hónapig potyára dolgoztatják Őket és akkor azután 20—40—50 pengőt fizetnek ha­vonként? Miért nem tetszik megfogni azt a rablókezet, amely ezt véghezviszi? Miért tet­szik meglátni csak mindig a másik részét? Elnök": Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: öt perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meg­hosszabbítást engedélyezik, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meg­hosszabbítást nem engedélyezi. (Zaj és felkiál­tások a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, kép­viselő urak! (Kabók Lajos: A miniszter úr töb­bet mondott!) Propper Sándor: Ez a módszer azért nem jó, mert módomban van még egy interpellációt bejegyezni és újra elölről kezdeni a dolgot, te­hát egészen nyugodtan engedhették volna meg az ötperces meghosszabbítást, hogy szükséges mondanivalóimat és reflexióimat elmondjam. Ma ez számomra lehetetlenné van téve és én csak arra szorítkozhatom, hogy azt mondjam: a irendeletet ebben a megállapított formájában, ebben az elvonatkoztatott szerepében nem tudom elfogadni s a választ nem tudom tudomásul­venni. Hozzá kell tennem azt, hogy ha a minisz­ter úr egész gondolatmenete százpercentes ra­gyogással állna itt mint igazság a közvélemény előtt, akkor se volna időszerű most, a mai idők­ben, 20.000 ember kezéből kiütni a kenyérkereső lehetőséget, akkor is meg kellett volna válasz­tani az időt és akkor, jobb időkben már, ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom