Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. 23 meg nem engedett nyereséget, mert ezt az igazság is megköveteli. (ügy van! a báloldalon.) Ezeket azért vettem fel, hogy minden olyan probléma megoldása céljából, amelyre a kimutatásnál nincs fedezet, de amelynek megoldását a miniszterelnök úr szükségesnek látja, tessék csak ezekhez a nyereségekhez is hozzányúlni, mert az ilyen meg nem engedett nyereségek nézetem szerint a morálba is ütköznek. Szerettem volna még egy kérdéssel foglalkozni, azonban erre most már nincs időm, az úgyis a múltba nyúlik vissza. A Süss-féle mechanikai precíziós részvénytársaság dolgait tehát majd egy interpelláció rendjén teszem szóvá. Itt inkább a jövőre vonatkozólag ajánlottam ezeket az igen t. miniszterelnök úrnak, úgyis % mint honvédelmi miniszter úrnak, figyelmébe. Pártállásomnál fogva természetesen a honvédelmi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Rövid felszólalásomban elöljáróban rögtön hangsúlyozni kívánom azt, hogy amikor erről az oldalról feliratkoztam a honvédelmi tárca ellen, ez természetesen azt jelenti, hogy ez ellenzéki adottságomból következik, de távolról sem jelenti azt, hogy én a honvédelmi tárca ellen állástfoglalnék; nem is tudom elképzelni, hogy magyar tövényhozó erre az álláspontra helyezkednék. (Ügy van!) Amikor tehát az én t. képviselőtársaim az ellenzéki padsorokban azzal zárják beszédjüket, hogy a honvédelmi tárca költségvetését nem fogadják el, ez tisztán az ő általános ellenzéki álláspontjuk konzekvenciája. Ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni, nehogy ebből félreértések támadjanak. Végigkísértem a honvédelmi tárca érdekes vitáját és meg kell állapítanom, hogy ez a vita két irányban mozgott. Az egyik különösen katonai szempontból foglalkozott a tárcával, a másik pedig különösen^ külpolitikai szempontból. Ezt látom a honvédelmi tárca tárgyalásánál, de mindig láttam az előbbi években is. Ez szokássá válik és egészen elhanyagolunk más tényezőket, amelyek szorosan hozzátartoznak a honvédelem fogalmához. Mert hiszen a honvédelem fogalma nemcsak katonai szempontból tárgyalható, (Ügy van! a balközépen.) hanem ez a gazdasági, szociális, népnevelési kérdésekbe és sok egyéb kérdésekbe is belekapcsolódik, amelyeket szintén feltétlenül érintenünk kell a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál. Minthogy azonban csak percekre szabtam ki a felszólalásom idejét, röviden, csupán néhány kiegészítő megjegyzést volnék bátor tenni azokhoz, amiket t. képviselőtársaim említettek. Mit értek ezalatt, amikor én azt mondom, hogy ilyenkor érinteni kell a gazdaságpolitikai kérdéseket is. Ezalatt azt értem, hogy hiába csinál a honvédelmi miniszter úr egy egyszerű honvédhadsereget, hiába volna ez a hadsereg bárhogyan felszerelve, — bárcsak jobban volna felszerelve — ha e hadsereg mögött nem áll gazdaságilag megalapozott prosperitás, nem áll a hadsereg mögött szociális kiegyensúlyozottság, akkor nézetem szerint ez a hadsereg, igenis, légüres térben lebeg. Nem kritizálni akarom a honvéd hadsereget, mert elismerem, hogy a mai honvédségünk kitűnő, elismerem azt is, hogy egészen 1 más lélektani atmoszférába van elhelyezve, mint a melyben voltunk a világháború előtt, azonban — engedelmet kérek — a hadseregnek minTUi' qz a sorsa, ho^y a politikának konzekvenciáit viseli végeredményben; vagy a jó konzekvenciáit, vagy a rossz konzekvenciáit. (Propper Sándor: Belekeverik hivatalo, sant) 'tehát.akármilyen jó a hadsereg, ha gazdaságilag nem áll mögötte egy teljesítőképes nemzet, akkor egyedül'erre a faktorra bízni n ím- vqr honvédelmet nem lebet. Tehát a honvédelem minden körülmények között és, , sajnos, valószínűleg még időtlen-időkig első ! gonci.ia minden nemzetnek, de gazdaságpolitii kai és szociális hátvéddel. Ha ez hiányzik és a ! honvédelem így légüres térben, elszakadva a j p°ni ,: " it i hu mustul, m^ssre lebegve helyezkedik ; el, akkor oda sodródhatunk, ahova a történekm példája szerint sokszor sodródtak a^ kis nemzetek, hogy azoknak hadosztályait háború esetén egyszerűen kibérelték. A világháború folyamán láthattuk pl. Gröröerország esetében, hryxv hol e^ffi. hol nr^a b^re'ték ki hadtestjeit. Tehát, t. Képviselőház, jó honvédelmi politikát az csinál, aki nem felejti azt el, hogy a Honvédelem szintén gazdasági kérdés és szintén szociális ké"dés. Soha sem hiányzott a magyar emberanyagból a bátorság, soha sem hiányzott a harci kedv, azonban a magyar történelem bizonvítia, hogy minden nagy katasztrófának az volt az okozója, hogy gazdaságilag nem voltunk felszerelve. (Ügy van! a balközépen.) Akár a Muhi-pusztáraí akár Mohácsba gondolunk, megvolt a nagy inszurrekciA. -rvp'rvolt a na-**y hajrá, rle ne™ volt szervezettség, nem volt anyagi erő. (Fráter Jenő ; közbeszól.) Helyeslem, t. képviselő úr, azt, — j jó, hogy be méltóztatott jönni — hogy a hon| védsée: feltétlenül távol tartassék minden poI Jitfkai befolyástól, azonban ugyanennek az j fíivTipk kel 1 érvénypsiilrnp a csendőrségnél is. | Osztozom abban a felfogásban, hogy úgy, mint l a honvédséghez, a csendőrséghez se nyúljon | senki, ennek azonban van egy tükörképe: ne | méltóztassék a csendőrséget a választási küzj de'mek folyamán politikai pártcélokra felhasz! náini. És ha Fráter Jenő igen t. kéüviselőj társam a honvédelmi tárca minden költségve! tésének vitáiánál exponálja a valamennyiünk i által szeretett huszárt, akkor engedie meg, ! hoffy én a honvédelemnek egv aktuálisabb fi, fr-n^áiáti ej^DoMl 4 am: a technikust, mint honI védet, mert t. képviselőtársam, ma a huszárj rnl beszélni lehet szeretettel, kegyelettel, rai jongással, (Petrovácz Gyula: Kegyelettel!) de mégis — s most nagyon meg fog hara^dni — j ii«"v é^^ük vaHhcrvau, h^gv- ez inkább a 1 múlt felé irányul, mint a jövő felé. (Fráter I »lenő: Erős tévedés! A képviselő úr tüzér, tej hát fogalma sincs róla! — Derültség és zaj.) T. Képviselőház! Én a honvédelmi ^miniszter úr figyelmét arra a technikus-honvédre hívom fel. Engedje me* 1-, hogy egy példát mondjak, nem egészen a honvédség keretéből. En úey látom, hosrv épnen m^st is sok szolgabíróképviselőíársnnk van. Elismerem, hogy a szolgabírói tisztség egy nehéz*, nagy intellip-enciát igénylő, tisztség. Mindent elismerek. Ellenben, ha szembehelyezek most pl. egy iírpn derék, szorralmas szolgabíróval egy tepiilőgérjszerelőt. aki fenn a l^veerőben tűzharc ala^t szelel és javítja a repülőtériét, akkor azt kell mondanom, hogy ha elismerem, hogy az a fizn"lna hí ro fontos eleme a nemzetnek, akkor 1 pi >«n iq-mpT-nem «^t is. ho^v az a S7erelő is évről-évre fontosabb eleme lesz a magyar hon-
